Hogyan érhetjük el, hogy a háztartások csökkentsék az energiafelhasználásukat, jót téve ezzel mind a saját zsebüknek, mind a környezetnek? Ha - mondjuk - a helyi áramszolgáltató levélben tájékoztatja fogyasztóit a legkézenfekvőbb energiamegtakarítási módszerekről, a környezettudatos (LMP-szavazó) fogyasztók feltehetően azonnal a tettek mezejére lépnek, és követik az ajánlásokat. A behavioristák rámutathatnak a nudge hasznára és értelmére. Ám korántsem biztos, hogy a terelés azonos reakciókat fog kiváltani a szoci, fideszes vagy akár a jobbikos érzelmű kuncsaftokból.

Lévén divatos, a nudge irodalomból mi is bőségesen szemléztünk az elmúlt hónapokban. Az azonban eddig fel sem merült, hogy a fogyasztói irracionalitás egyénre gyakorolt hátrányainak kiküszöbölésére hivatott terelő eszközök élesen ellentétes reakciókat válthatnak ki az erősen inhomogén embercsoportokból. Hazai vizsgálatokról persze nem tudunk, idézett cikkünk amerikai vizsgálat eredményeiről számol be. És ez az eredmény bizony meglepő, a kísérlet szerint az áramfogyasztást célző terelés a liberálisoknál működött, a konzervatívoknál viszont nem. Sőt, egyes republikánusok ellenérzése odáig terjedt, hogy inkább növelték a fogyasztást.

Püff neki, ez bizony rossz hír a liberális paternalizmusért lelkesedőknek. Ha az egyéni preferenciákat és élethelyzeteket tényleg differenciáltan kell kezelni, hogy a saját érdekükben mindig a jó, testreszabott terelő eszközt vessük be az ösztökélendők különböző csoportjainál, akkora az bizony akkora kihívás, amit csak boldogult Tervhivatalok és a mélyen paternalista szocializmusbéli döntési struktúrák mertek felvállalni. És ezért mintha nagyon utáltuk volna őket.