No lám, hazai portálon is lehet olvasni színvonalas elemzést arról, hogy az állami költekezés nem is olyan nyílvánvalóan hasznos módja a válságkezelésnek. Köszönjuk, Karcsi!

Mindehhez magunk már csak annyit tehetünk hozzá, hogy idősebb korában, a 40-es években, már maga Keynes sem volt annyira meggyőződve arról, hogy a gazdasági ciklus kisimítására az állami beruházások lennének a legjobb eszközök. Az idős Keynes egészen másképp hangzott, mint amit a jelen monstre élénkítő csomagok hívei a szájába adnak.

Szakmabelieknek: nehezebb olvasmány, de nekünk nagy kedvencünk lett. Az utolsó bekezdésbe annyira beleszerettünk, hogy (némiképp hevenyészve) menten le is fordítjuk. Szkeptikus mottónk tehát John Cochrane-től:

"Ha jó ötlet az útépítés, építsünk utakat. (Ne feledjük persze, hogy gyakran a semmibe vezetnek.) Ha jó ötlet a környezetbarát technológiai megoldások támogatása, hajrá, támogassuk őket. (Ne feleldjük, hogy az internetet nem a hagyományos postai szolgáltatások javítását célzó iparpolitika futtatta fel, a szövegszerkesztőket nem az írógépgyártás megmentésére szövetkezett PPP-konzorciumoknak köszönhetjük, és hogy a szénhidrogénekre kivetett magas adó valószínűleg hatékonyabb ösztönző a zöld megoldások kifundálásában.) A kormányzatnak igenis kölcsön kell kérnie és időben szét kell terítenie a beruházásait finanszírozó adóterheket, hogy a valóban értelmes projekteket megvalósítsa. Azokat, amelyek nagyobb hozamot ígérnek, mint amit a magánszektor valósítana meg ugyanebből a pénzből - ha ugyanazzal a szigorú költség-haszon mércével értékeljük. Ezt azonban ne hívjuk "élénkítésnek", ne gondoljuk, hogy megoldja a hitelpiaci problémáinkat, hogy több "munkahelyet teremt", vagy hogy rövid távon bármiképpen segít a gazdaságon."