nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Reformáljunk, de ne ész nélkül!

2009.03.13. 13:41 petepeter

„Nem meglepő az a következtetés, hogy reformokat kizárólag akkor kezdeményeznek, amikor egy ország komoly gazdasági nehézségekkel néz szembe….A leggyakrabban akut külső finanszírozási, fizetési mérleghiány…..és a tőke menekülése a probléma.
….[A]z egyes érdekcsoportokat érő hatások sokféle irányból és sok áttételen keresztül érkeznek. Maguknak az érdekcsoportoknak is gondot okoz annak felismerése, hogy a reformcsomag egésze ront vagy javít relatív helyzetükön. E bizonytalanságnak a legfőbb következménye az lesz, hogy emberek meggyőzhetőek, befolyásolhatóak a tekintetben, hogy mik is az ő valódi érdekeik. Ez hallatlanul felerősíti a politikai aktivisták és ideológiák szerepét a gazdasági reformok társadalmi megítélésében…..
Hogyan válik tehát a reform iránti gazdasági szükséglet politikai akarattá? Be kell valljuk, szinte sohasem úgy, hogy a fennálló gazdasági problémákat érzékelvén a közgazdasági szakértő politikai támogatást szerez reformjavaslataihoz…..
Úgy tűnik inkább, hogy a gazdasági reformok a politikai küzdelmek melléktermékei. A hatalomért folytatott küzdelemben egyes politikusok időnként sikerrel mozgósítják azokat a csoportokat, akik a fennálló rendszerrel elégedetlenek. Ennek során az ideológia eszközét éppúgy bevetik, mint más rafináltabb, az illető csoportok gazdasági érdekeit szolgáló eszközöket. Ha pedig a politikai folyamatnak ilyen fontos szerepe van, akkor a politikusok magatartását formáló politikai intézményrendszer is elsőrendű jelentőségű."

A fenti magvas gondolatokat én vetettem papírra, de nem mostanában, hanem tizenöt évvel ezelőtt. És nem is Magyarországra, hanem nyolc fejlődő ország – Brazília, Chile, Korea, Ghána, Equador, Törökország, Egyiptom és Zambia - nyolcvanas években megkísérelt átfogó gazdasági reformjainak tapasztalataira vonatkoznak. Egy olyan kutatás vaskos záró tanulmányáról írott recenzióból idéztem, amelyet Robert H. Bates és Anne O. Krueger irányítottak, s a 90-es évek elején befejezett vizsgálatot a Duke Project on Political Economy of Policy Research in Developing Countries koordinálta.

Talán az olvasó is érzékeli, hogy a feledés porát a mai válsághelyzet fújta le a régi gondolatokról. A válságról szóló hazai közbeszédben (szakmaiban és laikusban egyaránt) nagyon erősen jelen van az a motívum, ami a nyakunkba szakadt bajokat az igazság órája eljöveteleként éli meg. Senki sem örül annak, ami történt. De – e logikát követve - ha már egyszer így történt, akkor használjuk ki annak demonstrálására, hogy hova vezet a demagóg, költekező gazdaságpolitika, az évtizede megoldatlan reformlépések elszabotálása. Most nemcsak károgni tudunk, de van mire hivatkozni az eddig masszívan reformellenes szavazók tömegei előtt, és most az ugyanezért megzavarodott politikusokat is könnyebb a régóta vágyott irányba szorítani. És tényleg fantasztikus, ahogy a két évtizedig mindent látványosan elsumákoló vezéreink hogy próbálják egymást letiporni azért, hogy az egyre merészebb reformtervezetek damaszkuszi útján az élre törhessenek. 

Ebben az okfejtésben nagyon sok igazság van, mi több, Bates és Krueger könyve távoli, de ezért általános és tudományos támogatást is nyújt helyzetünk ilyen olvasatához. Nincs is szándékomban ezzel szembe menni.

Ám azt is érzékelem, hogy a fenti érvelés hívei hajlamosak arra, hogy a pánikreakcióktól óvó, a bajban is higgadt megfontolást ajánló, a „most öt perc alatt megreformálunk mindent a padlástól a pincéig, és akkor nemcsak rögtön nagyobb lesz a hosszútávú gazdasági növekedés, de a pénzpiacok teljes bizalma is azonnal visszatér” típusú reformkonjunktúrát kritizáló véleményeket hajlamosak retrográdnak, károsnak minősíteni. Mégpedig azért, mert a higgadtság és az árnyalt elemzés ilyenkor is nélkülözhetetlen kívánalmát valahogy a probléma súlyosságának alulbecsüléseként, kicsinyítéseként értékelik. S – ebben igazuk van – a politikai szféra azonnal visszaállhat a régi vályúba, ha azt az üzenetet kapja, hogy akkora baj azért mégsincs. Nekem ez személyesen azért is fontos, mert az elmúlt hetekben igyekeztem higgadtságra, a pánik kerülésére, az eltérő gyökerű problémák összekeverésének elkerülésére felszólítani. Érzékelem is a rosszallást: a válság jelentőségének alulértékelésével a reformellenes erők táborát erősítem.

Nem hiszem, hogy így volna. Nemcsak az a fontos, hogy reformáljunk, hanem az is, hogy jól csináljuk. Emberek tömegeinek viselkedését terelő bonyolult ösztönzési rendszerek megtervezése és bevezetése nem a Téli Palota megostromlásával egyivású feladat. Éppen azért, mert most esély van komoly reformokat megvalósítani, próbáljuk meg úgy, hogy egy év múlva ne kelljen mindent elölről kezdeni, újabb és újabb folyamatos korrekciókkal csiszolgatni a hosszú távra stabilnak tervezett intézményi reformok egymáshoz nem illeszkedő elemeit. Elszántságra, lelkesedésre múlhatatlanul szükség van. De gondolkodni sem árt.

