nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Monetáris lazítás és hosszú kamat

2012.12.27. 18:50 petepeter

"A kamatcsökkentés azt az üzenetet közvetíti az egyébként is okkal inflációra számító szereplőknek, hogy a jegybankot az infláció most annyira nem zavarja. Ha a Nemzetgazdasági Minisztérium azt mondja, hogy ők aztán nem esnek hasra egy kis inflációtól, annak nem örülünk, de azt lehet mondani, hogy lelkük rajta. De ha a jegybank, aminek épp az árstabilitás fenntartása lenne a törvényi feladata, olyan jelzéseket küld, hogy az infláció helyett most inkább a reálgazdaság a fontos, akkor okkal tételezi fel mindenki, hogy a mi országunkban már senkit nem érdekel igazán  az infláció. Ez pedig tovább fűti az inflációs várakozásokat, amitől az erre érzékeny hosszú kamatok még emelkedhetnek is."

Valami ilyesmit mondtam még Októberben az Index újságírójának az MNB akkori kamatcsökkentését kommentálva. Azóta a kamatcsökkentési politika folytatódott, de a hosszabb lejáratú állampapírok hozama nem emelkedett, sőt. Hülyeségeket beszéltem? Háááát.... szerintem várjuk ki a végét.

Matt Yglesias érdekes grafikont közöl a tízéves japán állampapírok hozamáról, amelynek legutóbb tapasztalt megugrását éppen az ottani monetáris lazítással hozza összefüggésbe. Jó, persze, én is látom, hogy ahonnan emelkedni kezdett az 0,7%, ám Japánban éppen megint defláció van, és a Fisher-egyenlet különben sem függ az abszolút szintektől. Mi több, arról sem hallottam, hogy egyes unorthodox országokban ne volna érvényes.


9 komment

Címkék: infláció kamat monetáris politika portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr34983855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12341234 2012.12.27. 21:42:12

A közgazdaságtan szerintem nem egy egzakt tudomány, inflációt legkönnyebben adóemeléssel lehet csinálni. Komolyabb mértékű (5-6% felett) inflációval saját maga alatt vágja a fát a kormányzat.

ricardo 2012.12.28. 08:53:35

Az Yglesias-féle sztorit Milton Friedman másfél évtizede már elsütötte.

www.hoover.org/publications/hoover-digest/article/6549

A Friedman cikk arról szól, hogy az inflációt a pénzkínálat határozza meg, és nem az inflációs várakozások: legyen bár a gazdaságban inflációs várakozás, ha a pénzkínálat szűkül, nem lesz infláció. A FED valójában éppen azáltal tudja letörni az inflációs várakozásokat, mert a pénzkínálat szűkítésével képes ténylegesen is letöri az inflációt. A kamatról Friedman azt írja: a pénzmennyiség növelése kezdetben csökkenti a kamatlábakat, később növeli. Vagyis a pénzmennyiség növelése (laza monetáris politika) csökkenti a kamatokat, az árszínvonal emelkedése viszont, amit a laza monetáris politika idővel okoz, növeli.

makro67 (törölt) 2012.12.28. 17:06:17

Kedves Pete Péter, legyen erős! Hülyeségeket beszélt, nem kicsit, nagyon.

Borítékolom Önnek: ha két év múlva visszaolvassa az ominózus írását, akkor is hülyeségnek fog látszani. (Addig is kapaszkodhat a "várjuk ki a végét" c. mentségbe, mesébe. (Mutasson egy makroközgazdászt, ki nyilvánosan kimondta: sorry, brutálisan tévedtem. No, Ön sem kivétel! Mitől lenne?)

Sajnos, és ha az vigasztalja, nincs ezzel egyedül az országban. Az Önhöz hasonló hülyeségeket beszélők sokan vannak. (Pl. a jegybank elnöke, alelnökei.) Ennek levét viszont issza az ország egésze. (Míg az ön tévedése csak Önt erodálja.)

Ám, ami igazán szomorú: hogy az idézett hozzászólásából az látszik, fogalma sincs, hogy a kamatláb, infláció, GDP rés hogyan kapcsolódnak össze, hogyan dolgoznak, milyen csatornán keresztül hatnak stb. (Adószűrt maginfláció, á, inkább hagyjuk....)

S ön ilyen fatális hibával a háta mögött tanítja a fiatalokat. Mert taníthatja,hiszen a nagy többség ugyanolyan képzetlen - már bocsánat - mint Ön.

A napokban olvastam, hogy az '50-es években években az USA-ban három szociálpszichológus beépült valami világvégét jövendölő szektába, hogy megfigyeljék a tagok viselkedését, amikor a jövendölés kudarcot vall. Erről ma már egy klasszikusnak számító könyvet is írtak (When Prophecy Fails).

Nos, az eredmény: a szekta bigott tagjai, a totális tévedés ellenére, természetesen semmit sem gondoltak újra. Egyszerűen átírták a határidőt.

Pontosan úgy, ahogyan azt Ön is tette hozzászólásában.

petepeter 2012.12.28. 17:32:26

@makro67: Hm. Én azért idéztem Matt Yglesiast - és egy kicsit távolabbról Irwing Fishert - mert a nominális kamat és az inflációs várakozások viszonyáról ugyanazt gondolom mint ő. Az Ön - megint csak hm. - hozzászólásából nem derül ki, hogy Ön mit gondol ezek viszonyáról. Amíg erről többet meg nem tudhatok, addig nem nem tudom hogyan is kéne felülvizsgálnom aktuális oktatási tananyagaimat

makro67 (törölt) 2012.12.28. 18:22:02

Nos, kérem szépen, kedves Pete Péter!

