„Robert Murphy cikke arra hoz érdekes illusztrációkat, hogy a gazdaságpolitikát befolyásolni kívánó hangadókként ezek az emberek gyakran nem ugyanazt az álláspontot képviselik, mint ami saját tudományos kutatási eredményeik konklúziója volt.”

Kávéházakban régen tétre menő kártyajátékokat, vagy sakkjátszmákat játszottak.

A játékosoknak volt nézőközönsége.

Ezek közül voltak olyanok a kik mindig beleszóltak abba, hogy mit hogyan kellene játszani. Ezeket kibiceknek hívták.

Mondhatják a magukét azok a kibicek, aki abszolút kompetensnek tartják magukat, akik felelősség nélkül mondathatnak akármit, mert ajánlásaik kicsúsznak a valóság kontrollja alól.

Vegyük figyelembe, hogy amíg a gazdaságpolitikát befolyásolni kívánó hangadó kibicel csak, mindenkinél okosabbnak képzelheti magát.

Amikor a felelősség terhe alatt, nem súrlódás mentes közegben kellene a gazdaságpolitikát befolyásolni kívánó hangadónak tevékenykedni,

amikor a teljesítménye a tények nyelvére fordítódna, az ő bölcs vezetése alatt sem alakulnának úgy a dolgok, ahogyan most elefáncsont tornyából írogatva lefesti.

Ezért, ha sors keze a gazdaságpolitikát befolyásolni kívánó hangadót a felelős döntéshozó szerepébe juttatja,

akkor ha nem akar lebőgni,

gyakran kénytelen nem ugyanazt az álláspontot képviselni, mint ami saját tudományos kutatási eredményeik konklúziója volt.

@Vidéki:
Nem erről van szó.
Itt arról van szó, hogy előfordul, hogy a politikai érdek erősebb a tudományos tisztességnél.

Attól, hogy valaki döntéshelyzetbe kerül nem szükségszerű, hogy letagadja saját korábbi kutatási eredményeit.