Az internet szinte korlátlan informálódási lehetőséget biztosít. Bármit elérhetünk, s ezért sokoldalúan, kiegyensúlyozottan tájékozódhatunk. Hm...biztos ez?

Ha valami érdekel, beütjük a böngészőbe. Feljön minimum ötvenezer tétel. Legfeljebb az első tízet nézzük meg, vagyis döntő kérdés, hogy mit sorol előre. Tényleg, minek alapján szűrnek a böngészők? Bonyolult, nem tudjuk pontosan. Egy valami biztos, a jó böngésző - mondjuk a Google - annak alapján is szűr, hogy mit olvastunk korábban. Segíteni akar nekünk, ezért korábbi kereséseink alapján megpróbálja rögzíteni érdeklődésünket, stílusunkat, ízlésünket -benne elfogultságainkat és előítéleteinket -, s ehhez igazítani azt, amit felkínál. Amit pedig nem sorol előre, nem kínál fel, azt nem olvassuk, az nekünk nincsen. Bezár minket a saját gusztusunkba, s eközben még azt a tévképzetet is kelti, hogy mi vagyunk a nyitottak, lám objektíven, széleskörűen tájékozódunk.

Marhaság? Némi részletesebb argumentáció és bizonyíték mindenesetre jól jönne. Szóval olvassátok el Eli Pariser The Filter Bubble című könyvér. Erről szól.