(Éppen Murray N. Rothbard The Mystery of Bankingját olvasom. Rothbard véleménye sommás, de nem teljesen alaptalan: a fractional-reserve banking maga a par excellence Ponzi-játék, az inherens bankcsőd. Azaz, nem néha-néha kapnak rajta valakit Ponzi-játékon, hanem az egész pénzügyi rendszer alapjában egy Ponzi-játék.)

Egy ponzi-jatekban a jatekot eredezteto adossaga idoben korlatlanul no. A 'fractional reserve banking' eseteben a bank kintlevosegei novekedhetnek egy felso korlatig. Azert van a ketto kozott kulonbseg, annak ellenere, hogy utobbi is beomolhat (kis) pozitiv valoszinuseggel.

A "fractional reserve banking" esetében a bankokba nyomott pénz hitelek formájában befektetésre kerül és profitot termel (vagy nem) míg a Ponzi-séma esetében a bejövő pénzt csak a korábbi befektetők kifizetésére fordítják (tehát profitot elvileg sem termelhet). A kettőt ezért nem is érdemes összehasonlítani. A fractional-reserve banking pedig feleslegesen van démonizálva. Az állami garanciák miatt ritkák a bankrohamok nincs szükség az összes forrásra tartalékot képezni. Egy sarki kávézótól se várjuk el, hogy felkészüljön több ezer ember befogadására pedig benne van a pakliban, hogy szükség lesz rá.

Rothbard maga is fölveti: egyetlen híd sem bírná ki, ha a fél város egyszerre akarna rajta átmenni. Más szóval, egy híd tervezésénél sem számolnak az egész város lakosságával, csak egy kis töredékével. Ugyanakkor Rothbard szerint van különbség: amíg a bank ügyfeleinek jóga van akár együtt, egyszerre is bankóra váltani a látra szóló betétjeiket (demand deposit), addig egy híd esetében a városlakók ilyesfajta analóg jellegű joga nem értelmezhető. Ami a jegybankok Bagehot-féle „lender of last resort” funkcióját illeti: Rothbard a free banking propagálója. Azaz, Rothbard számára az, hogy a jegybank képes a rosszul működő, csődbe jutott bankokat rendre kimenteni a kétszintű bankrendszer bűne, és nem erénye. Ami meg a bankrendszer Ponzi-játék jellegét illeti. Amikor Rothbard a fractional-reserve bankinget Ponzi-játéknak nevezi, akkor nem biztos, hogy ez szigorúan szószerint értelmezendő. Rothbard csak arra utal, hogy a kereskedelmi bankok betétpénz-teremtése úgymond egyszerűen csalás, mint minden fedezet nélküli ügylet.

A város lakóinak is joga van együtt a hídon átmenni mivel az gyakorlatilag a saját tulajdonuk, csak a józan ész tartja vissza őket ettől. Hasonlóan kell eljárniuk a betéteseknek ha nem akarják, hogy beszakadjon alattuk a bank.

A bankmentés helyessége már érdekesebb kérdés. Bár senki nem szereti ha bármelyik piaci szereplővel kivételeznek (kivéve ha róla van szó) azt nem szabad elfelejteni, hogy a bankok valóban különleges szerepet töltenek be a gazdaság működésében. Képességük a hitelezésre az egész gazdaság teljesítményére kihat amint most is láthattuk. Jogosan feltételezhetjük, (sőt halhattunk róla a nagy válság kapcsán) hogy a tömegével becsődölt bankok iszonyú károkat okoznak. Ezek után érthető ha válságok idején még a rosszul működő bankokat is ki kell menteni és örülhetünk, hogy a monetáris politika ehhez eszközöket ad a kezünkbe, a gond nem itt van hanem ott amikor ezt nem válságban teszik (ld. LTCM, bár az hedge fund volt) amitől elkényelmesedetté válnak.

