A közgazdászok kormányzati kudarcnak hívják azt, amikor az állami beavatkozás ront a helyzeten, vagy kicsit szakszerűbben: az erőforrások kevésbé hatékony elosztásához vezet. A kormányzati kudarc gyönyörű, tankönyvi esetéről a New York Times tudósít. Megnyugtatásul: nem mi csináltuk. (Felkavarásul: csinálhattuk volna mi is.)

Bár az élelmiszerek világszerte és egyöntetűen drágulnak, a kukorica még köztük is kimagaslik, ára ugyanis alig egy év alatt megduplázódott. Ehhez jelentős részben az is hozzájárult, hogy miközben a globális kereslet folyamatosan nőtt, a kínálatot az amerikai gazdaságpolitika jócskán szűkítette. A világpiaci kínálat 40 százalékát adó Egyesült Államokban a termés 40 százalékát nem élelmiszerként, hanem bioüzemanyagként hasznosítják.

A kukorica Amerikában nem valami jelentéktelen reggeli-alapanyag, hanem a legfontosabb mezőgazdasági termény. Kisebb része kerül közvetlenül vagy közvetve emberi fogyasztásra, 40 százaléka (a kukoricánál valamiért bűvös arány) takarmányként hasznosul. Így aztán a kukoricadrágulásnak vannak másodkörös hatásai: a bacon ára egy év alatt 24 százalékkal lett magasabb.

Alig hét évvel ezelőtt a kukoricatermésnek csak alig tíz százalékából lett etanol. Aztán változott a szabályozás, 2007-ben a Szenátus előírta, hogy 15 éven belül a hétszeresére (évi 36 milliárd gallonra) kell bővíteni az etanol-termelést. Felállt egy kormányzati hatóság, hogy ellenőrizze a kvótákat. A Kongresszus boldog volt, a törvényhozók egymás vállát pasogatták. (És voltak, akik rosszat sejtettek, de hát mindig akadnak károgók, akik nem értik az új idők szelét.) 

Hogy a hazai etanol minél jobban erőre kaphasson (kiskorú iparág, ugye), gallononként 45 cent összegű támogatást vezettek be, és egyben gallononként 54 cent importvámot vetettek ki a külföldi (zömmel olcsó brazil cukornádból készült) etanolra. Így aztán az etanol olcsóbb lett, mint a benzin, és Amerika (láss csodát!) exportálni kezdte azt az olcsó etanolt, aminek jobb minőségű helyettesítőjéből (kőolajból) vaskos importra szorul.

De persze nem minden a pénz: nézzük a környezeti hatásokat! A Kongresszus Költségvetési Hivatala (CBO) elemzése szerint ezen a fronton sem állunk jól: az egységnyi károsanyag-kibocsátás csökkentésének legdrágább módja a benzin etanolra cserélése. Ráadásul az etanol előállítása meglehetősen szennyező: rengeteg vizet és energiát emészt fel.

Azt már mondtuk, hogy a kukoricatermelők évi 1,75 milliárd dollár közvetlen költségvetési támogatásban is részesülnek, és Washington ugyanennyivel támogatja a termények biztosítását? És azt, hogy a legnagyobb kukoricatermelő államban, Iowában tartják az amerikai elnökválasztás előválasztási sorozatának első állomását?

A jó hír az, hogy az amerikai gazdaságpolitika képes a korrekcióra: nemrégiben a Szenátus nagy többséggel megszavazta az etanol-támogatás eltörlését. Végülis hepiend.