nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Az a rendszerváltás lezárult

2009.11.04. 18:55 eltecon

Tényleg és menthetetlenül, immáron Soros György számára is. Van azonban új, ha lehet, még a kelet-európai értelmiség kozmopolizálásánál és a kazah diákok továbbképzésénél is nagyszerűbb feladat, nevezzük csak szerényen a közgazdaságtan megújításának. Kinek ne érne meg 50 millió dollárt? Soros György alapított is rá egy Kezdeményezést (Initiative for New Economic Thinking). Új kedvencei, a Nobel-díjas Joseph Stiglitz és a nem kevésbé Nobel-díjas George Akerlof meg is kezdték a Kezdeményezést méltató írói munkásságukat, amelyben hitet tesznek amellett, hogy azok tábora erősítendő, akik nem gondolják, hogy az önszabályozó piacok mindig megteremtik a teljes foglalkoztatást. Feltesszük, most vannak egypáran. Új szponzoruk jóval kérlelhetetlenebb, nagyobb ellenszelet és hősiesebb küldetést vizionál.

Kiváncsian várjuk, hogy mi lesz az új Soros-projektből: ellenoldali Hoover Intézet, átfazonírozott CEU vagy valami egészen más. Akárhogyan is, Soros eddig is elévülhetetlen érdemeket szerzett a most meghaladandó közgazdaságtan hazai terjesztésében. Mi ugyan szeretjük ezt a régebbit, de hálából és hagyományból drukkolunk az újnak is. 


5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr571491307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ricardo 2009.11.05. 08:37:53

Soros egyszerűen bevásárolja magát a tudományba. Nota bene, a Soros-féle reflexivitás-elmélet, a pénzpiacok állítólagos ’új paradigmája’ egyébként nem túl eredeti. Karl R. Popper ’A historicizmus nyomorúsága’ című könyvében beszél egy bizonyos Ödipusz-effektusról mint tipikus historicista érvről. Az Ödipusz-effektus a hatás, amelyet az előrejelzés az előrejelzett eseményre gyakorol. Azaz, a predikció, a dolgokról való előzetes ismeretünk, vélekedésünk befolyásolja magát a jövőbeli eseményt. Tipikus példa a bankpánik vagy a részvény árfolyamkurzus: ha sokan elhiszik, hogy egy bank csődbe fog menni, akkor az emberek készpénzre akarják majd váltani a betétjeiket, ha mindenki elhiszi, hogy egy részvény árfolyama nőni fog, akkor az emberek elkezdik venni. Nota bene, Popper a nevezett könyvben azzal foglalkozik, hogy a természettudományok pozitivista metodológiája, úgy mint a matematikai formalizmus, a modellezés stb. mennyiben alkalmazható a társadalomtudományokban. Popper azon a véleményen van, hogy a természet és társadalomtudományok kutatási metodológiája között valójában nincs lényeges elvi különbség.

ricardo 2009.11.05. 11:55:03

Megjegyzem, ebben a reflexivitás-elméletben, vagy Ödipusz-effektusban van igazság. A predikciók nem egyszerűen leíró jellegűek, hanem maguk is befolyással bírnak a jelzett eseményre. Egyszerű példa. Ha az inflációs előrejelzésekben konszenzus van, és pl. 4-5% százalékos pénzromlást becsülnek a fogyasztási cikkeknél, akkor az általános bértárgyalásokon is ez a 4-5% százalékos infláció lesz az irányadó. Azaz, a predikció maga is befolyásolja azt, amit előre becsül. Vagy ha az elemzők a GDP várható esését jelzik, akkor a befektetők inkább elhalasztják a beruházásaikat, ami valóban csökkenti a GDP-t. Vagy ha a részvény spekulánsok a Fibbonacci szintjeikben bízva meg vannak róla győződve, hogy egy meghatározott ár stabil támasza valamelyik papírnak, ami alá a kurzus nem mehet, akkor az adott árhoz közelítve bevásárolnak belőle, hiszen úgy vélik, hogy innen már csak emelkedés lehet, egy felefelé induló korrekció. Ámde éppen ezzel a longra spekuláló vétellel viszik fel az árat. Stb., stb. De ugyanez vonatkozik a tudományra is! A tudomány nem egyszerűen csak leírja a valóságot, hanem bele is avatkozik folyamatosan a valóságba. Teljesen nyilvánvaló pl., hogy a portfolió-elméletek nem egyszerűen csak leírták a pénzügyi befektetők viselkedését, hanem meg is változtatták azt az elméletnek megfelelően. Vagy a kormányzati kiadások elméletei nem egyszerűen csak leírják a valóságot, hanem maguk meg is változtatja a gazdaságpolitikát. Stb., stb. Azaz, a predikciók, a modellek, az elméletek nem egyszerűen csak leírnak egy valóságot, hanem vissza is hatnak erre a valóságra. A valóságról való tudás maga is része annak a valóságnak, amit megragad, és ezáltal befolyásolja is azt. Tudni valamit és úgy cselekedni egészen más, mint nem tudni valamiről. Nota bene, a reflexivitás-elméletet Soros nagy előszeretettel hasonlítja a Heisenberg-féle határozatlansági-relációhoz (amit szintén Poppertől vesz át): mennél határozottabban vélünk ismerni egy jövőbeni eseményt, annál inkább hozzáigazítjuk ehhez a jelenbeli cselekedeteinket, és mennél inkább változik meg a jelenlegi cselekvésünk, annál inkább fogja ez megváltoztatni a jövő tényleges eseményeinek a sorát, azaz annál bizonytalanabb lesz a predikció helyessége.

