Ismerjük Bastiat híres definicióját: Az állam az az intézmény, melyet mindenki arra használ, hogy általa mások kárára éljen. Ennek a definíciónak mintegy állampárti ellenpólusaként megfogalmazódik: a piac az az intézmény, melyet mindenki arra használ, hogy általa mások kárára éljen. Meglehet a gazdaságpolitikai viták ebbe a két végső eltérő definícióba, mint premisszába futnak. Bár az sem kizárt, hogy egyes elvetemült szkeptikusok szerint: Az állam és a piac azok az intézmények, melyeket mindenki arra használ, hogy általa mások kárára éljen. :)

Mas orszagokban is ilyen sokan akarnak kivetelezett helyzetet, csak ott, ahol jobb a kormanyzat, nem kapjak meg (legalabbis nem annyian). Joseph Stiglitz jo konyveben (The Roaring Nineties: ajanlom mindenkinek, azoknak is, akik felhuztak magukat a globalizacios konyven meg az antiglob-szagu nyilatkozatain) irja a Clinton kormanyon beluli tapasztalatairol: "As a chairman of the Council of Economic Advisers, I observed three almost unfailing principles among those who came to us for help. First, businesspeople generally oppose subsidies, for everyone but themselves. (...) Second, everyone was in favor of competition, in every sector but their own. (...) And third, everyone was in favor of openness and transparency, in every sector but their own. (...) Most businesses thus viewed any subsidies they received or other forms of government intervention as fully warranted (...); the Council, however, typically looked askance." Nahat nalunk nyilvan nagyon megerto a kormanyzat, peldaul azert is, mert nincsen benne a Council-hoz hasonlo akadekoskodo kozgazdasz-gyulekezet belso szuronek, hanem minden keres egybol a hasonszoru uzletemberekbol lett politikusokhoz kerul.

A szerző nagyon fontos dolgokra mutatott rá:

1. „A jól működő állam nagy mértékben növelheti az állampolgárok jólétét, ha az alapvető feladatait ellátja: biztosítja a tulajdonjog, a személyes biztonság és szabadság védelmét. Ez igényli például az igazságszolgáltatás hatékony és gyors működtetését.”

Igazságszolgáltatásunk az „ólommadár” lassúságával működik. Olyan átlátszóan primitív fehérgalléros bűnügyben is, mint a „tocsikolás”, több, mint tíz évig elhúzódik az ítélkezés.
A téves ítélet kockázatának kiküszöbölése olyan tevékenységre motiválja az igazságszolgáltatást, ami az időtényezőt semmibe veszi.
Márpedig minden természeti folyamat időben zajlik.
Ha egy eljárás időigénye tart a végtelen felé, hatékonysága tart a nulla felé!

2. „A részérdekek persze mindig közérdeknek öltöznek fel, vagy "méltányossági" alapon kérnek kivételezést.”

Az „Érdekegyeztető Tanács”, különféle önkormányzatok, „civilszervezetek” amelyek személyi hátterét nem is ismerjük, túlzottan nagy szerepet követelnek a döntéshozatalban. A túlzottan puha kormányzat, amelyet pedig a választók a közérdek képviseletével bíztak meg, kiengedi kezéből a döntés jogát és átadja ezeknek a szervezeteknek.
Jó példa erre, hogy egy ici-pici községi önkormányzatnak sikerült kierőszakolnia azt az eszement döntést, hogy egy dunahíd árából hozzanak létre egy hatalmas völgyhidat egy kis malompatak felett.
Sok ultraliberális ezt a helyzetet a demokrácia kiteljesedésének tartja, és aki ezzel a helyzettel nem ért egyet, nem tartják demokratikus gondolkodásúnak, „rendpártinak” bélyegzik.

@Vidéki:

>Jó példa erre, hogy egy ici-pici községi önkormányzatnak sikerült kierőszakolnia azt az eszement döntést, hogy egy dunahíd árából hozzanak létre egy hatalmas völgyhidat egy kis malompatak felett.
Sok ultraliberális ezt a helyzetet a demokrácia kiteljesedésének tartja, és aki ezzel a helyzettel nem ért egyet, nem tartják demokratikus gondolkodásúnak, „rendpártinak” bélyegzik.

Szerintem ezzel semmi gond nincs, amíg magánpénzből megy.
Ha meg közpénzből meg, akkor valójában miért is liberális?

Ennyi.

Gondolom, Vidéki olvtárs valamiféle kisebbségek aránytalan védelmét nevezte liberalizmusnak.

De persze a gazdasági és az emberi jogi liberalizmusban – a gyökereken kívül – nincs sok közös, sőt nem is nagyon férnek meg egymással :-)

OK, egy rossz rentseeking egyensúlyba vagyunk beleragadva, a diagnózis rendben. De mi is a terápia :-(?

@VIII. Nagyapó: Írod: „Gondolom, Vidéki olvtárs valamiféle kisebbségek aránytalan védelmét nevezte liberalizmusnak.”

Meg sem fordult a fejemben, hogy a kisebbségek kérdését ide keverjem.

Te úgy lehetsz ezzel a kérdéssel, mint a régi vicc hőse: nő a pszihiáternél.
Pszihiátere mértani ábrákat (háromszöget, kört, négyzetet) mutatott fel neki, megkérdezvén, mi jut erről eszébe.
A hölgynek mindig a szex jutott eszébe.

@BrianBrian:
Terápia:
Elköltözni.
Északra? Nyugatra?
Dél-nyugatra?
Keletre?
Majdnem oly' mindegy, de itt nem maradunk.

A röhej az, hogy minden választópolgárnak megadnánk havi 75.000 HUF-os juttatást és minden más támogatást beszüntetnénk (eü, felsőoktatás, mezőgazdasági, stb.-átterelve ezeket tisztán piaci megoldásokra), akkor kb ugyanekkora lenne az ÁHT kiadási oldala.
Aztán mégis mennyivel balosabb és liberálisabb lenne egyszerre :).

Ennyi.

@Vidéki: A kisebbséget itt az adott kérdésben kisebbségbe került csoportként értettem. De ha nem így gondoltad, tényleg gőzöm nincs, mi köze ennek az egésznek a liberalizmushoz.

@VIII. Nagyapó:
A civil szervezeteknél gondolok például az úgynevezett környezetvédelmi civil szervezetekre.
Ezek gyakran a valóságban a környezetvédelem zöld tógájába bújva zsarolják a társadalmat, kihasználva a döntéshozók végletes engedékenységét.
A döntéshozók gyakran úgy oldják meg a gordiusi csomót, nyerik el egyetértésüket, hogy „környezetvédelmi hatástanulmányt” íratnak, ami csak akkor lehet tökéletes, ha drága pénzen a nagyhangú „ civil szervezettel” íratják.
Azért nem értettem a „kisebbségek aránytalan védelmére” hivatkozásodat, mert ilyen esetekben nem aránytalan védelemről, hanem zsarolók feltételeinek megalkuvó elfogadásáról van szó.