Ha a válság súlyosságát a GDP visszaesésével mérjük - nem biztos, hogy ez a legjobb mérőszám -, akkor jó volna magyarázatot találni arra, mi okozza a visszaesés mértékének országonkénti szóródását. Glenn Stevens, az ausztrál jegybank feje egy nagyon egyszerű, a készletciklus mechanizmusán alapuló magyarázatot kínál. A legnagyobb visszaesés a (készletezhető) nagyértékű tartós fogyasztási cikkek és beruházási javak termelésében következett be. A válság kitörése óvatosságra, vagyis halasztásra ösztönözte az ilyen javak vásárlóit. Másfelől, a hitelpiac eldugulása példátlanul megnehezítette a termékkészletek finanszírozását. Mindez arra ösztönözte a termelőket, hogy a készleteket leépítsék, azaz a termelést a zuhanó kerresletnél is gyorsabban csökkentsék. Eredmény: azok az országok szívnak a legjobban, amelyek GDP-jén belül nagyobb a nagyértékű ipari termékek súlya.

Kérdés: miután a készletek tényleg csökkennek is, vajon mindebből az is következik, hogy az érintett országokban a fellendülés is viharosabb lesz? 

(A szerző ausztrál, ezért Kína és Ázsia érthetően jobban érdekli, mint Európa. Ám ettől még a megfontolás lehet általános érvényű.)