Úgy emlékszem, hogy írtam ide valamit .
Nem érdekes...
A lényeg, hogy miattam ne aggódjon a New York Times . Söpörjön a saját portáján !

az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az európai "jóléti demokrácia" működik és fenntarthatónak tűnik Németországban, Hollandiában és a skandináv országokban.. a mostani problémák azokra az országokra jellemzőek, ahol úgy mentek el a jóléti állam irányába, hogy ennek nem volt meg a gazdasági fedezete. Mint például Magyarországon...

@SCUMM: Megvolt csak ellopták. Mondjuk abban igazad van, hogy nem kérték vissza, nem akarták visszaszerezni s utána hitelből akartak Kánaánt teremteni.

@SCUMM:

Németországban sem működik, sőt, ha vhol, akkor ott nagyon visszaesett a gyerekvállalási kedv. Nem tudok fejből idézni számokat, hülyeségeket mondani meg nem szeretnék, de érdemes megnézni a népesség kor szerinti eloszlását.

Az alapvető gond az EU-ban az, hogy ha vki gyereket akar vállalni, akkor kénytelen szembenézni a csökkenő keresettel, a növekvő kiadásokkal és ugyanakkor a létbizonytalansága is nő, mviel a munkáltatók sokszor nem nézik jó szemmel az alkalmazottak gyerekvállalását. Emiatt megnőtt a gyermektelenek száma.

És ha ez még nem lenne elég, pont az USA az, aki szívóhatást gyakorol a fiatalabbkorú népességre. MErthogy ott is válság van népesedésügyileg, csak ezt elfedi a bevándorlók nagy száma.

Az európai modell már régóta gyengélkedik. Kb. 2030-tól meg is kezdődik az összeomlása - és ezt már egy évtizede megállapították az európai kutatók.

Ám az amerikaiaknak is akad miért aggódniuk - ha nem vennék észre, épp most akarnak áttérni egy európai modellre az egészségbiztosítás terén, ami terén az elnökük és a kongresszus már meglépte az első lépést.

Persze ez a probléma is meg fogja oldani magát. Csak ha nem segítünk neki, akkor ki fogjuk bírni nevetés nélkül...

Nekem az a véleményem, hogy a ny-európai "jóléti rendszer" jelentős részben a szovjet fenyegetésre adott válasz volt, igyekeztek kihúzni a talajt jelentősebb balaoldali tömegbázis alól.

A másik része pedig a keynes-i válasz a gazdasági válságra: adóztassuk meg a tőkejövedelmeket és állami tarszferekkel állítsuk helye a kereslet és kínálat egyensúlyát.

Csakhogy a szovjet rendszer meszűnt, a mai globalizált, multinacionális világban a tőkejövedelemek megadóztatása is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik (ofsór és társai), ez kihúzza a talajt a jelenlegi jóléti megoldások alól.

Az egyetlen lehetőség max az lenne szerintem, ha garantálni tudnák, hogy transzfer jövedelmek "házon belül" kerülnek elköltésre, ami nem piacvédelem, hanem jogos igény és fordított irányú szolidaritás, mert az nem jó, hogy az adóbevételekeből finanszírozott állami apanázst mondjuk olyan távol-keleti termékekre költik a zemberek, amelyek jóval olcsóbbak, mint a hazai (amit pedig jelentős részben éppen a nekik jutattott transzfer drágít meg).

Ha ezt nem tudják megoldani, akkor nincs esélye a jóléti rendszereknek.

A hitelből történő "élénkítés" pedig a legalja módszer, egyszerű szociális demagógia, se több, se kevesebb, az eladósodás csak sietteti a véget.

@aszora:

Igazad lehet, a "jóléti rendszer" válasz volt.

De tévedsz: a szovjet rendszer nem szűnt meg, csak átalakult. Lehántották róla az ideológiát, beletették a pragmatizmust, de nem alapvetően nem változott, mert nagyon mélyek a gyökerei. A szovjet típusú rendszer lényege, hogy ha téged kijelölnek egy feladatra,akkor azt el kell végezned különben megbuksz. Nincs visszakérdezés, nincs tiltakozás és nem kételkedhetsz a helyességében. Olyan mint a katonaság, csak még lázadni se lehet.

Azért azzal csak óvatosan, hogy mikor működik a jóléti rendszer! Szerintem azért több dolog függvénye ennél...

@mig8:

OK, a szovjet rendszer nem szűnt meg (teljesen), azért a fenyegetettség (átmenetileg) csökkent, a megszállt területek részben felszabadultak (pl. mi is).
Tehát közvetlen katonai fenyegetettség per pillanat nincs.

A jóléti rendszernek meg persze lehetnek külső forrásai is, ezt kihagytam, mert úgy néz ki ezek is igencsak apadoznak.

A II. vh-t követően gyakorlatilag felbomlott a gyarmati rendszer (talán az Algériai háború volt az utolsó felvonás, bár történelmi ismereteim itt elég hiányosak), mindenesetre a fenntarthatóság tekintetében inkább a belső lehetőségek jönhetnek számításba, mert a költségek várhatóan nőnek, a külső forrásaok pedig apadnak.

Nálunk meg ugye még "érdekesebb" a helyzet, mert jelen pillanatban mi inkább külső forrás vagyunk másoknak...