Naív állampolgárként azt szoktuk gondolni, hogy a piacok működésének keretet adó, azokat terelő szabályok a fogyasztók védelmét, a náluk jobban szervezett és informált termelőkkel szembeni kiszolgáltatottságuk csökkentését szolgálják. Jelentős irodalom szól azonban arról, hogy a termelők csoportjai vagy érdekvédelmi szervezetei sikeres lobbitevékenységet folytatnak a szabályalkotó hatóságoknál azért, hogy a szabályokat az ő érdekeiknek megfelelően módosítsák, vagy hozzák meg. A szabályozó szabályozottak által való ilyen "foglyul ejtése" (regulatory capture) egyáltalán nem ritka jelenség, s blogunkban is idéztünk már példákat arról, amikor a piacon már jelen lévő termelők vagy szolgáltatók - természetesen a fogyasztók érdekeire hivatkozva - állami szabályozást követeltek azért, hogy versenytársaikat, leginkább a piacra újonnan belépőket, az állami szabályozás eszközét használva tartsák távol. Hazai példaként említhetjük a pékek igyekezetét a TESCO kenyér és péksütemény árulásának betiltására, a gyógyszerészek tiltakozásást az ellen, hogy a benzinkutatknál fájdalomcsillapítót áruljanak, vagy az idegenvezetők fellépését a kontárok - értsd: azok, akik nem az ő szervezetik előtt tettek vizsgát - piacról való kitiltására.
Első olvasásra a fenti okfejtésnek nem sok köze lehet bizonyos apró kínai halakhoz, amelyek kellemes bizsergést okozva rágcsálják az ember lábfejéről az elpusztult bőrdarabokat. Pedig van, mégpedig nagyon is sok. Ők is kellemetlen konkurrenciájává váltak valakinek.
