Vagy egyszerűen az emberi kapcsolatokban ilyenkor háttérbe kerülnek az anyagiak.

Egy egyszerű példával: ha jól mennek a dolgok, akkor nehéz mondjuk a feleségnek beadni, hogy miért nem veszünk egy nagyobb lakást, amikor kapnánk erre hitelt.

Ám, ha nehézségek vannak, akkor ez fel sem merül, miközben még válság ideje alatt is jó eséllyel van kaja a hűtőszekrényben, és van használható ruha a polcokon.

Vagyis a válság eltűnteti azokat a többlet igényeket, amelyek kielégítése, vagy ki nem elégítése - tulajdonképpen a család költségvetési stratégiája - feszültségeket generál a családon belül, miközben az alapvető igények a ténylegesen bajba jutottak relatíve kis csoportjától eltekintve biztosítva maradnak, így azok hiánya nem generál újabb feszültséget.

Tulajdonképpen az emberi kapcsolatok szempontjából mind a nyomor, mind a túlzott jólét problémákat okoz - ahogy ez már a szélsőségekkel lenni szokott. Bármeilyen hatás, amely a kettő közé tereli a lakosság életszinvonalát segít az emberi kapcsolatokon.

A szélsőségek közül egyébbként a túlzott jólét bizonyos szempontból rosszabb: ugyanis nem tűnik fel. Az ember azt észreveszi, ha annyira szegény, hogy az életfeltételekre is csak nehezen jut. Ám azt nem, hogy olyan lehetőségei vannak, amelyek mindegyikével egyszerre nem tud élni, és ez vitát vált ki: kinek az igényeit elégítsük ki előbb a családon belül?

Szerintem meg pont, hogy előtérbe kerülnek az anyagiak; vagy ha úgy tetszik beindul a kosztbenefit analájzisz.

Ínséges időkben ugyanis a házastársak még jobban egymásra vannak utalva, mint korábban. A válás relatív költsége tehát sokkal magasabb, mint máskor. A párnak az a fele ugyanis, aki éppen elvesztette az állását, kifejezetten érdekelt lesz az együttélés fenntartásában. A párnak a másik fele meg szintén, hiszen a korábbinál nagyobb valószínűséggel veszíti el munkáját, és egy esetleges válás után egyedül kéne fenntartania magát és lakását (hangsúly ez utóbbin, hisz itten vannak méretgazdaságossági tényezők).

Ha nem vesztette el még egyikőjük sem az állását, a fenti logika akkor is él, hisz mind a ketten a korábbinaál nagyobb eséllyel rúgattatnak ki.

@biribando:

Abból indulsz ki, hogy a válásg mindenkit érint. Holott megjósolható: a családok legalább 2/3 nem fog találkozni a válság közvetlen hatásaival (munkanélkülivé válás), vagyis tényleges anyagi lehetőségeikben nem következik be jelentős változás.

Ami viszont bekövetkezik: egy szemléletbeli változás. Minden család arra számít, hogy közvetlenül érinti majd a válság, ezért a családi költségben lévő szerény töblet erőforrást inkább félreteszik szükség esetére.

Így viszont elmaradnak a szokásos erőforrás felhasználási feszültségek, ami jótékonyan hat a családi életre.

Mindenkit érint a válság, mégpedig oly módon, hogy a munkahelyvesztés valószínűsége a korábbinál (válság előttinél) magasabb. Ez már elegendő is a fent vázolt mechanizmus működéséhez. És mintha az adatok is inkább ezt látszanak alátámasztani, mintsem az ellenkezőjét.