nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Viszi-e Kahn a szentkoronát?

2009.03.18. 16:45 balazs_varadi

 A jobboldali médiát bejárta az a hír, hogy az IMF-hitelt garantáló nemzeti vagyon része Szent István koronája is. Ha bukunk, viszik azt is a hitelezők! A hangsúlyok különbözőek voltak: a Heti Válasz a címben felvetett kérdésre a cikk szövegében rácáfol, míg Posta Imre mára felfüggesztett  blogjában publikált, Végvári József dr. Dominique Strauss-Kahnhoz címzett, “Hé zsidó!“ felütéssel kezdődő nyílt levele tömören, pontosan fogalmaz: „Sátán, el a kezekkel a Szent Koronától!!”

A logika hibátlannak tűnik: a magyar állam eladósodott, ha csődöt jelent, nyilván jön a végrehajtó, viszi, amit talál: zongorát, tévét, szentkoronát.

Szóval, javaslom, tájékozódjunk, hogy is lesz ez a Járai Zsigmond szerint „lényegében már hónapok óta tartó” államcsőd? A piac most (február 25-én) kb. hat dollárért biztosítja be a magyar államnak száz dollárt kölcsönzőt, hogy átvállalja a kárát, ha öt éven belül csődbe megy az adós. 6% nem tűnik olyan vészes kockázatnak, de igaz, ami igaz: ez a szám még tavaly augusztusban is másfél százalék alatt volt. Mégis csak jobb félni, mint megijedni.

Kezdjük a csődnél. Mindannyian tudni véljük, mi is az a vállalati csőd. Ha egy cég nem képes  visszafizetni tartozásait, a hitelezők kérhetik a bíróságtól, hogy előre meghatározott szabályok szerint, rendezett feltételek között, minél nagyobb értéken juthassanak hozzá kintlevőségeik legalább egy részéhez. Zongora, árverés, opcionálisan golyó a halántékba.

Ez így országokra nyilván nem vonatkozhat, nem elsősorban azért, mert az állam- és kormányfők még az ősz halántékú vállalkozóknál is ritkábban lövik magukat ilyenkor agyon, hanem azért, mert az országok felett nincs bíróság, amely zárolhatná a számlákat, kiküldhetné a fogdmeget, kijelölhetné a csődgondnokot.

De a cégcsődnek van egy másik változata is. Magyarországon, a rossz szabályzás miatt ez ritka, mint a fehér holló, de az amerikai sajtóban lépten-nyomon olvashatjuk, hogy egy cég a chapter 11 védelmét kéri. A szám az USA csődtörvényének tizenegyedik fejezetére utal. Ez az ún. csődvédelem. A megoldást azért találták ki, mert előfordulhat, hogy egy nehézségekkel küszködő cég lényegesen kevesebbet érne, ha egymással versengve széthordanák darabjait a hitelezők,  mint ha lélegzetvételhez juttatnák, és hagynák, hogy talpraálljon. Mindenki jobban járna, különösen épp azok, akiknek tartozik, ha ellenőrzés alatt engednék, hogy egyes hitelezőitől ideiglenesen védelmet élvezve próbálja összeszedni magát. Ilyet kért maga ellen például 2005-ben a Delta légitársaság. Másfél év és egy fájdalmas átszervezés után, a hitelezőknek újonnan kibocsátott részvények segítségével a Delta ki tudott jönni a csődvédelem alól és ma is vidáman röpteti a légiutasokat.

Amerikában – és, ha egy e tárgyban forgó javaslatot elfogad az országház, hamarosan Magyarországon is - ilyen csődöt nem csak vállalatok, hanem magánemberek is kérhetnek maguk ellen.

