Nico Voigtländer és Hans-Joachim Voth azt vizsgálták a Voxeu.org-on is összefoglalt tanulmányukban, mi magyarázta a múlt század huszas éveinek németországi antiszemitizmusának térbeli eloszlását.

Lassan a testtel! Hogy lehet az antiszemitizmus területi eloszlását mérni egyáltalán?

Például a húszas években a náci pártra leadott szavazatok, a Der Stürmernek írt olvasói levelek vagy a Kristallnacht során végrehajtott pusztítások térbeli eloszlásával, írják a szerzők.

Mi magyarázhatja azt, melyik településen intenzívebb az antiszemitizmus a huszadik század első felében? Kontrolláljunk a szóbajövő hatásokra, egyidejű gazdasági, vallási, területi különbségekre!

Találunk még valamit, aminek földrajzi eloszlása szignifikánsan korrelál a két világháború közötti zsidóellenességgel?

A szomorú csattanó:...

… igen, találunk. A tizennegyedik (!) század közepén egész Európát megtizedelő pestisjárvány után egyes településeken szerte Európában legyilkolták a kútmérgezéssel vádolt zsidókat. A cikk úgy találja, azokon a településeken, ahol hatszázhatvan éve többeket gyilkoltak meg, hetven-nyolcvan éve is intenzívebb volt az antiszemitizmus.

Annak ellenére, hogy közben évszázadokig az összes zsidó ki volt tiltva egész Németországból, tehát több generáció csak vallásos illusztrációkon láthatott zsidót.

Tanulságos és riasztó, hogy kultúrán, hagyományokon keresztül milyen hosszú időn, évszázadokon át fennmaradhatnak látens attitűdök, hogy aztán megint pusztító társadalmi erővé váljanak.

Csekély öröm az ürömben, hogy korrekt kvantitatív módszertannal is meg tudjuk mutatni, hogy így van.