Becker és Posner blogjukban rövid és lényeglátó összefoglalót adnak a közgzdaságtan azon területéről, amelyben Oliver Williamson Nobel-díjra érdemeset alkotott. Aki az első sorok alapján méltatásra számít, az téved, ám a laikus érdeklődő számára az kellőképpen világossá válik, hogy milyen kérdésekkel is fogalkozik a szervezetek közgazdaságtana.
A szervezetek közgazdaságtana
2009.10.24. 18:50 eltecon
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr911472345
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rorgosh 2009.10.25. 13:46:20
Érdekes volt a hadsereges példa, bár érdemes megjegyezni, hogy esetenként a győztesek szervezik át magukat a vesztes koncepciója alapján. Ugyanis néha a gyengébb struktúra is képes sikeresebb lenni a több rendelkezésre álló erőforrás révén.
És ez nem csak a hadseregekre igaz. Egy vállalkozás néha akkor is képes a piacon maradni, ha a versenytársaival összevetve kevésbé hatékony a szervezete, feltéve, hogy több erőforrás (például olcsóbb hiteleket biztosító pénzintézetek) áll mögötte.
Az állami intézmények pedig még bonyolultabb esetet képviselnek - épp a cikkben is írt probléma, az objektív összehasonlítás hiánya miatt - hiszen erőforrásaik elsősorban a politikán belüli érdekérvényesítő képességeiktől függenek. Amennyiben ebből valaki arra következtet, hogy az állami intézmények struktúrája egy idő után a hatalomnál történő hatékony érdekképviselethez igazodik és a tényleges közfeladat másodlagos lesz, az aljas bizalmatlan az állammal szemben. Viszont biztosan nem téved.
És ez nem csak a hadseregekre igaz. Egy vállalkozás néha akkor is képes a piacon maradni, ha a versenytársaival összevetve kevésbé hatékony a szervezete, feltéve, hogy több erőforrás (például olcsóbb hiteleket biztosító pénzintézetek) áll mögötte.
Az állami intézmények pedig még bonyolultabb esetet képviselnek - épp a cikkben is írt probléma, az objektív összehasonlítás hiánya miatt - hiszen erőforrásaik elsősorban a politikán belüli érdekérvényesítő képességeiktől függenek. Amennyiben ebből valaki arra következtet, hogy az állami intézmények struktúrája egy idő után a hatalomnál történő hatékony érdekképviselethez igazodik és a tényleges közfeladat másodlagos lesz, az aljas bizalmatlan az állammal szemben. Viszont biztosan nem téved.