Ehhez az utóbbi típushoz áll közelebb az államcsőd is: az állam nem képes kifizetni adósságait. Amit nem törleszt, azok jellemzően a devizában, külföldi befektetők felé fennálló tartozások: a belföldi hitelezőktől a maga az állam által nyomtatott pénzzel, a rájuk is vonatkozó törvények átalakításával vagy rájuk kivetett pótlólagos adókkal nem olyan nehéz visszavenni, ami amúgy jár nekik. Mivel a külföldi hitelezők legfeljebb a saját országuk bíróságához fordulhatnak, ha egy ország nem fizet, egy ideig senkitől nem kap többet kölcsön. Azután, ha az adós állam némi alkudozás után megígéri, valamennyit, valamikorra visszafizet (ezt hívják eufemisztikusan az adósságok átütemezésének),  a hitelezők tudomásul veszik, hogy pénzük egy része odaveszett. Ennek előérzetét persze különösen magas kamatokban már előre beszedik a csőd felé sodródónak tartott államoktól – azoktól is, amelyek végül elkerülik a csődöt – remélhetőleg csak ez utóbbi történik velünk most.

A fájdalmas átütemezésben általában az IMF az egyik fő segítő: a Nemzetközi Valutaalap akkor is ad kölcsön, ha épeszű befektető már nem, de olyan kemény feltételeket is szab az ország gazdaságpolitikájával kapcsolatban, amilyeneket az államkötvényeket jegyző magánbefektető sose tudna. Nálunk most az IMF még a baj előtt vonult fel – de a szirénázó mentő megjelenése akkor sem kelt bizalmat a szomszédokban, ha még időben, a szívhalál előtt kiérnek.

Mitől megy csődbe egy ország? Az államcsőd klasszikus kiváltói elvesztett – néha megnyert – háborúk, illetve forradalmak-puccsok: az előző rezsim adósságait az új nem mindig vállalja fel. Talán emlékszünk, 89-ben nálunk is volt tábora annak, hogy jelentsünk ilyesfajta csődöt.

A másik jellemző forgatókönyv, hogy jön egy külső sokk: egy exportcikk ára összeomlik, vagy épp, mint most, egy régió vagy akár az egész világ hitelpiacai rükvercbe kapcsolnak. Ilyenkor azokkal az országokkal kapcsolatban, amelyekről a hitelezők úgy vélik, hosszú távon tarthatatlan pályára került az eladósodásuk, kitörhet a magát erősítő pánik. Csak óriási felárral vagy épp egyáltalán nem adnak neki kölcsön, míg a korábbi hitelek sorra lejárnak és a rendőrök és tanítók bérét is fizetni kell. Ezen a pályán nyújtott nekünk lélegzetvételnyi szünetet az EU és az IMF.

Minél tarthatatlanabb az eladósodási pálya, annál kisebb sokk is elég lehet, hogy megtörténjen a baj. Ráadásul az államcsőd nem fokozat kérdése: mint teherbe esni, csődbe menni se lehet egy kicsit. Ha végül az illető ország – mint Oroszország 1998-es csődje után – összekapja magát és gyakorlatilag száz százalékban kárpótolja is hitelezőit, a tényt, hogy nem tett eleget szerződéses fizetési kötelezettségének, már nem lehet meg nem történtté tenni. Egy infarktus után akkor is más a beteg állapota, ha tünetmentes. Infarktusa volt és punktum. Akármivel riogat is Járai, ez, hál’isten, nálunk (még?) nem következett be.

Ha egy ország visszaél azzal, hogy felette nincs bíróság és ezért megteheti, hogy nem tartja be adott szavát és nem fizeti vissza, amit kölcsönvett – akkor azzal az országgal hosszú ideig mindenki csak hoci-nesze alapon fog üzletet kötni. Szélsőséges esetben még az is előfordulhat, hogy a hitelezők saját országuk bíróságainál el tudják érni, hogy a csődöt jelentett ország náluk, külföldön található pénzét-tulajdonát elkobozzák: ami az egyik ország területén a törvényadó szuverén állam, az a másikén csak egy bíróság elé rángatható rossz külföldi adós.

