nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Mást mond amikor tudós, és mást amikor gazdaságpolitikus

2013.02.10. 16:07 eltecon

Mármint ugyanaz az ember. Amerikában - ahogy másutt is - a költségvetési kiadások makroökonómiai hatásáról vagy a magas marginális adókulcsok növekedési következményeiről különösen a válság körülményei között igen ádáz vita folyik a médiában. A közbeszédet formáló prominens figurák közül számos olyan is akad, akinek a témában elismert tudományos kutatói eredményei vannak. Robert Murphy cikke arra hoz érdekes illusztrációkat, hogy a gazdaságpolitikát befolyásolni kívánó hangadókként ezek az emberek gyakran nem ugyanazt az álláspontot képviselik, mint ami saját tudományos kutatási eredményeik konklúziója volt.


2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr955072768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vidéki 2013.02.11. 10:01:58

„Robert Murphy cikke arra hoz érdekes illusztrációkat, hogy a gazdaságpolitikát befolyásolni kívánó hangadókként ezek az emberek gyakran nem ugyanazt az álláspontot képviselik, mint ami saját tudományos kutatási eredményeik konklúziója volt.”

Kávéházakban régen tétre menő kártyajátékokat, vagy sakkjátszmákat játszottak.

A játékosoknak volt nézőközönsége.

Ezek közül voltak olyanok a kik mindig beleszóltak abba, hogy mit hogyan kellene játszani. Ezeket kibiceknek hívták.

Mondhatják a magukét azok a kibicek, aki abszolút kompetensnek tartják magukat, akik felelősség nélkül mondathatnak akármit, mert ajánlásaik kicsúsznak a valóság kontrollja alól.

Vegyük figyelembe, hogy amíg a gazdaságpolitikát befolyásolni kívánó hangadó kibicel csak, mindenkinél okosabbnak képzelheti magát.

Amikor a felelősség terhe alatt, nem súrlódás mentes közegben kellene a gazdaságpolitikát befolyásolni kívánó hangadónak tevékenykedni,

amikor a teljesítménye a tények nyelvére fordítódna, az ő bölcs vezetése alatt sem alakulnának úgy a dolgok, ahogyan most elefáncsont tornyából írogatva lefesti.

Ezért, ha sors keze a gazdaságpolitikát befolyásolni kívánó hangadót a felelős döntéshozó szerepébe juttatja,

akkor ha nem akar lebőgni,

gyakran kénytelen nem ugyanazt az álláspontot képviselni, mint ami saját tudományos kutatási eredményeik konklúziója volt.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2013.02.12. 07:22:12

@Vidéki:
Nem erről van szó.
Itt arról van szó, hogy előfordul, hogy a politikai érdek erősebb a tudományos tisztességnél.

Attól, hogy valaki döntéshelyzetbe kerül nem szükségszerű, hogy letagadja saját korábbi kutatási eredményeit.
süti beállítások módosítása