nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Műtrágya és nyugdíj-előtakarékosság

2009.11.13. 07:49 eltecon

A kérdés a következő: hogyan lehet a kenyai parasztokat rávenni arra, hogy műtrágyát használjanak? (A látszat ellenére ez nem mezőgazdasági szakprobléma, még ha ez a kérdés így elsőre speciel nem tűnik annak, amire álmunkból is felriadunk.) Voluntarista jóemberek és csillogó szemű segélyönkéntesek szerint támogatni kell a műtrágyát, tulajdonképpen az a legjobb, ha ingyen van. A közgazdászok azonban utálják az ilyesmit: ott van a holtteherveszteség, a nem hatékony elosztás, a túlhaszálat, a pazarlás. Ők rafináltabbak: ha a támogatás nem is, egy okos analógia azonban csodákra lehet képes. 

Az alapötlet egyszerű: lehet, hogy a kenyai parasztok pont olyanok, mint az amerikai munkavállalók a nyugdíj-előtakarékossággal? Többé-kevésbé normálisak, csak egy kicsit időben inkonzisztensek, vagyis minden egyes nap megígérik, hogy holnap tényleg megveszik a műtrágyát (félretesznek a nyugdíjas évekre), csak ma még (utoljára!) győz a nehézkesség, és inkább halogatnak. Aztán a mából holnap lesz, műtrágya (megtakarítás) sehol, csak az újabb fogadkozás, hogy holnap minden másként lesz. Aztán megvirrad a holnap, és... Nos, igen, krónikus műtrágyanélküliség (alacsony megtakarítás), újabb siralmas termés (koldusszegény időskor). Az okos tervező szempontjából a jó hír viszont az, hogy a nem-racionalitásban van valami kiszámítható: például az is, hogy szereplőink nem tudnak ellenállni az elköteleződés olcsó eszközeinek, például az ingyenes házhozszállításnak. 

Mi a megoldás? Valahogy el kell érni, hogy szereplőink elköteleződjenek, és leküzdjék a jelen mindig nyomasztónak tűnő terheit (közgazdászul: fix költségét). Például ajánljuk fel a kenyaiaknak a szezon elején, hogy ingyenesen házhoz jön a műtrágya, ha korán megrendelik. (Egyszerű, nem?) Az eredmény pedig: műtrágya-használat 46-60%-kal nőtt, sokkal nagyobb mértékben, mint amit az 50%-os ártámogatással el lehetett érni. (A műtrágyás tanulmány korábbi, de ingyenes változata letölthető innen, a nyugdíj-előtakarékosság igen párhuzamosnak látszó megoldása pedig innen.)

Esszékérdés a hétvégére: ártunk-e bárkinek is, ha bölcsen kihasználjuk a nem-racionális vélekedések és viselkedések szabályszerűségeit? Sért-e bárkit is, ha a saját érdekében manipuláljuk? Szerintetek?


Szólj hozzá!

Címkék: behaviorizmus fejlődésgazdasgtan

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr881521102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása