„…gondoljunk csak a „régi és új osztrákok” hagyományos igyekezetére, hogy a filozófiát ne engedjék kilúgozni a közgazdaságtanból…” Én úgy látom, hogy egy közgazdásznak alapvetően kétféle vénája lehet: vagy társadalombölcselő véna, vagy matematikus véna. A politikai gazdaságtan klasszikusai Humetől, Smithen át Millig, Malthusig, Marxig mind a bölcselet felől jön, azaza filosz véna. Itt a közgazdaságtan még inkább etika, antropológia, stb., vagyis a közgazdaságtan alapvetően társadalombölcseleti orientációt mutat. A társadalombölcseleti orientáció makroszemléletet mutat. A marginalista forradalom képviselői, azaz a neoklasszikus elmélet nagyjai, mint Gossen, Jevons, Walras, Menger, Edgeworth stb. viszont a természettudományok felől jönnek, matek vénával. Itt a közgazdaságtan egyértelműen matematikai orientációjú. Az utilitarista alapvetés, a matek véna egyértelműen a módszertani individualizmus velé húz, az elvont mikroszemlélet felé. Ez a kettősség máig megvan. Sőt, bizonyos fokig itt van a töréspont, és nem is annyira az iskolák között. Keynes filosz, Samuelson viszont már matekos. Friedman -minden látszat ellenére- filosz, Lucas viszont matekos. Egy Sen nyilvánvalóan filosz véna, egy Solow viszont tagadhatatlanul matekbajnok. A matekosoknak a filoszok mindig kicsit irodalmárok, kicsit puhák, kicsit dilettánsok, a filoszoknak a matekosok mindig kicsit elvontak, életidegenek, és korlátoltak. Persze a filoszosok magukra szedtek már egy kis matekot, a matekosok meg hajlandók némi reflexióra, és amíg nincs nagy baj, addig jól el is vannak egymás mellett. A filoszosok csinálják a teóriákat, amibe a látszat kedvéért visznek egy kis matekot, a matekosok csinálják a modellek, amibe a látszat kedvéért visznek egy kis reflexiót. Most viszont, hogy kiborult az ágytál, mintha újra előjönne ez a régi filosz-matek törésvonal. A filoszosok szidják a matekosokat, hogy elvontak, életidegenek, meg hogy a közgazdaságtan azért mégis csak társadalomelmélet, etika, meg antropológia. És legfőképpen teória, nem matek. A matekosok meg replikáznak. Egy kis válság, és a filoszosok máris felredobnák a modellezést, a szigorú tudományosságot, a modellekkel elért eredményeket, és visszasüllyednének a parabolák, tanmesék, és a régi klasszikusokra, és szent könyveikre hivatkozó skolasztikus hitviták módszertani világába. Mindazonáltal úgy tűnik most a filoszosok jutottak némi pozíció előnybe. Fölerősödik az elvárás, hogy most valamiféleképpen újra a tudomány egészével kell a párbeszéd, a makroval, méghozzá újra közelítve azt a társadalombölcselet felé, vagy legalábbis távolabb a modellektől.

@ricardo:

Részben igazad van, azonban a felosztás azért nem ennyire egyszerű. A matekosok a közgazdaságtan tudományának mindennapi építőmesterei, akik a filoszosok gondolatait lefordítják a száraznak tűnő egyenletek formáira és összevetik a szigorú tényekkel.

Valójában munkamegosztás van a két csoport között. A filoszosok vizsgálják az emberek viselkedését, legyártják az elméletiket, amelyek viszont önmagukban túl általánosak lennének. A matekosok az egyensúlyi egyenleteikkel ellenben képesek kimondani, hogy egy elmélet várakozása - a meglévő ismeretek szerint - megfelel-e a valóságnak. Ha ezt netán még valódi adatokkal is sikerül összevetni (ez a legnehezebb, hiszen nehéz megmondani a mögöttes okokat) akkor pedig fény derülhet arra, hogy az elmélettel, vagy a matematikai apparátussal van gond. Persze a matek semmit nem ér az elmélet nélkül, hiszen az tölti meg tényleges tartalommal az egyenleteket. Más oldalról, néha az egyenletek eredményei meglepő új következtetésekhez, felismerésekhez vezetnek. Elvégre épp megették azt a bizonyos pudingot...