theox 2009.11.05. 15:46:54

@ricardo: azaz minél többet mondja (és minél többet áldoz rá) Soros (és a többi nagyágyú) annál valószínűbb, hogy a jelenlegi közgazdasági elmélet meghaladottá válik. Ez lett volna a gondolatmenet vége?

Rorgosh 2009.11.05. 19:08:57

@theox:

Nem feltétlenül. A jelenlegi elmélet nem zárja ugyanis ki ezt a jelenséget. Csak éppen egy olyan jóslatot tesz, hogy a piac egy bizonyos idő után korrigálni fogja az árakat a rendelkezésre álló információkhoz.

Ha ez az információ továbbra sem felel meg a valóságnak, akkor a piac egy téves adathoz korrigál. Ám mégis a korrekció a lényeg. Ugyanis ha utólag kiderül a tévedés, akkor a piac az új információkhoz igazodik, eközben megkezdi az összes rendelkezésre álló információ felülvizsgálatát, hiszen van egy olyan információ, hogy az információk egy része nem helyes.

Ha ebből valaki a hitelválság bizalmi válságát véli felismerni, az nem téved.

Csakhogy épp ez az, amiért kockázatos a fokozottabb állami szerepvállalás. Ugyanis mi van, ha az állam szervei tévednek az előrejelzésekkel? És pláne: Mi van, ha ez kiderül?!

A teljes foglalkoztatottság csak egy álom. Szép és tetszetős álom, de elérni legfeljebb csak ideiglenesen lehet. A cél inkább a tartós munkanélküliség felszámolása kell, hogy legyen.

Mert nem az a baj, ha valakinek nincs 1 hónapig munkája. Embertelen leszek: ösztönzők szintjén még jó is, ha időnként találkozik ezzel az ember, mert ez készteti majd ésszerű gazdasági viselkedésre.

A baj a 3 hónapos és a feletti munkanélküliség, mert arra nem lehet felkészülni és teljesen romba dönti az ember addig elért egzisztenciáját, egész életét. És ez hol jellemzőbb leginkább? Ahol az állam sokat segít. Ezért állítom én, hogy a jóléti állam a nyomor soha nem látott szintjét szabadítja a társadalomra.

ricardo 2009.11.05. 19:18:17

@theox:
Soros valószínűleg úgy alkalmazta a maga reflexivitás-elméletét a tőzsdén, hogy shortolt valamilyen papírt, majd utána mint a vátesz guru körbekürtölte a sajtót: úgy látja, hogy a papír túl van értékelve, és esni fog. Azaz, az árfolyamesés bölcs 'megjóslása' itten valójában a spekuláció része. Amikor az 'előrejelzés' úgymond maga befolyásolja a történéseket. (Nota bene, a logikáját tekintve ez persze alig különbözik a baissere spekulálók kedvelt eszközétől, a szándékos rémhírkeltéstől. A félreinformálás általában is eszköze a spekulációnak.) Mindazonáltal a közgazdaságtan, gyanítom, azért ennyire nem reflexív, jóllehet pénzzel sok mindent el lehet érni. Pl. gondolatokat terjeszteni (sőt, gondolatokat terjeszteni sok pénzzel lehet csak igazán). Én ugyanakkor azt hiszem, hogy Soros simán csak be akarja magát vásárolni a tudományba. Mert becsvágyó, és egy sajátos ambíció vezeti. Nem csak híres spekulánsként, humanista filantrópként, meg politikai kereszteslovagként akarja magát beírni a világ könyvébe, hanem egyfajta gondolkodóként is. Szerintem ez az egész reflexivitás-elmélet leginkább ezt szolgálja csak. Mostan meg létehoz egy think-tankszerűt is, valamiféle schoolt kezdeményez az alternatív közgazdasági gondolkodásnak, amelyik a jövőben majd időnként forgatni fogja a nevét más nevekkel együtt, akik esetleg tényleg tudósok voltak, és ettől majd némileg elfogadható lesz a Soros név is a tudományban, legalábbis az említés szintjén. Persze ez csak amolyan rosszmájú vélemény a részemről.
süti beállítások módosítása