Sok közgazdász támogatja a kormányzatok legutóbbi válságban végrehajtott fiskális költekezési akcióit, de nagyjából ugyanennyien hevesen bírálják őket. Mindkét oldal érvekkel és adatok tömegével támasztja alá álláspontját, miközben nagyjából ugyanazokból a tényadatokból dolgoznak, ugyanazokat a könyveket olvassák, ugyanazokat az elméleteket ismerik. És a közgazdaságtanban ez nem ritka, hanem szinte mindennapos. Más tudományokban is vannak heves viták, de az mégiscsak ritka, hogy emberek - strukturált gondolkodáshoz, logikai és empirikus bizonyítékokhoz szokott tudósok - ugyanazt tudják, mégis ennyire alapvetően külonböző következtetésekre jutnak. Vajon miért van ez így?

A New York Times kolumnistája néhány nagynevű közgazdász népszerűvé vált eszmefuttatásával próbálja megvilágítani a jelenség okát. A dolog kulcsa valószínűleg a gazdasági rendszer bonyolultsága. Ha van egy egyszerű problémánk, arra ajánlhatunk egyszerű megoldást. A gazdaság azonban irtózatosan bonyolult, komplex rendszer. Emiatt csak két út közül választhatunk. Vagy leegyszerűsítjük a problémát, és akkor van esélyünk arra, hogy valami megoldást javasoljunk, vagy megmaradunk a bonyolult, komplex rendszernél és.... és nem csinálunk semmit. Az egyszerűsítés módja azonban egyáltalán nem egyértelmű. Az, hogy az egyszerűsítés folyamán mitől tekintünk el, és mit tartunk meg, alapvetően függ szubjektív értékeinktől.