@igyugyaz:

„(…) every business cycle is marked, and even ignited, by inflationary expansions of bank credit”- írja Rothbard a The Mystery of Bankingban. Rothbard ui. annak a Chester Phillips-féle „central banking” ciklus-elméletnek a híve (és legfőbb propagálója), ami a Mises-féle monetáris ciklus-elmélet továbbfejlesztése. Ennek értelmében a gazdasági ciklusok oka a jegybankok ún. olcsó pénz (cheap-money) politikája, ami a fractional-reserve banking elven működő kereskedelmi bankokat hitelexpanzióra ösztönzi, aminek sírás a vége. E teória szerint az egymást követő gazdasági boomok és recessziók oka végső soron: I. a jegybank olcsó-pénz politikája, II. fenntarthatatlan hitelexpanzió, III. a jegybank eldugja a bólét, VI. crash, V. a jegybank válságkezelő olcsó-pénz politikája.

Az Ön hozzászólására Rothbard rövid ezt válaszolná: a jegybank azért van, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyek nem volnának, ha nem lenne jegybank. Ráadásul szőrével gyógyítva a kutyaharapást.

Egy városi híd természetesen nem a városlakók tulajdona.

"every business cycle is marked, and even ignited, by inflationary expansions of bank credit”

Ez vita tárgya, főképpen az "even ignited" rész. Szerintem naív azt feltételeznünk, hogy jegybankok nélkül nem lennének gazdasági ciklusok. Ha pedig feltételezzük, hogy a ciklusok külső sokkok (technológiai, társadalmi változások) hatására is létrejöhetnek, akkor beláthatjuk, hogy hasznos lehet egy szervezet ami a pénzkínálat szabályozásával mérsékelheti a kilengéseket.
A jegybankok éppen ezek miatt a kilengések miatt alakultak meg.(ld.: a FED és az 1907-es válság). Már meglévő problémákra adtak választ.
Az a tény, hogy a jegybank felelőtlen monetáris politikával maga is előidézhet válságokat még nem teszi az intézményt eleve károssa vagy feleslegessé.

Egyébként muszáj kiemelnem az általad írt okok közül a másodikat.

" II. fenntarthatatlan hitelexpanzió,"

Ebből a pontból arra kell következtetnem, hogy létezik nem fenntarthatatlan hitelexpanzió, és akkor a jegybank olcsó pénz politikája akár segíthet is elérni ezt a szintet ahogy pédául mostanában teszi.

Egy városi híd ha közpénzből épült akkor természetesen többek között a városlakók tulajdona...

@igyugyaz:

Rothbard az America’s Great Depression című könyvében különbséget tesz a gazdasági élet hullámzó jellege (business fluctuations) és a gazdasági ciklusok között (business cycles) között. Rothbard úgy látja, a gazdaságban gyakoriak a különféle fluktuációk: változnak a fogyasztási szokások, a gyártási technológiák, termékek tűnnek el, és újak jelennek meg, az egyik ágazat éppen fölfut, a másik éppen haldoklik, illetve vannak különféle sajátos ágazattipikus fluktuációk pl. az állatenyésztésben, építőiparban stb. Ezek a jelenségek úgymond a kapitalizmus természetesek velejárói, és egyáltalán nem igényelnek stabilizációt. Egy gazdaságban a kereslet és kínálat összetétele folyamatosan változik. Ugyanakkor Rothbard szerint ezek a fluktuációk nem okozzák a gazdaság általános hanyatlását, sem fellendülését (business cycle). Egyes termékek ára növekedhet, más termékek ára csökkenhet, de majd minden jószág ára egyszerre csak úgy magától nem nőhet, vagy csökkenhet; egyes ágazatokban növekedhat a foglalkoztatás, más ágazatokban csökkenhet, de majd minden ágazatban egyszerre csak úgy magától nem növekedhet, vagy csökkenhet stb. Azaz, Rothbard szerint a gazdaság majd minden ágazatára kiterjedő hullámzását csak a pénzügyi közvetítő rendszer abnormálissá vált viselkedése indíthatja el. A folytatást meg már tudja.