nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

A makromodellek empirikus teljesítményéről - Jakab M. Zoltán

2012.05.09. 17:00 eltecon

Jakab M. Zoltán a CEU-n szerzett PhD. fokozatot 2008-ban. Az MNB hagyományos makroökonometriai és DSGE modelljének kifejlesztője (társszerzője). A Költségvetési Tanács Titkárságának makrogazdaságért felelős igazgatója 2009 és 2010 között, a Költségvetési Tanács Titkársága DSGE modelljének kifejlesztője. 2011 májustól az IMF kutatási osztályának modellezési részlegén dolgozik, ahol előrejelző modellek kifejlesztésével foglalkozik. Számos makroökonómiai témában vannak publikációi.

Jakab M. Zoltán hozzászólása egyben letölthető innen.

Világi Balázs kitűnő és érdekfeszítő vitaindítójához nehéz hozzáadni. Annak ellenére, hogy a legfontosabb állításokkal egyet lehet érteni, a levont következtetéseket árnyalnám, sőt amint az majd kiderül, én talán egy kevésbé szkeptikus, de persze nem kritika nélküli álláspontot képviselek. A vitaindítóból hiányoltam, hogy a makromodellek empirikus teljesítménye kapcsán kevés szó esett az előrejelző-képességükről. Márpedig az empirikus illeszkedésnek ez talán az egyik legfontosabb kritériuma.

Egy modelltől kétféle dolgot várhatunk el: egyfelől, hogy használható előrejelzésekkel szolgáljon, másfelől pedig adjon egy olyan logikai sémát, ami segít abban, hogy egy-egy nagyobb jelentőségű esemény, válság vagy gazdaságpolitikai változás következményeiről használható fogalmunk legyen.

Az előrejelző képesség értékelése alapján a megítélésem szerint a makromodelleknek (DSGE modelleknek) korántsem kell szégyenkezniük. Azt viszont el kell ismerni, hogy egyéb, sokkal kevesebb intellektuális erőforrást felhasználó előrejelzési technika is hasonló pontossággal képes előrejelezni. Később bemutatom, hogy ez nem feltétlenül probléma.

A modellek a válságot nem jelezték előre (pontosabban a feszültségeket jelezték, de hogy mekkora válság lesz azt kevésbé). Ez viszont a véleményem szerint nem a legnagyobb hiba. Inkább az a kérdés, hogy vajon mennyire képesek a modellek tanácsot adni abban, hogy ha már bekövetkezett a válság, akkor mi az optimális gazdaságpolitika, és melyek azok a mechanizmusok, amelyek a válság különböző fázisaiban jelentkeznek. A mostani modellekkel inkább az a fő probléma, hogy nem képviselnek egy konszenzusos álláspontot, alig-alig adnak támpontot a válság megoldásához. Kevéssé lehet a segítségükkel robusztus, határozott és a fundamentális kérdésekre vonatkozó gazdaságpolitikai válaszokat adni. Természetesen ez nem feltétlenül baj, a makroökonómia új kihívásokkal szembesül, reménykedjünk, hogy új és izgalmas eredmények születnek majd.
 

... a hozzászólás további részeivel együtt letölthető innen.


9 komment

Címkék: vita makroökonómia ökonometria portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr494497274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ricardo 2012.05.09. 18:32:00

Nem "robosztus", hanem robusztus. Nem ez első eset, hogy a tudós urak nem tudják helyesen leírni.

varadi_balazs 2012.05.10. 07:42:35

@ricardo: kösz, javítottuk (a tudós urak :-) ).

aszora 2012.05.14. 21:12:32

Tetszik a vita.
Bár sokat nem értek a közgazdaságtanhoz, az eddigiek alapján egyértelmű (és nem különösebben meglepő), hogy a statisztikai alapú vizsgálat ugyanazokat a kérdéseket hozza, mint a fizikában, mérnöki tudományokban vagy éppen a mesterséges intelligenciában (over-fitting stb.) szóval nem különösebben "közgáz"-specifikus.

