nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Argentin tanulságok, görögöknek

2010.03.11. 13:38 eltecon

A két eset csak felszíni elemekben különbözik, a lényegiekben nem. Egyszerre van hatalmas államadósság, ami nem inflálható el (ott azért mert devizában, itt azért mert euróban van), és tornyosuló folyó költségvetési deficit, ami megkérdőjelezi az adósságszolgálat fenntarthatóságát. Lehet próbálkozni eredetibbnél eredetibb és újszerűbbnél újszerűbb megoldásokkal, de ezek csak papíron működnek. A végén csak ki kell vágni a nehéz pénzt a kimentéshez. Persze azzal a feltétellel, hogy cserébe "rendberakják a szénát". Augusto de la Torre, Eduardo Levy-Yeyati és Sergio Schmukler segítenek levonni a történelmi tanulságokat.


1 komment

Címkék: görög válság

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr881831243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rorgosh 2010.03.11. 19:50:43

Tulajdonképpen még a belső államadósság elinflálása sem egyszerű, még akkor sem, ha az adott ország független valutával rendelkezik.

Ugyanis ha elkezdik elinflálni az államadósságot, akkor komolyan megugranak a kamatelvárások, mert a befektetők természetesen nem akarják elveszteni pénzük értékét. Ha az adott állam túl alacsony kamatot kínál, akkor egyszerűen lanyha lesz az érdeklődés az eszközei iránt (a befektetők inkább reálgazdasági beruházásokba kezdenek, vagy egyszerűen kimentik a pénzt az országból) és az adott állam kénytelen lesz külső forrásokat igénybe venni - ha tud.

Szóval az államadósság elinflálása legfeljebb egy egyszeri könnyebbséget jelent - ami persze jól jöhet, ha megfelelően időzítik.

Több lehetőség van a szociális kiadások elinflálásában, ám a görögök esetében ez nem igazán járhat út az euró alacsony inflációja miatt.

Így bizony kénytelenek lesznek komoly reformokba kezdeni, ám attól tartok, ezek nem lesznek hosszú életűek.

Mi vagyunk erre a legjobb példa. A 90-es években sokat vállalt az ország azért, hogy az IMF segítségével elkerülje az államcsődöt. Miután megszabadultunk az IMF hitelektől még pár évig elfogadható költségvetési politika folyt, a hiány nem nőtt az ország fejére.

Ám 2002-re (tehát kb. 6 évvel az IMF segélyekről való leválás után) már kikopott a fejekből az IMF segélykorszak, és az emberek olyan kormányra szavaztak, amelyik irreális mértékben költekezett túl. És ez a gazdaságpolitika még 6 évig fennmaradhatott, mire a felhalmozódott államadósság és a végül lecsapó gazdasági válság - és vele az IMF - kikényszerítette az ideiglenes korrekciókat. És most se úgy néz ki, mintha tanult volna az esetből az ország...
süti beállítások módosítása