nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Multik

2009.04.18. 09:51 petepeter

A magyarok nem szeretik a multikat. Az átlagos magyar a külföldiekkel szemben amúgy is – mondjuk így - tartózkodó, a tőkét meg egyenesen utálja. Miért is lobogna e kettő közös részéért?

Akit nem szeretünk, arról könnyebb elhinni a rosszat. Miután a magyarok zöme nem sokat bíbelődik a gazdaságstatisztikai adatok tanulmányozásával, a multik gazdaságunkban betöltött szerepe a közvélemény számára mindenekelőtt hit kérdése. Még a mértékadónak számító hírcsatornákon is egészen elképesztő, elvileg is lehetetlen számok tudnak keringeni a rajtunk megkeresett mesés profitjaikról, az országból kivitt hatalmas vagyonokról.

A multikhoz való viszonyban is számít a politikai meggyőződés. Ironikus módon a paletta egymást ősellenségként kezelő szélei abban megegyeznek, hogy a „nemzetközi monopóliumok” a gazdasági romlás végső forrásai, a mérsékeltebb közép inkább valami szükséges rosszként tekint rájuk. Ám még az utóbbiak számára is nyilvánvaló az a méltánytalanság, amit az általuk kézhez kapott - vagyis ismert - és a multik által bezsebelt - vagyis vélelmezett - jövedelmek arányaiban sejtenek.

Időről időre fel is vetődik a szándék a multik és a nemzet közti jövedelemelosztás békés, de kemény tárgyalások útján való módosítására. Különösen ezekben a válságos időkben, amikor nekünk is kevesebb jut, nem várhatják el, hogy mi viseljük az összes terhet, ha nálunk akarnak profitot szerezni, tessék arányos részt vállalni – így hangzik az érvelés. Amiben persze megint ott rejlik az a vélelem, hogy a válság a multi profitját amúgy változatlanul hagyná, ezt biztos forrásból tudjuk, és a világért össze nem kapcsolnánk azokkal a híradásokkal, amelyek csőd szélén álló világcégek hatalmas veszteségeit sorolják.

Mégis, a fenti érvelésnek csak a kisebbik baja, hogy figyelmen kívül hagyja a tényeket. A nagyobbik a gazdaság működésének félreértése, az a vélelem, hogy a multik jövedelmének megcsapolása, az általuk és a nemzet által realizált jövedelmek megosztása csak szándék és olyan döntés kérdése, amelynek során a torta, amin osztozkodunk változatlan marad. A félreértéseket még csak fokozzák azok a konkrét esetek, amelyeket e nézet hívei citálni szoktak a más országok miénknél keményebb kormányzati fellépésének eredményességéről. A probléma az, hogy amikor egy kormány egyik napról a másikra a világcégek helyi leányvállalatainak profitját érdemben megcsapoló lépéseket tesz, akkor a multiknak rövid távon rendszerint tényleg nincs sok választása, hiszen azonnal bezárni sokkal több veszteséget okozna, mint a profit egy részéről lemondani. De azt azért naivitás gondolni, hogy csak a tortát vágtuk másként, s minden más változatlanul marad.

Ha a Magyarországon működő multinacionális vállalatok a világ más részeire telepített egységeikhez képest tényleg aránytalanul sokat keresnének nálunk, akkor habozás nélkül ide telepítenék a többieket is. Ők ugyanis tényleg a hosszú távú profitra hajtanak. Ám ebből az is következik, hogy ha a különlegesen mesés profitoknak csak a töredéke igaz volna, akkor már a világ minden tőkéje nálunk volna. A mai, szinte teljesen szabad tőkeáramlás mellett, ha vannak komoly különbségek a hosszú távú profitrátákban, azok csakis egyéb hátrányosabb feltételekért, nagyobb bizonytalanságét, zavarosabb, nehezebben áttekinthető állami szabályozásért és hasonlókért kárpótolhatnak.

Ezek közül éppen a nálunk telephelyet létesíteni szándékozóknak nyújtott kedvezmények teljes nyilvánossága, átláthatósága és mindenki számára egységes alkalmazása volnának azok az eszközök, amelyek a hozzánk települő multik egymással való versenyét fokozhatnák. A nyílt verseny ugyanis közismerten sokkal nagyobb erő a profitok kordában tartására, mint bármilyen adminisztráció.

