Kedves Tanár Úr! Mindig örömmel olvasom - mint ahogyan örömmel hallgattam úgy tizenegynehány éve a monetárismakroökonómia-előadásait is. :-D

Tisztelt Tanár úr!

Csak egy dolgot hiányolok a végéről: hogy mit is tehetnénk a válság tüneteinek enyhítésére - ha már elkerülni nem tudjuk. Erről lehetne esetleg itt, a blogon pár szót?

@mig8:

Talán a legnagyobb segítség egy olyan ösztönző rendszer lenne, amely segíti és nem akadályozza a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodást.

Egy egyszerű példával: ma nálunk jelentős adóelvonás sújtja azt, aki eladja az ingatlanát és annak árának egy részét nem ingatlanra költi. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a bajba került lakástulajdonosok nem próbálták eladni a lakásaikat, hogy a hitelüket kifizessék, és kisebb lakást vegyenek, vagy albérletbe költözzenek. Ehelyett felélték a tartalékaikat - különösen, hogy a kormányok a segítség ígéretét lobogtatták a szemük előtt, ám mostanra a tartalékok elfogytak és kezd bekövetkezni a válság legfájdalmasabb része, a kilakoltatás. Pedig ép ésszel belátható, hogy sokaknak lényegesen jobb lett volna a lakás eladása, és a kisebb lakásba, albérletbe költözés bár fájdalmas, de mégsem teljes vagyonvesztés, és legfőképpen nem hitelképesség vesztés.