A leginkább a hatvanas években divatos "régi" fejlődésgazdaságtan - erősen antikapitalista éllel - a földkerekség vagyonának és jövedelmének a gazdag országoktól a szegény fejlődők felé történő átcsoportosítását szorgalmazta. A masszívan ideologikus szellemben megfogalmazott igények kielégítését a legtöbben kormányzati, adminisztratív intézkedéseken, nemzetközi segély- és fejlesztési programokon keresztül vélték megvalósíthatónak. Ha valaki nem egészen értené, miről beszélünk - akár azért, mert túl fiatal, akár azért, mert elfelejtette az akkori hangulatot -, annak Szentes Tamás írásainak lapozgatását javasoljuk, már néhány oldal is elegendő belőlük a megfelelő retrófíling megidézéséhez, bár a régi fejlődésgazdaságtannnak voltak Szentesnél jóval nívósabb képviselői is. Az az Albert Hirschman például, akiről (vagy inkább akinek kapcsán) az akkor még nem csak publicisztikában utazóNobel-díjas Paul Krugman olyan szépen megírta a "régi" fejlődésgazdaságtan felemelkedésének és bukásának krónikáját.
Ezzel az árral akkoriban kevesen mertek nyíltan szembeszállni. A bátrak egyike a magyar származású Bauer Péter (Peter Thomas Bauer) volt, akit - itt közölt méltató írásában - Andrei Shleifer méltán nevez az egyik legnagyobb "régi" fejlődésgazdásznak. Csalogatónak álljon itt az írás utolsó bekezdése (hevenyészett nyersfordításban):