A Noga nevű svájci cég például 2005-ben elérte, hogy az orosz állam vele szemben fennálló tartozását saját országának bírósága megpróbálja végrehajtani. Ez úgy történt, hogy a moszkvai Puskin múzeum által egy időszaki kiállításra kölcsönbe küldött Monet- és Renoir-festményeket a svájci rendőrség lefoglalta a genfi reptéren. (A svájci kormány a moszkvai felháborodástól megszeppenve, alkotmányuknak egy, a nemzeti érdekre hivatkozó gumiparagrafusára hivatkozva aztán fél nap múltán gyorsan visszaadta az impresszionistákat az oroszoknak.)

Summa summárum: hála az Uniónak és a Valutaalapnak, nálunk még nincs államcsőd, még mindig viszonylag csekély, de minden eddiginél nagyobb a veszélye. Lehet, hogy az IMF és Európa továbbra is megment minket tőle, de erre nincs semmi garancia. Érdemes akár jelentős áldozatokat is hozni, hogy elkerüljük, mert ha bekövetkezik, akkor az ország évtizedekre elveszti a hitelességét és akkor az IMF tétethet velünk még súlyosabb vagy épp rosszabbul megválogatott gazdaságpolitikai lépéseket, mint amit még mindig többé-kevésbé magunktól tehetnénk most.

A szentkoronát akkor se viszi el senki – hacsak mi nem küldjünk rosszkor Bázelbe kiállítani.

(a 2009. március 12-én a Magyar Narancs Egotrip rovatában megjelent cikk linkekkel kibővített változata)

 


20 komment · 1 trackback

Címkék: magyar imf imf hitel

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr841008776

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Sárdobáló 2009.03.22. 15:38:50

Én elmegyek a vásárba fél pénzenJobboldali emberek, politikusok, publicisták régóta azzal vádolják a "ballibeket", hogy a különböző rasszista cselekményekre adott reakciójuk valójában csak hivatásos/megélhetési rettegés, fasisztaveszéllyel való…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rorgosh 2009.03.18. 17:32:44

Jó cikk.

El kellene küldened forgalmasabb blogokra is, hogy az embereknek legyen fogalmuk arról, mivel járna az, ha "eltörölnék az államadósságot" a la Jobbik propaganda...

Vidéki 2009.03.18. 18:10:42

A rendszerváltás után volt példa arra, hogy egy kelet-európai ország (Lengyelország) hatalmas államadósságának tetemes részének megfizetéséről a hitelezők lemondtak.
Akkoriban ez a kérdés Magyarországon is szóba került, de büszke vezetőink, arra hivatkozva, hogy ez jó hírünket rontaná és ez sokkal nagyobb károkat okozna mint amennyi hasznot hozna, elutasították a gondolatot.
A lengyelek kevésbé büszkék, de sokkal okosabbak voltak.

petepeter 2009.03.18. 18:44:28

@Vidéki: Rosszul emlékszel, és ezért a konklúzió is pontatlan. A lengyelek egyszer már defaultoltak az adósságukon a nyolcvanas évek legelején, és azután hosszú ideig igen nyomorultul festettek, piaci hitelt nemigen kaptak, és szabályosan nem volt miből importot venni. És mert piaci hitelt nem bírtak felvenni, ami adósságuk a kilencvenes évek elejére lett, az zömmel kormányokkal és a nemtetközi intézményekkel szemben volt, mint ilyen, volt kivel tárgyalni átütemezésről vagy elengedésről. A magyar adósság viszont akkor (is) privát, piaci adósság volt, azzal kapcsolatban nemfizetésről beszélni ugyanolyan pánikrohamokat okozott, okozhatott, mint ma a rémhírterjesztés. Olyasmire is van precedens, hogy kormányok nagy adósokat és privát hitelezőket összeszervezve vegyes megoldást találjanak ki (Brady-terv ködlik fel bennem Latin-Amerikára vonatkozóan) de ehhez a magyar és egész kelet-európai adósság nem volt elég jelentős. Ahhoz, hogy fontos légy, ahhoz nagyon sokkal kell tartoznod.
(Úristen, csak én vagyok annyira öreg, hogy ezekre még mind emlékszem ?)