Persze minden munkamegosztásos kapcsolat konfliktusokkal jár, miért ne lenne így épp a közgazdászokkal. Főképp egy válság idején, ahol túl sokszor kérdezik, hogy miért nem szóltál előre?

Ami talán rávilágíthat egy fontos dologra az egyensúlyi egyenletek és az elméletek kapcsán, amivel már Adam Smith kora is szembesülni kényszerült. Az idő. Az egyensúlyi egyenletek és az elméletek is azt jelzik, hogy a piac képes a problémák többségének kezelésére. Ám ehhez időre van szükség, és a fontos kérdés az, hogy miképp zajlik le az átmenet a gazdaság (vagy a piac) egyik állapotából a másikra? Van-e ezzel kapcsolatosan feladata az államnak, és ha van, akkor mi az, és hogyan lehet azt a legkisebb költséggel és morális kockázattal végrehajtani?

@Rorgosh:
Hayek szerint senki nem lehet nagy közgazdász, aki csak közgazdász. Ehhez magam csak annyit fűznék, hogy senki nem lehet nagy közgazdász, aki még csak közgazdász se igazán, legfeljebb jó matekos, aki tudja, hogy egy beruházási függvényben kell szerepeltetnie valamilyen kamatrátát, mint változót. Szóval, egy közgazdásznak legyen elméletileg tiszta (vagy ahogy az angol nyelvben mondják, sound) fogalma arról, hogy mit is jelentenek a valóságban azok a változók, amellyekkel a modelljeiben dobálózik, illetve arról, hogy milyen valóságos mechanizmusok szerint működik a gazdaság. Ugyanis nem szerencsés összetéveszteni a kivonást, a szorzást, meg a deriválást a valóságos gazdasági mozgásokkal. Egy egyenletet rendezni nem gazdasági folyamat, hanem matematikai. A közgazdaságtan tan. Azaz, elmélet. A matematika gyönyörű tudomány, és fölötte hasznos is, de ahogy Káldor mondta, egy modell magyarázó ereje nem magukban a matematikai formulákban van, hanem abban az elméletben, amelyből a formulák is az alakjukat merítik. Kétség kívül jó a munkamegosztás az, ha a filoszok időnként figyelmeztetik a modellgyártókat az iménti egyszerű kaldori igazságra. Valójában éppen azért lehet csak gyártani tucatszám az alternatív modelleket, mert a mögöttük húzódó elmélet nem biztos (sound). Figyelje meg (akár most a válság kapcsán is), hogy a közgazdasági viták sohasem a modellek, az egyenletek vitája, hanem a teóriáké, és az olyan egyszerű, és ezeréves gazdasági toposzokra vonatkoznak mint pl. a munkanélküliség oka, vagy a éppen a pénz szerepe a gazdaságban! Szóval, visszatérve Hayekra. Először józan közgazdásznak kell lenni, csak aztán matek zseninek. Aki meg nagy közgazdász akar lenni, annak meg kell valami plusz. Valami amit máshonnan hoz nem magából a közgazdaságtanból.

@ricardo:

Azt hiszem eltúlzod a matekos közgazdászok matekosságát.

Mondok egy példát (bár mérnök és nem közgazdász vagyok).

Vidám diákéveimben az áramlástan tudományában több matematikával találkoztam, mint előtte és azóta összesen. Fogalmazzunk úgy, hogy az nem kevéssé matekon alapuló tudomány.

Ám ettől függetlenül a követelmény soha nem a képlet (az csak a belépő volt kb., hogy megjöttél vizsgázni), hanem a tagjaihoz kapcsolódó fizikai folyamatok ismerete volt. Ha a képlet előre jelzett valamit, akkor nem csak azt kellett tudni, hogy az mi, hanem azt is, hogy miért.

Akkor miért fontos a matek? Ennek oka egyszerű. Minden jelenséghez tartozik egy olyan jelenség is, amely vele ellentétes irányú. A matek nélkül nem tudod megmondani, hogy melyik lesz erősebb, és azt, hogy az milyen értéktartományban lesz domináns. Erre nem tud választ adni a tudomány leíró ága, hiszen ő csak azt látja, hogy mindkét folyamat jelen van.

@ricardo, @Rorgosh: Nem ma hangzott el az a beszed, de azert jol ideillik ez a link:

homepage.newschool.edu/het//texts/method/debr91.htm

A cim: "The Mathematization of Economic Theory", a szerzo Debreu. Jo olvasmany.

