Az elmúlt években számos elemzés jutott arra a konklúzióra, hogy a 2000-es évtized középső harmadának olajárrobbanása - noha méretét tekintve vetekedett az 1973-assal - jóval kisebb megrázkódtatást okozott elődjénél. Olivier Blanchard például több tanulmányban is így vélekedett, a jobb monetáris politikának, a rugalmasabb munkaerőpiacnak és a nyersolaj gazdaságban betöltött kisebb szerepének tulajdonítva a tompított hatást.
Valerie A. Ramey és Daniel J. Vine tanulmánya újraértékeli az olajárak ingadozásának hatását, és jelentősen finomítja a korábbi eredményeket. Szerintük, bár a nominális változók (infláció) reakciója a legutóbbi olajárrobbanáskor kétségkívül kisebb volt, a reálgazdaság viselkedése érdemben nem különbözött. A hetvenes évek ársokkjai csak azért okoztak nagyobb felfordulást, mert akkor a kormányzat kiterjedt árszabályozással reagált az importált olaj árának emelkedésére, ami mennyiségi hiányokhoz és adminisztratív elosztási sémákhoz vezetett, s ezek valóban jelentős veszeségekkel jártak.