Rorgosh 2009.03.18. 21:31:44

@petepeter:

Ne gondolkodj ezen... :) Nekünk van még tojáshéj a seggünkön... :)

VIII. Nagyapó 2009.03.18. 21:36:34

Hajjaj... Magam sem vagyok éppen ellene a politizálásnak úgy általában, és különösebben elfogulatlannak sem gondolom magam, de azért ez a blog szeretném, ha alapvetően szakmai maradna, és nem válna zavaró mértékben megértővé az egyik, és kritikussá a másik oldal irányába. Remélem, Váradi Balázs leigazolása nem fog oda vezetni, hogy egyre rosszabb szájízzel kelljen visszatérnem. Általánosságban, mert a cikkel amúgy önmagában olyan nagy gond nincs. Bocsánat a személyeskedésért, igyekszem nem csinálni ilyet túl gyakran.

***

Járai sokszor pontatlanul és nemegyszer bicskanyitogató stílusban fogalmaz, de azért sokszor több igazságtartalma van annak, amit mond, mint egyes gazdaságkutató intézetek rendkívül szakmai anyagainak. Ezt is csak általánosságban. Akik a jelenlegi helyzetet „lényegében” államcsődnek nevezik, nyilván arra utalnak, hogy az állam külső segítség nélkül fizetésképtelen. Persze aki lélegeztetőgépen van, az nyilván nem „lényegében halott”, de az is igaz, hogy ez nem rajta múlik...

(Egyébként fogalmam nincs: az IMF-keret önmagában mennyi időre elegendő???)

***

Az IMF szabta „kemény feltételekről” meg annyit, hogy sajna nem elég kemények, közük nincs semmiféle fájdalmas, de előre mutató vállalati reorganizációhoz. Az eddig meghozott intézkedések egyelőre jórészt csak paraméter-tologatások, amik az első adandó alkalommal könnyedén visszafordíthatóak. Nem hogy eget rengető reformok nincsenek – azokat tényleg nem lehet pillanatok alatt megcsinálni -, de a közalkalmazottak 13. havi fizetését is átmenetileg vették el, a nyugdíjindexáláshoz vagy a korhatárhoz senki hozzá nem nyúlt (na jó, utóbbihoz elvileg, 2016 és 2024 közt igen – hadd ne kapjak már röhögőgörcsöt), míg a 13. havi nyugdíjat kifejezetten annak megóvása déljából olvasztották be anyugdíjba, a segélyekhez kapcsolódó követelések szigorúbb számon kéréséről vagy azok természetbeni nyújtásáról szó nem esett, az adócsomag eleve gyengére sikeredett, és most lobbizzák szanaszét azt is, ami van... Szóval nem látom, mi maradna meg a mostani egyensúly-javító intézkedésekből a válság elültét követő első választási kampány után.

cerasus s. · http://spektator.blog.hu/ 2009.03.18. 22:35:03

@VIII. Nagyapó: Hogy mi maradna meg: Maastricht, a növekvő adósságpálya és a hitelezőknek fizetett kockázati prémium. Talán. (Azért a szakadéknak is van széle, ezekből egyre nehezebb nagyon nagylelkűen osztogatni.)

Gicó 2009.03.19. 13:13:43

Kedves Balázs!

Annyira jól esik a közgazdászszemnek ilyeneket olvasni olyan ínséges időkben, mikor egyes befektetési bankárok szavaitól hangzik a teljes magyar média.
Tisztában vagyunk azzal, hogy mekkora szerepe van a várakozásoknak, így nem kellene a különféle médiumoknak, illetve felelőtlen közgazdászoknak és persze nem közgazdászoknak ezeket irracionálisan negatív irányba befolyásolni! Rorgosh-sal egyetértve, ha még sajnos nem is ezt a blogot, de remélhetőleg azért a Magyar Narancsban megjelent cikket szélesebb közönség is olvasta. Ha már mindenki az államcsődről beszél, köztük Róna Péter is állandóan, remélhetőleg néhány embert az írásod közelebb vitt a téma reálisabb megítéléséhez.
Ui.: Üdv Debrecenből!

varadi_balazs 2009.03.19. 16:24:59

@VIII. Nagyapó: Jogos az aggodalom, az a tervem, hogy kizárólag a blog 'közgazdaságtani ismeretterjesztés' profiljába beleillő ekotripjeimet teszem fel ide. Bár van, aki a politikai gazdaságtant is a közgazdaságtan alá sorolja...
Az IMF keret tudtommal 2010 késő tavaszáig szól.

