Kezdetben a közgazdászok erősen idegenkedtek a politika világának megértésétől. A politikai döntéshozatalt egyfajta fekete dobozként kezelték, és csak elvi szinten beszéltek dilemmákról, átváltásokról. Úgy gondolták, hogy a közgazdász dolga az, hogy a döntéshozók elé önthesse a közgazdasági logikával kimunkált zseniális terveit, és megadóan várja a döntést. Merthogy a politikus világa, az a közgazdásznak bizony adottság, vagy a közgazdászok nyelvén: exogén.
Ebbe a jó magas falakkal elválasztott, hm, munkamegosztásba rontott bele a modern politikai gazdaságtan, amely nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy megértse a politikai döntések mozgatórugóit. Ha tetszik, eredményt is akart, befolyást, hatást, nemcsak a tiszta szakmai lelkiismeret kényelmét. Így aztán megszületett az a tudomány, amely a politikusok motivációit és döntéseik kontextusát vizsgálja, szigorúan a racionális döntések paradigmáján belül, ez a diszciplína pedig nem más, mint a modern politikai gazdaságtan. Burkolt érdekek, ügyes lobbik, a kollektív cselekvés tehetetlensége, egyéni érdekek és az egyéni érdekek mentén szerveződő racionális koalíciók - ilyen fogalmak kezdték el uralni a szakmát, és egy időre úgy tűnt, a közgazdászok a politika világát is meghódították, lám, mindent értünk, mindent átlátunk. Többek között azt is, miért nem sikerült átütnünk korábban a mégoly makulátlan szakmaiságunkkal.
Jó, jó, de akkor hova tovább? - teszi fel a kérdést Dani Rodrik. Mert az remek, hogy mindenben érdeket és racionális önérdekkövetést látunk, de minél tökéletesebben látjuk a döntéshozatal mikéntjét, annál szkeptikusabbak leszünk a gazdaságpolitikai ajánlások hogyanjával kapcsolatban. A politikai gazdaságtan mohó zsarnoksága elszívta a levegőt az igazi policy tanácsadás elől, nincsenek új ötletek, kezdeményezések, mert az érdekcsoportok elemzésével agyonfertőzött közgazdászok mindenben csak korlátot, burkolt érdeket és lobbiharcot látnak. Törjük hát meg a politikai gazdaságtan zsarnokságát, merjünk újat látni, és érdek-korlátoktól mentesen álmodni!
Izgalmas új korszak előtt állunk - erősíti meg Rodrik a saját blogján is. És nemcsak akadémiai szempontból - tehetjük hozzá.
