nem a pék jóindulatától

Krugman pamfletjének megjelenése óta szinte csak a közgazdaságtan válságáról vagy nem válságáról esik szó a blogban. Ez a darab is figyelemre méltó.

Interjú Paul Volckerrel a válságról, a kialakítandó új szabályozási rendszerről, no és persze a múltról. A legfiatalabbak talán már a nevét sem tudják a FED egykor nagyhatalmú főnökének. A hozzá hasonló vén medvékkel gyakran előfordul, hogy csak a régi csaták részleteit…

A bankok kifejezetten népszerűtlenek mifelénk, s a válságban megszorult adósok gondjai csak fokozzák a velük szemben táplált negatív érzelmeket. Így aztán aki az üzleti érdekeik érvényesítéséért nyomuló bankokkal szemben az állampolgárok alkotmányos jogait védelmezi, az a…

Avagy az ifjabbak között mintha nem is volna vita. Legalábbis kevésbé éles, mondja Kocherlakota (a hagyományosan édesvízi Minnesotából). A legjobb amerikai egyetemek középgenerációja hisz a heterogenitásban, a súrlódásokban, a korlátozott racionalitásban, érdeklődik a…

David Laidler úgy látja, hogy a makroökonómia tudományának jelen válság okozta zavarodottságából úgy lehet a legjobban kijönni, ha visszalapozunk az időben bizonyos fontos elméleti fordulópontoktig, s azt latolgatjuk, hogy ezen útelágazásoknál a megfelelő irányba indult-e…

Ez a közgazdaságtan egyik legfontosabb, legáltalánosabb tanítása. A fiskális politika foglalkoztatásra, GDP-re való hatása sem egyszerűen a költekezés mértékétől, hanem attól függ, hogy ösztönzi-e a szereplőket munkavállalásra, jövedelem termelésre, vagy épp ellenkezőleg.

Tényleg igazi az édesvízi-sósvízi (vagy purista-pragmatista) szembenállás? Vagy csak arról van szó, hogy így akarunk kitűnni? Így látja economicprincipals.com a vitát:"Or is the hubbub another case of what Sigmund Freud, in Civilization and Its Discontents, termed “the…

Legalábbis így vélekedett Scott Sumner egy korábbi posztunkban. Most itt a válasz. Nem is olyan egyszerű ez.

Posztunk szerzője összegyűjtött néhányat a közgazdaságtudomány azon egyenletei közül, amelyek a maguk idejében áttörést jelentettek a tan fejlődésében. Szerző maga mondja, hogy a makróban nincs otthon, így az ő egyenletei mind a mikroökonómiából valók. Hány hasonlót…

Bizony, de semmiképpen sem csak a magasabb jövedelemért. A nem pénzügyi előnyök legalább annyira fontosak. Nem beszélve arról, hogy a tanulás fogyasztás is, nemcsak beruházás.

Bölcs, szerénységre intő gondolatok egy másik Nobel-díjastól, Vernon L. Smith-től:  Less pretence and a commitment to learn from the new data being generated as I write, will be both humbling and informative, after the inevitable human political impulse to blame one’s long…

Mi???? Hogy már a South Sea Bubble sem volt igazán bubble? Hát már semmiben sem lehet hinni, amit gazdaságtörténetből tanultunk? Azért ennyire nem rossz a helyzet, bár tényleg másképp volt. Nem irracionális befektetői hisztéria, hanem fundamentumokkal - a kontinensközi kereskedelem…

Akár a mi vitánk sorába is illeszkedhetne ez a CEPR papír. Tessék figyelni a doomsdayt kiáltók és a rendszerkockázat megnövekedésétől óvók közti határozott különbségtételre.

Robert Gordon is megírta a maga DSGE kritikáját. Ha az árak ragadósak, a piacok nem tisztulnak meg. Ha a piacok nem tisztulnak meg, a munkakínálati görbe irrelevánssá válik. Ha a piacok nem tisztulnak meg, akkor a válalatok sem a munkakeresleti görbén fognak oda-vissza mozogni, ezért…

Mielőtt irtózatos költségekbe verjük magunkat azért, hogy a jövő generációkat ne fosszuk meg a tiszta környezettől, gondoljuk meg, hogy ők tízszer olyan gazdagok lesznek, mint mi most. Lehet, hogy nekik több forrásuk lesz e probléma megoldására.

Egy évvel ezelőtt dőlt be a Lehman Brothers. Az elmúlt két év bankpiaci turbulenciáit szellemesen írja le ez az ábra, amely Amerika 29 legnagyobb pénzügyi vállalkozásának kapitalizációját mutatja. A Play gombbal indítható a történet.