@perro morado:
Egy vérbeli közgazdász egyetlen bon motjában több igazság van, mint ebben.

(Vajon mit mondana ma Debreu a válságról? Biztos lenne egy-két egyenlete, amire csettintek az ujjaimmal, hogy ez igen, ez aztán fején találta a szöget, telitalálat ez a négyzetre emelés, de tényleg. (Jut eszembe, Mr. Fama hogy hallgat.))

semmi baj a matekkal, működik, csak éppen nem a közgazdaságtan alapja a matek. azt nem kéne elfelejteni, hogy az adott modellkörülmények a valóságban nem állnak fenn. a valósághoz csak a "filoszosok" tudnak közelebb vinni.

matematikai modellel leírni olyan tényezőket mint az érzelem, vagy a korlátozott racionalitás (?). a közgáz magának-való, használhatatlan és öncélú tudomány lenne filoszosok nélkül.

matekosok nélkül meg nem biztos, hogy bizonyítottak lennének a modellek, bár az igazi közgazdászok valahol egyszerre filoszosok és (valamennyire) matekosok is.

...bár az empíria véleményem szerint tökéletesen igazolja vissza a modelleket, emberközelibben és élethűbben, mint a matek (?).

@Sztifler:

Nem szabad eltúlozni sem a matek, sem a filosz jelentőségét. Egymás nélkül mit sem érnek. Mindkettő teremthet és teremt is eredményeket, azonban a másik támogatása nélkül ezek csak adatok és nem információk.

Az empíria visszaigazol valamit. Azonban, hogy mit az örök viták tárgya lesz. A matematikai modellek ugyanis a filosz lefordításai egy kezelhető nyelvre. Innentől fogva a filosz mondja ki, hogy egy-egy elem mekkora súllyal szerepeljen a modellekben. Ellenben a matek az, ami visszajelzést ad a filosznak, hogy a várakozása helyes vagy sem.

Éppen ezért a kettő nem elválasztható egymástól. Azok, akik mégis erre törekednek (elsősorban a filosz oldalról) azok jobbára azért tehetik, mert a matek nem az ő elvárásaikat igazolja...

@Sztifler: "bár az empíria véleményem szerint tökéletesen igazolja vissza a modelleket, emberközelibben és élethűbben, mint a matek"

Ezt nem ertem, viszont van egy regebb ota erlelodo, joreszt ide kapcsolodo gondolatom.

Mar tobb ebben a blogban aktiv hozzaszolonal megfigyeltem, hogy a matekot szembeallitjak az empiriaval. A matek szerepe ennel osszetettebb: Az, hogy hogyan kell az absztrakt, matematikai nyelven "irodott" kozgazdasagi modelleket osszevetni a megfigyelt adatokkal (parameterek becslese, hipotezisvizsgalat, stb), az ismet joreszt matematikai kerdes. Errol szol a statisztika es az okonometria.

Tovabb megyek. A logikai konzisztenica megorzese mellett egy masik ok arra, hogy a kozgazdasagtan elment a formalizalt modellek iranyaba az az, hogy ezen modellek segitsegevel konnyebb preciz, statisztikailag tesztelheto predikciokat tenni. Szerintem az absztrakcio nem gatolja, hanem sokszor kifejezetten segiti a valos adatokkal valo osszevetest.

Egy kicsit tomorebben: a kozgazdasagtanban az elmelet es az empiria nyelve is a matek.

Viszont azzal messzemenoen egyet ertek, hogy a matek "csak" egy nyelv. Az modellek mogott mindig kell, hogy meghuzodjon egy verbalisan is jol elmagyarazhato, intuitiv otlet (ha ugy tetszik, a "filosz").

ha megszületik valami új, akkor az születhet empíriából levont következtetésekből, tendenciákból, trendekből, de történhet fordítva is.

ott van pl. a Kuznet-görbe, amit Adelman ('73) igazolt empirikusan.

De nem kell ilyen messze menni, ott van Somai Miklós, akinek egy műhelytanulmányát (2006. nov.) sok matekos nem is értene meg, a maga zárt világában. Mégis, tökéletes elemzés. Ha ezt elolvasod látod, mire akartam utalni.

@ricardo: A tájékozatlanság csimborasszója Carl Mengert matek vénájúak közé sorolni!

@John Brennan: Meglehet, hogy tévedtem.