 


4 komment

Címkék: reform válság politikai intézményrendszer

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr45999966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rorgosh 2009.03.13. 16:20:47

Azzal egyetértek, hogy továbbra is elemezni kell, és higgadtan, megfontoltan kell cselekedni.

A baj mindössze annyi, hogy olyan rendszert soha senki nem tud majd kialakítani, ami maga volna a tökély, akármennyi elemzés, és információ birtokában sem.

Ugyanis a világ már csak olyan, hogy változik, és erre nem igazán kér engedélyt sem a politikától, sem a társadalmi folyamatokat elemző tudósoktól, közgazdászoktól.

A másik baj, hogy miközben fontolgatunk, fontolgatunk, meg majd egyszer - talán - csinálunk is valamit, az idő tellik, és lépéshátrányba kerülünk az eseményekkel szemben. Lehet, hogy most segítene egy adónem 5%-os emelése és még lehetőség is lenne egy másik 3%-os csökkentésére, de lehet, hogy egy év múlva olyan pozicióban lesz aköltségvetés, hogy már csak az 5% emelésre lesz lehetőség...

Nem vicc az a mondás, hogy kétszer ad az aki gyorsan ad.

További probléma, hogy az idő teltével a lakosság reformokkal kapcsolatos meggyőzhetősége eltűnhet, vagy olyan szituáció alakulhat ki, hogy egy olyan struktúra, amit most fel kellene és lehetne szolgálni, addigra már újra létjogosultságra tesz szert.

Tehát cselekedjünk megfontoltan, de fontolgassunk túl sokat. És vállaljuk fel azt, hogy azzal, amivel most megoldunk egyes problémákat, azzal 2020-ra újabbakat állítunk elő. Ám ez még mindig jobb, mintha most nem oldjuk meg a sajátjainkat, mert akkor azokat is későbbre hagyjuk. És új problémák akkor is lesznek. Vagy olyan régiek, amelyek a meglétő keretek között már nem oldhatóak meg.

prodigy. · http://pharmaceutical-world.blogspot.com 2009.03.13. 16:46:22

Rendkívül tetszik ez a post (is). Komolyan megfontolásra javasolnám minden emberpalántának, laikusnak, avagy szaktudással bírónak, de még a nagyon nagyoknak is, hogy esténként a hallatlanul hiteles és reális életképet nyújtó bulvárlapok átfutása mellett (legyünk megengedőek), ide is vessenek pillantást.

Egyetértek a józan és megfontolt cselekvési hozzáállással.
A reformok, igen, valóban hosszabb távon futnak ki, és érnek be. S az emberek, a média, a külf. befektetők már most akarnak valami pozitívumot, ezért mintha kerékkötőjévé válna ez a "sóvárgás" a szükséges lépéseknek. Tversky-ék már anno megírták hogy adott az emberke, és miként a gravitáció uralkodik a földön, úgy uralkodik felette az öröm és a fájdalom. Vágyjuk az örömöt, óvakodunk a fájdalomtól.

Namost, a reformok "szabotálása", a felelőtlen fiskális politika, szerény véleményem szerint ekvivalens annak a jószágkosárnak a választásával amiben a jelenbeli öröm, és a távoli ám biztos fájdalom foglal helyet, kacér mosollyal kifele kandikálva.
Gondoljuk meg, ha ez a fenntarthatónak gondolt magatartás dominált az elmúlt időszakban Magyarországon, "békeidőben", ami hozzájárult a deficit és államadósságképződéshez, ami pedig elvezetett ahhoz a sajnálatos állapothoz, hogy a még szavazattal nem is bíró jövendőbeli unokáink hátára rácsapdossuk a súlyos medicinlabdákat (ami esetünkben nem gyógytestnevelési célzatú), akkor most amikor globális válság van, vajon milyen következményekkel járna mindez.

Igen, lépni kell, nem szabad összemosni válságkezelést, és perspektívikusságot sugárzó reformokat, rövid távú és hosszú távú feladatokat. Ki kell használni az alkalmat, de hideg tiszta fejjel, ahogyan Tanár úr fogalmaz. Az olsoni-érdekkoalícióknak is rá kell jönniük, ez a válság már senkit sem hagy "szárazon". Ellenkező esetben sajnos olyan komor felhők alatt kell majd államháztartási reformon és stabilizáción törni a fejeket, mint amelyek Aba Novák Kálvária c. képén gyülekeznek.

Vidéki 2009.03.14. 12:54:39

@Rorgosh: Nagyon jól rámutattál az időtényező rendkívüli fontosságára.
Nagyon sok olyan helyzet van, amikor nincs idő arra, hogy egy kockázat mentes döntést kidolgozzunk. Ilyenkor a nagy valószínűséggel jó döntés lehet a racionális.

A reformokkal kapcsolatban probléma lehet, hogy akármilyen (akár kedvezőtlen) változtatást el lehet keresztelni reformnak. A papír türelmes.
A kormányfő egy korábbi beszédében a „reformdüh” és a „reformblabla” kifejezésekkel jellemezte az ilyen fajta tevékenységet.

Rorgosh 2009.03.14. 19:31:25

@Vidéki:

Természetesen bármit el lehet nevezni reformnak, csak ilyenkor azért van esély arra, hogy ne csak populista lépésekre kerüljön sor...
süti beállítások módosítása