VIII. Nagyapó 2009.03.19. 20:01:43

@varadi_balazs: Tőlem akár nyugodtan szapulhatsz alkalmanként hülye politikusokat is, ha megfelelő arányérzékkel teszed :-)

Azt amúgy tudom, hogy a keretet meddig vehetjük igénybe - de nem erre gondoltam, hanem hogy ha nem tudunk új államkötvényt kibocsátani, elég-e egyáltalán addig a 20 milliárd EUR (aminek egy része el van különítve bankbentésre, ha jól tudom...)?

hann 2009.03.21. 01:12:34

milyen jó hogy ilyen értelmes, érthető írások is megjelennek:) elgondolkodtató, tetszik!

Rorgosh 2009.03.21. 09:48:55

Egyébbként érdemes lenne megvizsgálni, hogy a jelenlegi problémák a térség valutáival mennyire gyökereznek a lengyelek '90-es fizetésképtelenségén szerzett tapasztalatokon. Elvégre a zloty nagyobbat esett mint a forint...

VIII. Nagyapó 2009.03.21. 13:08:18

"Elvégre a zloty nagyobbat esett mint a forint..."

Mondjuk ott asszem a jegybank is másképp reagált - nézd csak meg a kamatok eltérését és változásait!

Kevesebb a devizahitelesük...

Rorgosh 2009.03.21. 17:50:43

@VIII. Nagyapó:

Így van. Éppen ezért furcsa a nagyobb esés. Fundamentálisan jobban álltak, állnak nálunk, mégis ők buktak nagyobbat a zloty-val. Ez még inkább arra utal, hogy esetükben erős a fizetésképtelenség bejelentésétől való félelem a befektetők körében.

VIII. Nagyapó 2009.03.21. 23:56:28

@Rorgosh: Lehet, de éppenséggel azt is jelentheti, hogy nálunk hatott valamit a gyorsabb, határozottabb jegybanki fellépés, ill. a kamatemelés is.

Másrészt nekem úgy dereng, hogy az IMF-csomag bejelentését megelőzően mi estünk többet - ami persze szintén a fizetésképtelenség bejelentésének valószínűségével van kapcsolatban (bár nyilván őket sem hagynák bedőlni)...

horvathb 2009.03.22. 11:04:24

@VIII. Nagyapó:

Egy befektetési szolgáltató márciusi, nem publikus elemzését olvastam, mely szerint a jelenleg rendelkezésre álló jegybanki tartalékok + imf-eu-wb források + várható tőketranszferek "nagy valószínűséggel" fedezik a teljes gazdaság lejáró adósságait és a folyó hiányt 2010 végéig.
Ebbe már bele van kalkulálva, hogy a kormány az IMF hitelkeretből kb. 2 mrd eurót a bankok tőkehelyzetének javítására különített el.

VIII. Nagyapó 2009.03.22. 14:39:20

@horvathb: Kösz, valami ilyesmire gondoltam :-)

Csak 2 mrd megy a bankoknak? Én többre emlékeztem, de lehet, akkor rosszul...

Másrészt ez ezek szerint a jegybanki tartalékokkal is számol, amiket azért ha egy mód van rá, nem kellene felhasználni ilyesmire - igaz, cserébe azért a teljes gazdaság kap új forrást máshonnan is (pl. a bankok az anyabankjuktól).

Bontás nincs valahogyan?

VIII. Nagyapó 2009.03.22. 14:42:03

@horvathb: Még egy - a "várható tőketranszferek" alá mi tartozik nagyjából?

horvathb 2009.03.22. 19:14:21

@VIII. Nagyapó: egyetértek, hogy a tartalékok nem arra valók, hogy adósságszolgálatra kerüljenek felhasználásra, mégis a külföld jó része ennek alapján ítéli meg (részben) az ország fizetőképességét.