A közgazdaságtan szerintem annyival van nehezebb helyzetben, hogy nem számolhat azzal, hogy a gazdasági szereplők viselkedése állandó (szemben mondjuk az elektornéval), így a statisztikai úton nyert makro-összefüggések időben változhatnak (mikro-megalapozottság nélkül, pusztán ökönometriai adatok elemzése útján nyert összefüggések időben nem feltétlenül stabilak).

Ami még érdekes az az, hogy szerintem általában nem egyetlen egyensúlyi helyzet létezik, hanem több, érthetetlen módon mégis sokszor ezt vélelmezik (pl. racionális várakozások), illetve amikor nem, akkor pedig marad a dilemma, pl. hogy akkor most csökkenjen az alapkamat, vagy nőjön :)

A válság előtti magas kamatszint pl. a devizahitelek térnyeréséhez vezetett, ami rövidtávon csökkenti az inflációt, hosszabb távon viszont növelte :)
Közben pedig a szereplők stratégiája is megváltozott (plusz a lehetőségek is - pl. BAR-lista :)), így pl. szerintem a mostani szituációban nem lehet arra számítani, hogy egy alacsonyabb kamatszint jelentősen csökkenti a megtakarításokat, növeli a hitelezést, és emiatt majd nő az infláció, éppenséggel azt látjuk, hogy a nettó megtakarítások növekedtek, és már 2009-ben is (mivel befagyott a hitelezés és nettó törlesztők lettünk :)), szóval ugyanaz az érték a szereplők más startégiája esetén más eredményre vezet (tremészetesen), de egyelőre nem látszik, hogy ilyen szempontokat a döntéseknél figyelembe vennének

phenom 2012.05.14. 23:01:52

@aszora: Jó észrevétel, amit körülírsz az a rendezetlen vagy komplex rendszer fogalma. Ilyen esetben a rendszert alkotó elemek heterogének (a rendszer topológiája sem térben sem időben nem homogén), a makrojelenségek pedig az alkotó elemek interakcióiból épül fel. A makro szintű viselkedése a rendszernek ezért nem következik az egyes elem viselkedéséből, abból következtetést nem lehet levonni. Az ilyen rendszerek jellemzően soha nincsenek egyensúlyban.
Meggyőződésem, hogy a DSGE modellek éppen azért nem alkalmasak makro-modellezésre, mert a gazdaság ezen komplex jellegét nem képesek megragadni. A posztból is kiderül, hogy nem nyújtanak különösebben jó teljesítményt előjelezés terén; a modellek logikai felépítése távolról sem hasonlít a valós gazdaság működésére, így még csak arra sincs remény felismerjünk szimuláció révén eddig ismeretlen összefüggéseket.

Neruo 2012.05.17. 02:18:45

A pusztán elméleti hosszászólásokhoz:

1. Az általános egyensúly létezik, ezt ismerjük az 50-es évek óta. Ezen az örvendetes felismerésen, továbbá a jóléti tételek igazságán (social planner=kompetitív eredmény) utaznak a mai makroökonómiai modellek. Ezek nagyon fragilis eredmények (és nem mellesleg a mikroökonómia ettől azért már jócskán arrébb van).

2. Viszont az egyensúly korántsem egyértelmű. Az unicitás belátásához (és én csak a determinisztikus esetet láttam még csak) macerás, és meglehetősen önkényes feltételek kellenek. Jól viselkedő, gyönyörű "minden függvény C-végtelen, konvex, vagy kváziakármi, amit el tudsz képzelni" esetben sem feltétlenül egyértelmű a létezés (egészen pontosan páratlan darab van egy ún. "reguláris" gazdaságban -- ez dinamikai rendszer érveléssel látható, de a sok belerakott függvénystruktúra jelentősen leegyszerűsíti, kezelhetővé teszi).

3. Azért vélelmezik az egyetlen darab egyensúlyt, mert valami hasznosat akarnak csinálni. A játékelmélet 80-as éveinek fontos mozgatója a Nash-egyensúly finomításainak keresése, amelyek "intuitív kritériumok", meglátások alapján szelektáltak a rengeteg egyensúly közül. Van ugyan egy "intuitív kritérium" nevű bayesi nash finomítás, de én inkább arra gondolok, hogy nincsen jobb ötletünk, mint a finomításokat valami általunk megálmodott feltételek alapján megkreálni.

