A recenzió szerint a Stiglitz et al. kötet három típusát különbözteti meg a gazdaságpolitikával foglalkozó közgazdászoknak. Az egyik típus az ortodox keynesiánus (standard Keynesian). A könyv állítólag ezzel a típussal alig törődik, mert hogy a régivágású keynesiánusok már vagy nyugdíjasok, vagy halottak. Szóval, amikor ezt olvastam, kigyulladt a fejemben a kis lámpa. Keynes szerint, tudjuk, hosszú távon mind halottak vagyunk. Lehet, hogy Keynes a keynesiánusokra gondolt? :D

(A nyugdíjas itten lehet persze 'visszavonult' is.)

Csak nekem tűnik kissé sajátosnak ez az írás? Ennél sokkal egyszerűbb lett volna leírni százszor, hogy "Szeretem Balcerowiczot!", az kevésbé égő. A bevezető táblázatai enyhén szólva nem igazolnak semmit, a világtörténelemben valószínűleg majdnem tetszőleges számú olyan huszonöt év választható ki, amikor hasonló mutatók javultak (és akkor még nem szóltunk arról, hogy pl. a várható élettartam növekedése és a piaci gazdaság közötti összefüggés mennyire igaz). A Balczerowicz könyvben semmi, de semmi nem volt, amivel a szerzőnek gondja lett volna, esetleg másként gondolja, vagy csak szimplán tévedés? (Erről az jutott eszembe, amikor egy ízben megkaptam egy tanulmányom levonatát, hogy nézzem át, én meg lusta voltam és hagytam a fenébe. Erre vagy három hét múlva telefonál a szerkesztő, hogy mi van és amikor azt válaszolom, hogy ó, hát semmit nem kell javítani, akkor enyhén indignálódva közölte, hogy ő ilyet még nem látott, legyek szíves nézzem át.) Nekem ez inkább tisztességtelennek tűnik, mint korrektnek. Stiglitzék megkapják a bírálatot, Balcerowiczéktől néhány fontos megállapítást említünk és máris világos, hogy ki hülye és ki nem. Csak akkor pl. nem kellett volna bírálni Stiglitzet, ahogy ideologikusan középre helyezi magát, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy a szerzőnek ebben az esetben is az volt a célja, hogy úgy tegye egymás mellé a két könyvet, hogy az az egyiket nagyszerűnek a másikat meg nagyon problémásnak tüntesse fel. Hangsúlyozom, hogy ez nem tartalmi kérdés, a Stiglitz-bírálat nyugodtan lehet meglapozott, ez egy megkérdőjelezhető hozzáállás, Harvard ide, Harvard oda.

Nem kérdés, hogy a recenzens elfogult. Gondolom észrevette, hogy a recenzió címe ’The Age of Milton Friedman’ és nem ’The Age of Joseph Stiglitz’. Már önmagában az olyasfajta tények előrebocsátása, mely szerint az elmúlt 30 éveben a világban az egy főre eső tőkeállomány meredeken nőtt, az infláció egyre csökkent, miközben a marginális jövedelemadó kulcsok, vámtarifák is csökkentek stb. eleve a Balcerowicz-Fischer-féle kötetre játszik. Mondhatni, a Stiglitz et al. kötet tipológiája szerint a recenzens maga is: a “conservative” or “neoclassical” economist. És persze nyilván az sem véletelen, hogy Pete úr is a posztnak ’A szabad piac védelmében 2.’ címet adta.

Ez szerintem nem pusztán elfogultság kérdése, hanem módszertani probléma. Én ezt óhajtottam szóvá tenni és ezért nem is igazán értem a poszt szerepét, hiszen ennyire megkérdőjelezhető szöveg nehezen lehet jó ügyvédje a szabadpiacnak, az én esetemben például azt érte el, hogy a szerzőt ettől kezdve biztosan erős gyanakvással fogom kezelni és nem azért, mert ilyen vagy olyan közgazdasági iskola híve, hanem azért, mert egyszer már sikerült igazolnia, hogy ilyen jellegű álláspontja igazolására, védelmére nem restell nehezen elfogadható "trükköket" is bevetni.

A szerző egyébként elég érdekes figura (kalandos/homályos oroszországi múlttal):
en.wikipedia.org/wiki/Andrei_Shleifer
És makulátlan tudományos teljesítménnyel, a szakma más nagyágyúi szerint is:
econ-www.mit.edu/files/658
Egyébként, csak óvatosan kérdezném kommentelő társaimat: ha valaki rosszat ír valaki másról, miért nem lehet igaza? Shleifer biztosan kibírja, ha gyanakvással kezelitek, de, hm, nem lehet, hogy igaza van? Csak azért, mert nem ugyanazt gondolja, mint ti, megjegyzem, egy olyan könyvről, amit valszeg nem olvastatok:)

Én nem azt kérdezem igaza van-e vagy sem (noha fenntartom, hogy a szabadpiac huszonöt évének sikerét kauzálisan - vagyis úgy, hogy az illusztrált eredmények a szabadpiac következményei - nem lehet ilyen módon igazolni), hanem egyszerűen módszertani problémát vélek felfedezni. Egyfelől az általános bevezetés fentebb említett kérdéseit, másfelől pdig azt, hogy miként lehet egy cikkben egy laudációt (a Balcerowicz-könyvről) és egy kritikát közölni úgy, mintha mindkettő kritika lenne. Ez se nem korrekt, se nem helytálló és ráadásul alkalmas arra is, hogy ideológiai alapon és nem tartalmi okokból létrehozott hierarchiába rendezze a műveket.
Ami pedig egy tíz ével ezelőtti laudációt illet: erre a cikkre az kronológiai okokból biztosan nem vonatkozik...

online.wsj.com/article/SB124052797951850225.html

@Wolff:

Persze ezzel azt várod el, hogy egy szerzőnek ne legyen semmilyen hipotézise az események megmagyarázására.

Ezzel a módszerrel a fizikában itt tartanánk: az alma lefelé esik. Ellenben még mindíg nem lenne magyarázatunk a föld nap körüli pályályára.

Visszatérve a cikkre, van egy egyértelmű tény: az elmúlt időszakban látványosan növekedett a világgazdaság teljesítménye, gyorsabban, mint bármikor korábban, amiről vannak részletes statisztikai adataink is. (Lehetett ennél nagyobb növekedés is akár, ám nincs elegendő adatunk még a növekedésről sem, nemhogy annak okainak pontos elemzéséhez.)

A kérdés, miért nőtt a világgazdaság ilyen gyorsan?

Három lehetséges megoldás van:

1. Az állami beavatkozás növekedése miatt;

2. Az állami beavatkozás mérséklődése miatt,

3. Egyszerűen a növekedési tényezők szerencsés összejátszása miatt.

A szerző megvizsgálta az első kettőt, majd a 2.lehetőséget fogadta el. Te az elsőt. Ha erről írnod kellene, akkor jó eséllyel nem nagyon szednéd szét az első mellett szóló érveket, hiszen egyetértesz velük, megfelel a gondolkodásodnak. Neki a 2. lehetőség ilyen: passzol a gondolkodásmódjához, így nehéz is lenne neki szétszedni annak az érveit.

Ám ez semmit nem von le az értékéből, elvégre szólnak hasonló cikkek az első lehetőség mellett is, mi pedig szabadon alkothatunk véleményt ezekről.