A két eset csak felszíni elemekben különbözik, a lényegiekben nem. Egyszerre van hatalmas államadósság, ami nem inflálható el (ott azért mert devizában, itt azért mert euróban van), és tornyosuló folyó költségvetési deficit, ami megkérdőjelezi az adósságszolgálat fenntarthatóságát. Lehet próbálkozni eredetibbnél eredetibb és újszerűbbnél újszerűbb megoldásokkal, de ezek csak papíron működnek. A végén csak ki kell vágni a nehéz pénzt a kimentéshez. Persze azzal a feltétellel, hogy cserébe "rendberakják a szénát". Augusto de la Torre, Eduardo Levy-Yeyati és Sergio Schmukler segítenek levonni a történelmi tanulságokat.
Argentin tanulságok, görögöknek
2010.03.11. 13:38 eltecon
1 komment
Címkék: görög válság
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/1831243
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rorgosh 2010.03.11. 19:50:43
Tulajdonképpen még a belső államadósság elinflálása sem egyszerű, még akkor sem, ha az adott ország független valutával rendelkezik.
Ugyanis ha elkezdik elinflálni az államadósságot, akkor komolyan megugranak a kamatelvárások, mert a befektetők természetesen nem akarják elveszteni pénzük értékét. Ha az adott állam túl alacsony kamatot kínál, akkor egyszerűen lanyha lesz az érdeklődés az eszközei iránt (a befektetők inkább reálgazdasági beruházásokba kezdenek, vagy egyszerűen kimentik a pénzt az országból) és az adott állam kénytelen lesz külső forrásokat igénybe venni - ha tud.
Szóval az államadósság elinflálása legfeljebb egy egyszeri könnyebbséget jelent - ami persze jól jöhet, ha megfelelően időzítik.
Több lehetőség van a szociális kiadások elinflálásában, ám a görögök esetében ez nem igazán járhat út az euró alacsony inflációja miatt.
Így bizony kénytelenek lesznek komoly reformokba kezdeni, ám attól tartok, ezek nem lesznek hosszú életűek.
Mi vagyunk erre a legjobb példa. A 90-es években sokat vállalt az ország azért, hogy az IMF segítségével elkerülje az államcsődöt. Miután megszabadultunk az IMF hitelektől még pár évig elfogadható költségvetési politika folyt, a hiány nem nőtt az ország fejére.
Ám 2002-re (tehát kb. 6 évvel az IMF segélyekről való leválás után) már kikopott a fejekből az IMF segélykorszak, és az emberek olyan kormányra szavaztak, amelyik irreális mértékben költekezett túl. És ez a gazdaságpolitika még 6 évig fennmaradhatott, mire a felhalmozódott államadósság és a végül lecsapó gazdasági válság - és vele az IMF - kikényszerítette az ideiglenes korrekciókat. És most se úgy néz ki, mintha tanult volna az esetből az ország...
Ugyanis ha elkezdik elinflálni az államadósságot, akkor komolyan megugranak a kamatelvárások, mert a befektetők természetesen nem akarják elveszteni pénzük értékét. Ha az adott állam túl alacsony kamatot kínál, akkor egyszerűen lanyha lesz az érdeklődés az eszközei iránt (a befektetők inkább reálgazdasági beruházásokba kezdenek, vagy egyszerűen kimentik a pénzt az országból) és az adott állam kénytelen lesz külső forrásokat igénybe venni - ha tud.
Szóval az államadósság elinflálása legfeljebb egy egyszeri könnyebbséget jelent - ami persze jól jöhet, ha megfelelően időzítik.
Több lehetőség van a szociális kiadások elinflálásában, ám a görögök esetében ez nem igazán járhat út az euró alacsony inflációja miatt.
Így bizony kénytelenek lesznek komoly reformokba kezdeni, ám attól tartok, ezek nem lesznek hosszú életűek.
Mi vagyunk erre a legjobb példa. A 90-es években sokat vállalt az ország azért, hogy az IMF segítségével elkerülje az államcsődöt. Miután megszabadultunk az IMF hitelektől még pár évig elfogadható költségvetési politika folyt, a hiány nem nőtt az ország fejére.
Ám 2002-re (tehát kb. 6 évvel az IMF segélyekről való leválás után) már kikopott a fejekből az IMF segélykorszak, és az emberek olyan kormányra szavaztak, amelyik irreális mértékben költekezett túl. És ez a gazdaságpolitika még 6 évig fennmaradhatott, mire a felhalmozódott államadósság és a végül lecsapó gazdasági válság - és vele az IMF - kikényszerítette az ideiglenes korrekciókat. És most se úgy néz ki, mintha tanult volna az esetből az ország...
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