4. A makróhoz nem értek. De azért azt is lássuk, hogy egy egyszerű kis makró 1.1. modellecskének, mint a Solow-modell is minimum két egyensúlya van. A 0 tőkeállományos, minden zéró egyensúllyal azért nem foglalkozunk, mert semmi értelme nem lenne. De akkor már ugyanott tartunk, mint a nash finomításainál, tehát miért ne tehetnénk ugyanezt a makróban. Ahol még ráadásul több intuíciónk is van arról, mi lenne a helyes.

5. A racionális várakozásokhoz sem értek. így javítson ki valaki, ha tévednék, de én úgy látom, a racionális várakozások pusztán elméleti szempontból épp egy játékelméleti Nash-egyensúly érvelésrendszerrel támasztható alá, ahol a logikai érvelés nem engedi meg azt, hogy bármelyik szereplőnek helytelen priorjai legyenek (a'la Aumann). Igaz, így másodszorra meggondolva már nem feltétlenül látom a stratégiai interakciót, ami belekényszeríti ebbe a rendszert.

6. A világ többnyire nincs egyensúlyban, főleg nem állandósult állapotban (ti. minden változó növekedési üteme konstans). Ennek ellenére pl. egy új-keynesi modell az állandósult állapot körül loglinearizált modell linearizálásának taylor közelítésével dolgozik (az utóbbi kettővel azért túloztam). Amikor impulzus-válasz függvényeket rajzolgatunk, egy mozgóátlag (wold-féle?) reprezentációt használunk a lineáris (!) VAR rendszerünkben. Na de ehhez lineáris VAR kell. De hol van a világban a legstrukturáltabb problémák kivételével linearitás?

Most, ezekbe a kérdésekbe belegondolva, azt hiszem, én is jobban látom, miért nem meglepő az empirikus sikertelenség. Pusztán elméleti, modellezési szempontokból.

Neruo 2012.05.17. 02:25:18

Korrekció a Solow-hoz: stabil egyensúlya. Persze minden pont önmagában egyensúly.

Neruo 2012.05.17. 02:34:55

A végtelen időhorizonton optimalizálásnak az a nagy előnye, hogy minden periódus (!) lényegében ugyanaz.

Így nem kell az egész modellt a végéről visszafelé megoldani, hanem tudunk dinamikus programozni (ami önmagában egy gyönyörű tudományág). Értékfüggvény vagy policy függvény iteráció. Mi lenne ezek nélkül a numerikus módszerek nélkül. No de ehhez kell egy kontrakció, kell egy Bellman-operátor, hogy működjön.

......

Neruo 2012.05.17. 02:39:38

Az állandósult állapot epszilonnyi környezetén kívül a rendszer tulajdonságairól pedig általában nem igazán tudunk mondani semmit.

phenom 2012.05.17. 18:31:39

Az általános egyensúlyi modellben mit mondhatunk az aggregált keresleti függvényről (Sonnenschein–Mantel–Debreu-tétel)? (A kérdés félig-meddig költői, mert hozzászólásod alapján tudod a választ.)
Nagyon semmit (kis túlzás), ezt a problémát pedig a reprezentatív ágensek alkalmazásával kerülik meg a DSGE-modellekben. Ezzel viszont a heterogenitás el is veszik (egyéb súlyos elméleti gondok mellett).

Továbbá az egyensúlyi modellben nincs közvetlen interakció az ágensek között, implicit market-maker (Walrasian auctioneer) végzi a klíringszolgáltatásokat. Holott az alkalmazott hálózattudományi kutatások már megmutatták, hogy a gazdasági és társadalmi interakciók gráfja egyáltalán nem random, és nem is teljes gráf. Ennek pedig komoly hatása van egy adott rendszer dinamikus tulajdonságaira.

Még lehetne részletezni a DSGE-modellek elméleti gondjait, és egyetértek, nem meglepő, hogy nem nyújtanak empirikusan jó teljesítményt.
süti beállítások módosítása