1. Először is, egy ilyen fórum nem arra szolgál, hogy a fórumozók mélyreszántóan kifejtsék, hogy mit is gondolnak például az inflációs várakozásokról. (Mellesleg én azt, amit bármely amit az amerikai makro könyvek többsége (Blanchad, Bernanke, Mankiw, Bradford DeLong stb,.) tanítanak a modern Phillips görbéről. ) Ezért is meglepő az írása! Nem ismerné, vagy nem érti őket? Mert ha igen, hogyan írhatta azt, mit írt?)

2. A Matt Yglesiast által közzétett ábra néhány hónap adatán alapult. Ebből általánosítani? És az ökonometriai kritériumok, idősorok hossza, tesztek, Granger okság stb?

Továbbá, a hosszú távú kamatok az inflációs várakozások mellett mást is tükröznek, ezt figyelmen kívül lehet hagyni? Nem folytatom...

3. Mit gondol a FED elég laza monetáris politikát folytat? És a hosszú kamatok hol vannak ma az USA-ban? Történelmi mélyponton!
Nos, most akkor a monetáris lazítás emeli a hosszú kamatokat, vagy sem?

Nem megyek részletekbe, mert minek!

Mellesleg, Ön annak a közgazdásznak hisz, akinek akar! Hihet felőlem akár Robert Lucasnak is ki ezt írta 2003-ban az Amerikai Közgazdasági Társaság elnöki beszédében: "Its central problem of depression-prevention has been solved, for all practical purposes, and has in fact been solved for many decades."

Mókás ezt az évszázad recessziójában egy Nobel díjastól olvasni, igaz? És tragikus is, hogy mivé lett a közgazdász szakma!

Szóval hallgasson azokra a közgazdászokra akikre csak jónak látja! S ha emiatt próféciái buknak, mint a fenti (s horribile dictu a képviselőivel együtt nevetségessé válnak ), az már az Ön dolga!

(A napokban olvastam egy brit cikket, mely arról értekezett mely makroközgazdászt érdemes olvasni,... Hát tanulságos volt.)

Egyébként, a fentiek ellenére, nagyra tartom, hogy tévedését közzé merte tenni. Erre kevesen képesek.

Ennél nagyobb dolog már csak az lett volna ha ezt mondja: sorry tévedtem, csacsiságot írtam.

A tananyagaival pedig tegye azt, mit jónak lát.

Na jó, elég is, már így is jóval többet írtam annál, mint amennyit ez az ügy ér...

VIII. Nagyapó 2013.01.02. 13:05:42

Ha már ennyi a jegybankos cikk, engem tényleg kimondottan érdekelne, hogy Nektek mi a véleményetek az angol nominal GDP targeting vitáról...

www.economist.com/news/leaders/21567359-politicians-need-set-clearer-goals-central-banksthen-leave-them-alone-grey-mans-burden

Ami nekem tetszik benne, hogy

- Toleránsabb a "reáliákból fakadó" inflációval szemben (adóemelés, olajár-sokk...)
- Egy nem várt összeomlás esetén jobban elengedi az inflációt, és kevésbé engedi a fejünkre nőni az adósság stockot. (Kb.: a nominálisan rögrített követelések esetében a monetáris politika viselkedése nem annyira fix reálértékét, mint inkább a GDP fix hányadát garantálja a hitelezőknek.) Így egy a mostanihoz hasonló válságot sztem jobban tud kezelni. (A monetáris politika hosszabb távú semlegességéről szóló elméleti keretrendszer inkább az árragadósságokkal, mint az infláció adósságstockokra gyakorolt hatásával foglalkozik, pedig a jelenlegi helyzetben sztem ez az utóbbi elég fontos...)

Amit nem tudok, hogy a gyakorlatban mennyire kivitelezhető egy ilyen... (A nominális GDP valamivel bizonytalanabbul megfogható, becsülhető,m mint az infláció...)

(Az pedig könnyen sajnos valószínű, hogy rajtunk ez - hála a deviza-kitettségünknek - vszeg nem sokat segítene... :-( Ill. egy feltörekvő országban nem tudom, hogyan tud kezelni pl. egy nagy FDI beáramlást az export szektorba.)

VIII. Nagyapó 2013.01.02. 13:09:09

Utóbbi gondolathoz, lehet, hogy nálunk inkább vmiféle nominális fogyasztási cél lenne ennek a megfelelője :-)

mr sistereg 2013.01.08. 17:08:32

@makro67:

A szektás megjegyzésével kapcsolatban:

„Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felöl, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.” (Máté 18,19)

A „vonzás törvénye” egy széles körben használt ezoterikus fogalom. Alapelve, hogy minden gondolat rezgéseket bocsát ki és a hasonló a hasonlót vonzza.

A vonzás törvényének hívői szerint a jövő miatt tényleg nem érdemes aggódni, mert aggódni annyit jelent, mint azért imádkozni, amit nem akarsz.

A globális recessziót nem áttételes "fertőzés", hanem a piacokon végigsöprő "önbeteljesítő pánik" váltotta ki - állítja Philippe Bacchetta, a svájci Lausanne Egyetem professzora és Eric van Wincoop, az amerikai Virginia Egyetem professzora a Monetary Authority of Singapore megbízásából készült tanulmányban.

továbbiak: 1bolond100atcsinal.blog.hu/2012/12/13/jezus_es_a_vonzas_torvenye_csajos_csutortok
süti beállítások módosítása