Utoljára Krugmannal kapcsolatban viccelődtünk, ám az a kérdés, hogy van-e multiplikatív hatása a kormányzati kiadásoknak, az véresen komoly, nagyon aktuális, és tényleg erősen megosztja a közgazdászokat. Price V. Fishback műhelytanulmánya azt a városi legendát vizsgálja, hogy Amerikát a nagy (a régi) válságból valóban a háborús készülődéssel, illetve magával a háborúval kapcsolatos hatalmas fiskális költekezés vezette volna ki. Szerinte a háborús időszak fiskális politikája amúgy sem hordozhat tanulságokat a - mégoly válságos - békeidők számára, hiszen akkor az erőforrásokkal kapcsolatos döntéseket nem a piacok, hanem a tábornokok hozták, a GDP 40%-át hadianyagokra fordították, és a munkaerő 15%-a a hadseregben szolgált.
Ethan Ilzetzki, Enrique G. Mendoza és Carlos A. Végh tanulmánya pedig 44 ország friss adatainak elemzése alapján megerősíti azokat a - korábban is emlegetett - következtetéseket, miszerint a kormányzati kiadások outputra gyakorolt hatása helytől, időtől és országspecifikumoktól függően nagyon eltérő lehet. Így például a fiskális multiplikátor nagyobb a fejlett országokban, mint a fejlődőkben, jelentős lehet a fix árfolyamrezsimet futtató országokban, de zéró a lebegtetőknél, s hogy a nagyon eladósodott országok is csak nulla értékű multiplikátorra számíthatnak.
Köszönjük a Marginal Revolution blognak, hogy ezekre a fontos tanulmányokra felhívta a figyelmünket.
