nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

A "régi" fejlődésgazdaságtan legnagyobb "magyarja"

2009.12.08. 13:06 eltecon

A leginkább a hatvanas években divatos "régi" fejlődésgazdaságtan - erősen antikapitalista éllel - a földkerekség vagyonának és jövedelmének a gazdag országoktól a szegény fejlődők felé történő átcsoportosítását szorgalmazta. A masszívan ideologikus szellemben megfogalmazott igények kielégítését a legtöbben kormányzati, adminisztratív intézkedéseken, nemzetközi segély- és fejlesztési programokon keresztül vélték megvalósíthatónak. Ha valaki nem egészen értené, miről beszélünk - akár azért, mert túl fiatal, akár azért, mert elfelejtette az akkori hangulatot -, annak Szentes Tamás írásainak lapozgatását javasoljuk, már néhány oldal is elegendő belőlük a megfelelő retrófíling megidézéséhez, bár a régi fejlődésgazdaságtannnak voltak Szentesnél jóval nívósabb képviselői is. Az az Albert Hirschman például, akiről (vagy inkább akinek kapcsán) az akkor még nem csak publicisztikában utazóNobel-díjas Paul Krugman olyan szépen megírta a "régi" fejlődésgazdaságtan felemelkedésének és bukásának krónikáját. 

Ezzel az árral akkoriban kevesen mertek nyíltan szembeszállni. A bátrak egyike a magyar származású Bauer Péter (Peter Thomas Bauer) volt, akit - itt közölt méltató írásában - Andrei Shleifer méltán nevez az egyik legnagyobb "régi" fejlődésgazdásznak. Csalogatónak álljon itt az írás utolsó bekezdése (hevenyészett nyersfordításban):

"Az abszolút szegénységben élők száma rohamosan csökkent, nagyrészt azért, mert a fejlődő országok is bekapcsolódtak a világgazdaságba. 1970 óta a napi egy dollárnál kevesebből élők aránya 26-ról 18 százalékra esett vissza a világ népességében (amely közben óriási mértékben emelkedett). Mindez nagyrészt az ázsiai országok piacbarát reformjainak és gyors gazdasági növekedésének köszönhető (lásd Shleifer 2009). A szegények aránya tovább csökken, ahogy egyre több ország válik a világgazdaság részévé. A globalizácó folytatódásával a szegénység tovább mérséklődik majd a következő egy-két évtizedben. Gyanítom, hogy a segélyek hívei büszkék lesznek magukra, bár a segélyeknek vajmi kevés közük lesz a szegénység visszaszorításához. Valójában pedig: kit érdekel? Bauer Péter talán elveszítette a segélyek elleni harcot, de megnyerte a kapitalizmusért folytatott háborút, és ezért marad számunkra emlékezetes."
 
Szerencsénkre Bauernek magyarul olvasható írásai is vannak, néhány például letölthető innen. Hogy egy kicsit enyhüljön a nyugati bűntudat. 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr821582708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vidéki 2009.12.09. 11:17:15

A földkerekség vagyonának és jövedelmének a gazdag országoktól a szegény fejlődők felé történő átcsoportosítása egy nagy álom, hasonló ahoz, amit az ókori költők és filozófusok dédelgettek magukban a tökéletes, konfliktusmentes emberi közösségekről.

1. Ha az anyagi és szellemi javak egyenletes eloszlásban szétkenve jelentkeznének a földön, hogyan lenne lehetséges, olyan drága, de mégis az emberiség javát szolgáló tudományos programok működtetése, mint például a NASA-é.

2. Az emberi cselekvéseket nemcsak az altruizmus, hanem az önzés is motiválja. A kedvezményezett helyzetben lévő embercsoportok talán leküzdhetetlen ellenállást tanúsítanának annak érdekében, hogy a földkerekség vagyonának és jövedelmének a gazdag országoktól a szegény fejlődők felé történő átcsoportosítását megakadályozzák.

Rorgosh 2009.12.19. 18:06:23

A téma tökéletes példája annak, hogy az emberek egy része mennyire nem használja gondolkodásra a fejét.

A segélyek rendszere tulajdonképpen nem tett mást, mint stabilizálta a diktatórikus rezsimeket és a szegénységet. Hiszen a diktátorok innentől fogva korlátlan önkényt alkalmazhattak, nem volt szükségük a társadalom gazdasági teljesítményére maguk és rendszerük fenntartására.

Illetve nyugodtan lehetett korrupt a rendszer, a nagy visszaeséseket volt (van) kire kenni, aki ráadásul még segíteni is próbál, ahelyett, hogy hagyná, hogy a korrupt kormányzat megegye a saját főztjét...
süti beállítások módosítása