Abban a QJE számban, amiben a Blanchard összefoglaló megjelent, van két másik érdekes esszé is rendre általános egyensúlyelméletről (Bowles--Gintis) és információ közgazdaságtanáról (Stiglitz).

qje.oxfordjournals.org/content/115/4.toc

Vagy ingyen: tuvalu.santafe.edu/~bowles/2000QJE.pdf

web.usal.es/~emmam/Docencia/Modelizacion/papers/Stiglitz.pdf

Figyelem, a Bowles--Gintis cikk enyhén lázadó szellemű, de érdekes. Azzal viszont nem értek egyet, hogy az ÁE megkerülhető lett volna, és ez tisztán látszik a játékelmélet elejének kutatási fókuszaiból (zéró összegű, mátrixjátékok, játék értéke, stb.), illetve pl. a Luce és Raiffa könyv (ami mellesleg sokkal könnyebben emészthető mint gyakorlatilag bármi, ami az ÁEhez köthető) igen óvatosan fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy a társadalomtudós számára mennyire hasznos a játékelmélet. Azóta persze kiderült, hogy de igen nagyon is hasznos.

A Stiglitz cikk is tanulságos és hasznos, bár kicsit túl sok benne az önhivatkozás.

A diszciplína-korrektség jegyében egy ökonometriáról szóló esszé is érdekes lenne, de ilyenről nem tudok. :)

Imádom, ahogy minden kor azt hiszi, hogy vége van a forradalmaknak vagy, hogy csak nekik volt forradalmuk. Nem olyan régen volt az mikor a fizikusok azt hitték vége a fizikának aztán mostanság mennyi új csodát fedeznek fel.

Szerintem ez igaz a közgázra is, a mostani válság elég sok dolgot megcáfolt csak idő kell arra, hogy ténylegesen átszivárogjanak a változások. Például a központi bankok folyamatosan új, unorthodox (szabad-e még ezt a kifejezést használni?) módszerekkel kísérleteznek és fogalmunk sincs hova vezet.