Cikkem a mai Figyelőben.
Állam a válság után
2010.07.08. 11:21 petepeter
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr562138134
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Michael Knight · http://michaelknight.blog.hu 2010.07.08. 21:40:03
Kedves Tanár Úr! Mindig örömmel olvasom - mint ahogyan örömmel hallgattam úgy tizenegynehány éve a monetárismakroökonómia-előadásait is. :-D
mig8 (törölt) 2010.07.08. 21:52:24
Tisztelt Tanár úr!
Csak egy dolgot hiányolok a végéről: hogy mit is tehetnénk a válság tüneteinek enyhítésére - ha már elkerülni nem tudjuk. Erről lehetne esetleg itt, a blogon pár szót?
Csak egy dolgot hiányolok a végéről: hogy mit is tehetnénk a válság tüneteinek enyhítésére - ha már elkerülni nem tudjuk. Erről lehetne esetleg itt, a blogon pár szót?
Rorgosh 2010.07.12. 08:42:39
@mig8:
Talán a legnagyobb segítség egy olyan ösztönző rendszer lenne, amely segíti és nem akadályozza a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodást.
Egy egyszerű példával: ma nálunk jelentős adóelvonás sújtja azt, aki eladja az ingatlanát és annak árának egy részét nem ingatlanra költi. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a bajba került lakástulajdonosok nem próbálták eladni a lakásaikat, hogy a hitelüket kifizessék, és kisebb lakást vegyenek, vagy albérletbe költözzenek. Ehelyett felélték a tartalékaikat - különösen, hogy a kormányok a segítség ígéretét lobogtatták a szemük előtt, ám mostanra a tartalékok elfogytak és kezd bekövetkezni a válság legfájdalmasabb része, a kilakoltatás. Pedig ép ésszel belátható, hogy sokaknak lényegesen jobb lett volna a lakás eladása, és a kisebb lakásba, albérletbe költözés bár fájdalmas, de mégsem teljes vagyonvesztés, és legfőképpen nem hitelképesség vesztés.
Talán a legnagyobb segítség egy olyan ösztönző rendszer lenne, amely segíti és nem akadályozza a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodást.
Egy egyszerű példával: ma nálunk jelentős adóelvonás sújtja azt, aki eladja az ingatlanát és annak árának egy részét nem ingatlanra költi. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a bajba került lakástulajdonosok nem próbálták eladni a lakásaikat, hogy a hitelüket kifizessék, és kisebb lakást vegyenek, vagy albérletbe költözzenek. Ehelyett felélték a tartalékaikat - különösen, hogy a kormányok a segítség ígéretét lobogtatták a szemük előtt, ám mostanra a tartalékok elfogytak és kezd bekövetkezni a válság legfájdalmasabb része, a kilakoltatás. Pedig ép ésszel belátható, hogy sokaknak lényegesen jobb lett volna a lakás eladása, és a kisebb lakásba, albérletbe költözés bár fájdalmas, de mégsem teljes vagyonvesztés, és legfőképpen nem hitelképesség vesztés.