2009-re vonatkozó adatokat tudok mondani mrd euróban:
éven belüli adósság: ÁH - 4,6
bankok - 15,7
nem pü. váll - 5,6
folyó hiány - 3,7

tőketranszferek - 1,6
közvetlen tőkebefektetés - 1,2

devizatartalékok - 24
imf-eu-wb hitelkeret - 14

Látható, hogy a bankok külfölddel szembeni adóssága valóban tetemes, szóval amennyiben az anyák nem hagyják cserben leányaikat, remélhetőleg tényleg nem lesz szükség a tartalékokra.

A tőketranszferek pontos tartalmát nem tudom, de olyanok lehetnek benne, mint pl. az EU-s támogatások.

Rorgosh 2009.03.23. 12:02:41

@VIII. Nagyapó:

Természetesen segített a határozott jegybanki fellépés - rövid távon. Azonban utóbb azt látták a befektetők, hogy gyakorlatilag nagy változás nincs, gond van a magyar álalmadóssággal, még ha 2010 év végéig ez nem is realizálódik.

A lengyeleknél egy bizonyos pontig magyarázza a gyengülést az alacsony jegybanki kamat, azonban egy bizonyos pont után nem. Észrevehető, hogy a cseh korona esési íve megtört, szelídebb pályára állt, holott a lenygel állam fundamentálisan a csehézeh áll közelebb. Mégis, a zloty folytatta a szabadesést. Ez szerintem egyfajta bizalmi válságra utal, ahol a rossz adósságszolgálati múltú lengyelekben nem bíznak a befektetők. Legalábbis nem ilyen környezetben.

Nálunk jó az adósságszolgálati múlt, és bármi is van 2010 végéig - hacsak át nem lépjük az IMF által meghatározott szabályokat - nem tud bedőlni az állam. Ellenben az adósságpályánk fenntarthatatlan, és a befektetők óvatosak.

Emellett a sorozatos leminősítések miatt egyes intézetek jobb belátásuk ellenére is kénytelenek kivonni a pénzt, mert egyes esetekben meg van határozva, hogy a pénzüket milyen arányban tarthatják a különböző kockázati kategóriákban. Ezért egy leminősítés miatt ők is kényszerpályára kerülnek, muszály eladni az eszközeiket, még akkor is, ha ezzel veszítenek valamennyit.

benczur 2009.04.02. 10:30:13

Az alábbi, igen tetszetősen fogalmazott részletet árnyalandó:
"Ha egy ország visszaél azzal, hogy felette nincs bíróság és ezért megteheti, hogy nem tartja be adott szavát és nem fizeti vissza, amit kölcsönvett – akkor azzal az országgal hosszú ideig mindenki csak hoci-nesze alapon fog üzletet kötni."

A "hoci-nesze" egy lehetséges elméleti értelmezése az, hogy a hitelező-adós viszonylatban (akár) egyik oldalon sincs elköteleződés a szerződések betartására, vagyis csak "renegotiation proof, subgame perfect" egyensúlyok lehetségesek. Ez pontosan a hoci-nesze: konkrét szerződés nélkül is, a két fél teljesen önként átad bizonyos összegeket a másiknak, a jövőbeli hasonló "önkéntes" transzferekért cserébe.

Talán meglepő, de ez akár ugyanarra az eredményre is elvezethet, mint amire a formális és betartható szerződések, még akkor is, ha az adós több hitelezővel is tárgyalhat! Lásd: Kletzer és Wright, AER 2000 (nem túl könnyű olvasmány...)

ideas.repec.org/a/aea/aecrev/v90y2000i3p621-639.html

Persze ne becsüljük túl ezt a lehetőséget, de a szuverén hitelezés/kockázat mibenlétét, illetve az arra irányuló kutatások egy irányát jól mutatja. Valamint egy default itt sem maradna következmények, büntetés nélkül...
süti beállítások módosítása