nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Nem az ördögtől valók

2010.01.26. 10:42 eltecon

És még csak nem is bicskanyitogatóan arrogánsak, nem fafejű doktrinerek, és nem alkotnak ideológiai egységfrontot. Viszont okosak, és mélyen emberiek (például időnként fújnak egymásra, és megbántódnak, ha támadjak őket). Olyanok, mint mi, csak sok nagyságrenddel okosabbak.

Ők a chicagói egyetem közgazdászai, remek interjúsorozatban megrajzolva. A behaviorista Thaler, aki tudományos forradalom helyett fontolva haladna, és úgy érzi, megközelítésében hasonlít freakonomicsos Levittre. A pénzügyes Rajan, aki Ronald Coase-t tartja szellemi előzménynek, és elmeséli, hogy "Gene" Fama hogy zúzza szét "Dick" Thaler kilenc héten át felépített kurzusát egyetlen óra alatt. Meg azt is, hogy miben van áthidalhatatlan ellentét a válságvita résztvevői között ("It boils down to two or three things. One: the extent to which it was animal spirits and mistakes versus distorted incentives. Two: the importance of the banking system. If you let them all collapse, can they regenerate immediately, or is there a difficulty in rebuilding organizations once they collapse? Some people say liquidate and from the ashes you will see the phoenixes rising. Other say no—ashes are ashes and you get nothing from that.Three: there is also some argument about the extent of the financial center-political system nexus. Those on the left and the right basically think they are in bed with each other. Those at the center think that [policymakers] are in a difficult situation."). Az empirista Murphy, aki az egyszerűségben és a valósághoz közeli közgazdaságtanban hisz ("When you approach problems in the real world, you use the same tools you use in doing economic theory. That has always been the test—a guy would give the same answer in a seminar to a question about the economy that he would give if somebody stopped him in the street. He wouldn’t say, the theory is this but the actual answer is something else."). A Nobel-díjas ökonométer Heckman, aki szerint ott kezdődtek a bajok, hogy "Bob" Lucas eltávolodott Milton Friedmantól, különösen az ő empirikus örökségétől ("Milton Friedman—he was a macro theorist, but he was less driven by theory and by the desire to construct a single overarching theory than by attempting to answer empirical questions. Again, if you read his empirical books they are full of empirical data. That side of his legacy was neglected, I think.") A nem kevésbé Nobel-díjas Becker, a nagy imperialista, aki szerint az alapüzenet (az emberek ösztönzőkre reagálnak, és mindig jobban tudják, mi a jó nekik, mint bárki kívülről) nem sérült, bár Chicago sem értette meg, hogy mit is csinálnak pontosan és milyen rendszerszintű kockázatot hordoznak a derivatívok. Az eszközárazós Cochrane, aki szerint minden, hagyományosan a chicagói iskolával azonosított elképzelés sérülés nélkül túlélte a mostani turbulenciát, és aki szerint a makro bizony egységesült ("Today, there is no “freshwater versus saltwater.” There is just macro. What most people are doing is adding frictions to it. We are playing by the Kydland and Prescott rules but adding some frictions.") És persze a makacs Fama, aki szerint nincsenek buborékok, de ő legalábbis nem érti, mik volnának azok (róla már szóltunk), és a jogász Posner, az újhitű keynesista, aki szerint a kapitalizmus megbukott.

Jó őket olvasni.

 


1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr111702321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

greybull 2010.01.26. 14:00:03

A chicagoi iskola? Az embernek a bolygóval szembeni imperializmusát megalapozó "közgazdasági" elméletrendszer. A parttalan szabadság és szabadosság gazdasági megalapozása - amihez nemhogy egy bolygó, de még két ugyanilyen sem lenne elegendő, ha a kapitalizmus fejlődését extrapoláljuk. Nem baj: itt majd nem a "Birodalom" vág vissza egyszer, de a bolygónk, és letakarítja ezt a mai emberiséget, úgy, ahogy a János Jelenések Könyve írja, vallástól függetlenül. Hányinger kerülget ezektől az amerikai közgazdasági iskoláktól, mert mind mögött számomra feltornyosul az IMF és a Világbank, Schilock kalmár és Scrooge alakja, meg az saccperkábé 130MILLIÁRD DOLLÁR magyar államadósság, ami ezen iskolák tévtanainak (is) köszönhetően 7.íziglen adósrabszolgává tette a magyar népet.
süti beállítások módosítása