Az elmúlt két évtizedben olyan töretlenül bővült az áruk, a tőke és a munkaerő nemzetközi áramlása (ezt a jelenséget szoktuk globalizációnak nevezni), hogy hajlamosak vagyunk egyfajta fátumként, a technológiai fejlődés biztos velejárójaként gondolni rá. Pedig azt biztosan megtanulhatjuk a globalizáció legutóbbi, a XIX. század végén kezdődő és a világgazdsági válsággal záruló korszakából, hogy az országok nagy, békés integrációja bizony le tud fékeződni.
És hogy mi fékezheti a globalizációt? A gyanúsítottak között előkelő helyen a bezárkózó nacionalizmus, a viszálykodó fegyverkezés. Mert ha van az elmúlt 10-15 évben sok országra jellemző nagy trend a világban (persze a világkereskedelem bővülésén túl), akkor az a hadikiadások GDP-hez viszonyított arányának felpörgetése. Nézzük csak!
A kérdés persze az, hogy veszélyes-e ez a trend a globalizációra. A szupertermekény Daron Acemoglu (ezúttal Pierre Yareddel) egy rövid írásban ezt a kérdést vizsgálja. Azt találják, hogy azokban az országokban, ahol nagyobb ütemben bővültek a GDP-arányos hadikiadások, ott bizony fékeződött a külkereskedelem. Sőt, ha a szomszédban kezdtek jobban fegyverkezni, az is negatívan hatott. Az meg már nem is meglepő, hogy két militáns ország bilaterális kereskedelme is relatíve csökken.
Lehet tehát nem globalizálódni is. Csak nem nagyon érdemes.
