A rossz hír az, hogy semmi igazán különleges nincs a görög válságban, sok ilyen volt már, és senki sincs beoltva ellene - állítják Reinharték, Carmen és Vincent. Mítoszrombolás öt pontban, a pénzügyi válságok hosszú és zajos története alapján.

1. Szuperszofisztikált derivatívák ide, világméretű pénzügyi globalizáció oda, ez a mostani nem valami különleges, XIX. századi jelenség. A kormányok mindig is szerettek túlköltekezni, és az ilyesmibe időnként bele is buktak. Görögország például az elmúlt 180 év közel felében a fizetésképtelenség állapotában volt. 

2. Kis országok is tudnak igazán komoly válságot okozni. Thaiföld megvan még? 1997-ben ebből a mai Görögországnál jelentéktelenebb országból indult az a délkelet-ázsiai összeomlás, amelyben az érintettek nemzeti jövedelmük 13 százalékát veszítették el.

3. A költségvetési megszorítás önmagában nem megoldás. Tisztázzuk először is: a fiskális szigor nem a világméretű neoliberális összeesküvés (vagy nevezzük egyszerűen IMF-nek?) valamiféle szadisztikus kéjelgése, hanem egyszerű aritmetikai törvény. Ha a befektetők nem finanszírozzák tovább a túlzott költekezést, akkor bizony le kell faragni belőle. A baj csak az, hogy rövid távon a helyzet még rosszabb is lehet: a költségvetési visszafogások fékezik a gazdasági teljesítményt, így az adóbevételek csökkennek, a jóléti kiadások pedig nőnek. A nagy irányváltások így aztán különösen fájdalmasak és lassúak. 

4. Görögország problémáit nem az euró okozta. Az euróhoz való csatlakozás jócskán lecsökkentette a hitelek árát, úgy tűnik, sem a görög háztartások (akiknek az adóssága a GDP 6 százalékáról csaknem 50 százalékig emelkedett), sem a görög állam (a GDP-arányosan 115 százalékos adósságával) nem tudott ellenállni az olcsó forrásnak. A valutauniós tagság biztosan hozzájárult, bár ne feledjük, az igen hasonló gondokkal szembesülő Izland vagy Nagy-Britannia megtartotta önálló valutáját (hogy egy még közelebbi országról ne is beszéljünk). 

5. Bárkivel megtörténhet. Hitegethetjük magunkat, hogy az ázsiai értékek töretlen sikerre rendelnek el minket, hogy az izlandiaknak genetikus tehetsége van a pénzügyi közvetítéshez, hogy a nagy mérséklődés teljesen újraírja a korábbi szabályszerűségeket, a tanulság az, hogy tragikusan sokminden ismétlődik.

A különlegességünkbe vetett túlzott bizalom és a kiválasztottak kevélysége ellen pedig tanuljunk gazdaságtörténetet.