1. A Glass-Steagall törvény amíg életben volt, megakadályozta, hogy a kereskedelmi bankok az adófizetők kockázatára hazárdírozzanak. Az, hogy ezt a féket kiiktatták az USA kongresszus felelőssége. Ebben a helyzetben gátlásokat szabadítottak fel olyan banki vezetőkben, akiket a pénzszerzés határtalan vágya motivált.

2. A hitelminősítők feladata lett volna, hogy a valóságos helyzetnek megfelelően értékeljenek. Nem sikeresen teljesítették feladatukat, ezzel lehetővé tették, hogy a "buborékok" hatalmasra fújódjanak.

@Vidéki: eufémisztikusan fogalmazol, mikor azt írod: "a hitelminősítők nem sikeresen teljesítették feladatukat".
Nem.
tudatosan hazudtak és fedezték azokat a kiemelt partnereiket, akikkel közösen felelnek a kialakult helyzetért, miközben nem haboztak régiókat, országokat bedönteni befolyásukkal, ha ez megbízóik érdekében állt.
Értelmesebb világban a szavuk már annyit sem érne, mint a vilgáhálón szaladgáló pár bit, ami ezeket az újabb manipulált hazugságokat hordozzák.
De nem.
Még bedöntötték a görögöket és az eurót is.
Mert megtehették és meg is teszik.
Ott ártanak tovább ahol csak tudnak és ahol gazdáik parancsolják.

@Éhesló:

Nos, természetesen az összeesküvés elméletek mindenre megoldást kínálnak, és lehetővé teszik, hogy a fejünket továbbra is a homokban tartsuk ahelyett, hogy tennénk valamit a saját érdekünkben...

Ám a cikk valójában pont arra mutatott rá, hogy a fokozódó állami beavatkozás kulcsszerepet játszott abban, hogy ilyen mértékű világgazdasági válság alakult ki.

Mert épp az állam beavatkozása az, ami egyáltalán helyzetbe hozza a hitelminősítőket, és akkor mindegy is, hogy összeesküdtek, vagy maguk is egyszerűen tévedtek.

Mert a fejlettebb világ törvényei előírják a bankoknak és más pénzintézeteknek, hogy eszközeik egy részét magas biztonságú eszközökben kell, hogy tartsák, így a hitelminősítők a minősítési döntéseikkel direktben terelik a pénzt, és már senki nem tekintheti a minősítésüket annak, ami valójában: tájékoztató jellegű információnak...

@Vidéki: „A Glass-Steagall törvény amíg életben volt, megakadályozta, hogy a kereskedelmi bankok az adófizetők kockázatára hazardírozzanak”

„Mindössze” józan korlátok közé szorította azt. A klasszikus (teljes beválthatóságra) alapozott aranystandard a leghatékonyabb eszköz a prudens banki magatartás előmozdítása tekintetében.

Az árupénzre alapozott hitelpénz-teremtés értelemszerűen rendkívül korlátozott…

Nem Bruce Yandle az egyetlen, aki firtatja a kormányzat szerepét. Egy, másfél évvel ezelőtt, amikor még majd mindenki a neolib/neokon gazdaság összeomlását harsogta és az állam szerepének szükségszerű növekedéséről beszélt, voltak már akik el kezdték pedzegetni, hogy a hitelezési piacot épp az állam torzította el, és egyébként is a pénzügyi szektor a legszabályozottabb, legtöbb jelentési kötelezettséggel "megáldott" szektor.
A kormányzat által kötelezővé tett kontrollok viszont nem bizonyultak hatékonynak a krízis megakadályozására, sőt még csak az előrejelzésére sem.
Szóval a pénzügyi szektorban biztosan nem érvényesült a szabadpiac és a laissez faire elve, így furcsa, hogy most az állam szerepének további növelésében vélik megtalálni a kiutat egyesek.
eltecon.blog.hu/2010/01/31/a_laissez_fair_vege