[Alvin Roth méltatására Pintér Ágnest kértük meg a Madridi Autonóm Egyetemről, aki nemrég vendégelőadást is tartott diákjainknak a szervátültetés közgazdaságtanáról, és akinek munkáját hivatkozza is a hivatalos laudáció válogatott irodalomjegyzéke]
2012-ben (2007, 2005, 2002 és 1994 után) ismét a (tágabban értelmezett) játékelmélet két neves képviselője nyerte el a közgazdasági Nobel-díjat. Al Roth és Lloyd Shapley a kitüntetést a stabil allokációk elméletének és a piactervezés területén elért eredményeikért kapták.
A két díjazott szakmai munkája, bár egymástól függetlenül dolgoztak, szorosan összefonódik. A stabil allokációk elméleti alapjait a matematikus Lloyd Shapley fektette le az 50 éve (David Gale-lel közösen) publikált cikkében (Gale és Shapley 1962) a késleltetett elfogadási algoritmus (gyakran hívják Gale-Shapley mechanizmusnak is) kidolgozásával és elemzésével.
Roth 1971-ben végzett a Columbia Egyetemen mérnökként, majd 1974-ben doktorált a Stanford mérnöki karán operációkutatásból. Első publikációi elméleti munkák az operációkutatás területén (pl. Roth 1975), majd érdeklődése a gazdasági problémák felé fordult, játékelméleti kutatást és laboratóriumi kísérleteket végzett közgazdasági problémákhoz kapcsolódóan (alku- és piackísérletek pl. Roth 1977, Malouf és Roth 1981).
Lankadatlan kíváncsisága a közgazdaságtan nyitott kérdései iránt végigkísérte pályája során, és ennek köszönhető az is, hogy a Gale-Shapley mechanizmus mára széles körben ismert és a gyakorlatban is használt párosító módszer lett. Azokon a piacokon, ahol a hagyományos árrendszer nem tudja a kereslet és a kínálat egyensúlyát biztosítani, illetve azokon a piacokon, ahol az ár rögzített, a piacon működő egyéb intézmények szerepe nagyban meghatározza a piaci elosztás eredményét.
A párosító piacok tipikusan ilyen piacok. Ezeken a piacokon az egyik oldal szereplőit kell a másik oldal – egy vagy több – szereplőjéhez hozzárendelni, a szereplők preferenciáit figyelembe véve. Példaként gondolhatunk itt a házasság “piacára”, a beiskolázásra, az (állami) egyetemi felvételi rendszerekre, bizonyos munkaerőpiacokra, de a szervtranszplantációk (és itt különös tekintettel az élődonoros beültetés lehetőségét nyújtó vesetranszplantáció) “piacára”. Roth felfedezte és bizonyította, hogy az (egyébként jól működő) amerikai rezidensi felvételi rendszer a Gale- Shapley algoritmussal ekvivalens eljáráson alapul. A rendszert tovább vizsgálva matematikai magyarázatot talált bizonyos szisztematikusan felbukkanó elégtelenségekre, és aktív szerepet vállalt ezek korrigálásában az algoritmus módosításával és a korrigált mechanizmus gyakorlati bevezetésében.
Ezek után már egyenes út vezetett a többi, esetenként elégtelenül működő párosító piac (elméleti, pl. Abdulkadiroğlu, Pathak, and Roth 2005; és kísérleti, pl. Pais, Pintér 2008) vizsgálatához és az algoritmusok módosításához, mind elméleti, mind gyakorlati szinten.
Roth, a terület úttörője, és kollégái munkájának eredményeként Boston, New York, és fokozatosan több más amerikai város módosította beiskolázási rendszerét és a Gale-Shapley mechanizmusra alapozza azt, megreformálták az amerikai rezidens felvételi rendszert, és legújabban aktív munka folyik az amerikai vesetranszplantációs rendszer elemzésén és annak lehetséges javításán is. Mindez azt bizonyítja, hogy a párosító piacok gyakorlati relevanciája megkérdőjelezhetetlen, és megerősíthet minket abban is, hogy a mikroökonómia is fontos szerepet játszik/játszhat a gazdaságpolitika döntéseiben.
Az idei közgazdasági Nobel díj különleges szépségét az adja, hogy mind az elméleti, mind a kísérleti munkát ötvözi és elismeri, ráadásul a párosító piacok gyakorlati jelentőségénél fogva nem csak a közgazdászok számára bír értékkel.
Irodalomjegyzék:
Gale, D., Shapley, L. S. (1962): “College Admissions and the Stability of Marriage”, The American Mathematical Monthly 69 (1) 9-15
Roth, A.E.: "A Lattice Fixed-Point Theorem with Constraints," Bulletin of the American Mathematical Society, Vol. 81, January, 1975, 136-138.
Roth, A.E.: "Individual Rationality and Nash's Solution to the Bargaining Problem," Mathematics of Operations Research, Vol. 2, February, 1977, 64-65.
Malouf, M. and Roth, A.E.: "Disagreement in Bargaining: An Experimental Study," Journal of Conflict Resolution, Vol. 25, 1981, 329-348.
Abdulkadiroğlu, Atila, Parag A. Pathak, and Alvin E. Roth, “The New York City High School Match,‖ American Economic Review, Papers and Proceedings, 95,2, May, 2005, 364-367.
Pais, J. and Pintér, Á.: 2008. "School choice and information: An experimental study on matching mechanisms", Games and Economic Behavior, Elsevier, vol. 64(1), September 2008, 303-328.
