Közgazdasági imperializmusnak azt a jelenséget szokták nevezni, hogy a közgazdaságtan - magát eszköznek és nem tárgynak tekintve - egyre inkább kiterjeszti módszerét olyan más társadalmi jelenségek vizsgálatára, amelyeket korábban erre specializálódott szaktudományok saját territóriumuknak tekintettek. A válság sokakban keltett kétségeket a közgazdaságtan, s közvetve módszereinek alkalmazhatóságával kapcsolatban. A morálfilozófusok máris elérkezettnek látják az időt bizonyos presztízspozíciók visszaszerzésére. Esélyeik kétségesek. Nemcsak azért, mert a válság el fog múlni, s ezzel a visszacsapás konjunktúrája is. Sokkal inkább azért, mert a közgazdaságtan művelői a velük szembeni filozófiai-ideológiai kritikákat a közgazdaságtan módszere meg nem értésének tudlajdonítják, s ezentúl is azzal a szemlélettel óhajtanak dolgozni, amivel eddig.
Morálfilozófusok a közgazdaságtan imperializmusa ellen
2009.06.08. 13:30 eltecon
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr331171385
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ricardo 2009.06.08. 20:07:23
(A 286 éve született Adam Smith morálfilozófus volt, aki a glasgowi egyetemen etikát tanított, amikor megírta a Nemzetek gazdagságát. (1773-ban Smith megbetegedett. Külön végrendelkezett a kéziratról, amit halála esetén David Hume-ra, egy másik morálfilozófusra hagyott. A végrendelet értelmében Hume-nak kellett volna befejeznie a művet.)
