"A kamatcsökkentés azt az üzenetet közvetíti az egyébként is okkal inflációra számító szereplőknek, hogy a jegybankot az infláció most annyira nem zavarja. Ha a Nemzetgazdasági Minisztérium azt mondja, hogy ők aztán nem esnek hasra egy kis inflációtól, annak nem örülünk, de azt lehet mondani, hogy lelkük rajta. De ha a jegybank, aminek épp az árstabilitás fenntartása lenne a törvényi feladata, olyan jelzéseket küld, hogy az infláció helyett most inkább a reálgazdaság a fontos, akkor okkal tételezi fel mindenki, hogy a mi országunkban már senkit nem érdekel igazán az infláció. Ez pedig tovább fűti az inflációs várakozásokat, amitől az erre érzékeny hosszú kamatok még emelkedhetnek is."
Valami ilyesmit mondtam még Októberben az Index újságírójának az MNB akkori kamatcsökkentését kommentálva. Azóta a kamatcsökkentési politika folytatódott, de a hosszabb lejáratú állampapírok hozama nem emelkedett, sőt. Hülyeségeket beszéltem? Háááát.... szerintem várjuk ki a végét.
Matt Yglesias érdekes grafikont közöl a tízéves japán állampapírok hozamáról, amelynek legutóbb tapasztalt megugrását éppen az ottani monetáris lazítással hozza összefüggésbe. Jó, persze, én is látom, hogy ahonnan emelkedni kezdett az 0,7%, ám Japánban éppen megint defláció van, és a Fisher-egyenlet különben sem függ az abszolút szintektől. Mi több, arról sem hallottam, hogy egyes unorthodox országokban ne volna érvényes.
