Egy újab közhely útban a szemétdomb felé. Hiszen mindenki tudja, s mert mindenki mindig elmondja ezért mindenki mindig meg is erősödik abban, hogy Skandináviában szociálisan érzékeny, a piaci jövedelmeket szociális szempontok alapján masszívan újraosztó kapitalizmus van, ami jó és követendő, Amerikában meg a ki-ki magának gyilkos inividualizmusa, minimális szociális hálóval és támogatással, s ettől mentsen az Isten. Mindennek legfőbb bizonyítéka a statisztika, a mindenki által idézett, a bruttó szociális köz- (állami költségvetési) kiadások OECD által rendszeresen publikált adatsora. Ezek az adatok tényleg nagy előnyt mutatnak az északi országok javára. A probléma az, hogy ezek az adatok nem mutatják a tényleges szociális célú kiadások nagyságát, ezért nem bizonyítják az északi meg az amerikai típusú különbségével kapcsolatos közmeggyőződést.
Price V. Fishback NBER tanulmányában arra a következtetésre jut, hoy ha figyelembe vesszük az adórendszerben rejlő jelentős különbségeket (a szociális támogatások adóztatását, illetve az adózási kivételekbe épített szociális elemeket), akkor a különbség már lényegesen kisebb, ha pedig az egyénileg fizetett, de kötelezően elrendelt szociális biztosítási elemeket is beszámítjuk, akkor a szociális kiadások viszonylagos részesedése az USA-ban már nem tér el a skandináv átlagtól.
Tény, hogy az egésségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás rendszerét Amerikában dominálják a privát intézményekkel kötött egyéni biztosítások. Ha az összes szociális célú kiadást úgy definiáljik, hogy ezeket az önkéntes kiadásokat, valamint a privát szervezetek által a szegényeknek közvetített jótékonysági támogatásokat is beszámítjuk, akkor az USA GDP-jében a szociális kiadások aránya magasabb, mint Svédországban.