(Ez az írás megjelent a Magyar Narancs 2009/16, számában)
 


23 komment

Címkék: verseny multik profit külföldi tőke

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr151072270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rorgosh 2009.04.19. 08:41:45

Csak az a baj, hogy honfitársaink jobban szeretik az összeesküvés elméleteket, mint a józan paraszti ész használatát...

Rorgosh 2009.04.19. 12:48:27

@tripanek:

Egészen pontosan ki is fejtenéd az elenérveidet? Vagy csak úgy bele a közepébe közlöd a frankót amelyet a PÁRT megadott neked?

petepeter 2009.04.19. 16:06:47

@tripanek: Látod, pont erről írtam, és milyen igazam volt! Arról írtam, hogy honfitársaink jó része - olyanok, mint te - nem szokott statisztikákat tanulmányozni, ezért a tények ismerete a legkevésbé sem korlátozza a határozott véleményformálásban, ehhez inkább zsigeri érzületeit használja.
Ilyen stílusban és szövegekkel más blogba menjél, mert kitiltalak.

VIII. Nagyapó 2009.04.19. 16:48:00

SZVSZ az ellenszenv mélyén valami olyasmi lappang, hogy egy-két kivétellel nincs Magyarországról kinőtt, ilyen vagy olyan módon ide kötődő multi, ami növelné ezeknek a vállalatoknak a társadalmi beágyazottságát, ill. lenne, akiknek lehet drukkolni. Érzésem szerint a néhány magyar nagyvállalattal jóval elfogadóbbak vagyunk, ha több lenne belőlük, könnyebb lenne megbarátkozni a többi, azonos porondon játszó versenytársukkal is.

Ami nemzeti tőkénk van, az jórészt kisvállalkozás - azok meg természetszerűleg többségükben nem lelkesednek a versenytárs vagy kemény tárgyalópartner multikért. Nem véletlen, hogy a Tescoval szemben sokkal nagyobb az ellenszenv, mint mondjuk az Audival szemben.

Másrészt ott van az a jelenség, hogy a tőkeszegény országokban a nemzeti tőke első körben rosszul jár a nyitással - kb. ez lehet az egyik oka, hogy a magyar "polgárság" sem túlzottan multi-barát.

Nagy Tibi (törölt) 2009.04.19. 17:18:58

[...] ugyanis az ÁSZ egyik jelentése rámutat: senki nem méri – a PM sem – hogy a vállalatoknak nyújtott adókedvezmények és támogatások ténylegesen elérik-e a gazdaságpolitikai céljukat. [...]

A cikk nem erről szól, de a lényeg megvan benne.
www.fn.hu/makro/20090415/bajnai_csomag_alternativai/

Rorgosh 2009.04.19. 18:51:35

@VIII. Nagyapó:

Főképp, hogy egyes multik "aljas módon" néminemű üzleti érzék felmutatása mellett termelnek/működnek.

Ilyenek például a sokszor magasabb munkabér, ami persze általános bérszinvonal emelkedést vált ki. Vagy a széles termékválaszték, így a vásárló sokféle terméket megkap egy helyen...

@Nagy Tibi:

A linkelt cikk ugyanazon zsigeri reakciókon alapszik, mint amit peterpeter jelzett a társadalomban.

Az állami támogatások 90%-a a multiknak... Ez vicc. legtöbb állami és eu-s támogatásta hazai kis- és középvállakozók, és persze a mezőgazdaság kapja. Csak ők jellemzeően egyenként mindössze néhány milliós támogatást kapnak, és mindenki elfelejti ezeket összeadni, pedig sok kicsi nagyon is sokra megy.

A feltételek teljesítése nélküli eurobevezetés sem maga a most született csoda. Ugyanis jön az árfolyam kérdése, amiről a cikkben persze egy szósem esik. Ugyanis nem mindegy, hogy milyen árfolyam mellett történik a váltás. Ha túl erős forint mellett váltunk, akkor az hosszú időre bénítaná a gazdaságot, míg ha túl gyenge mellett, akkor az a hazai jövedelmeket értékeli le, vált ki inflációt.

Aztán ott a vagyonadó: az egész abból indul ki, hogy akinek vagyona van, az biztos aljas adócsaló. Vagyis tulajdonképpen épp azokat büntetné, akik eddig is tisztességgel fizették az adót. 30 millió forint soknak tűnik, a helyzet azonban az, hogy ezt ma két felsőfokú végzettséggel rendelkező család már képes ilyen értékű lakás megvásárlására, természetesen hitelből.

Emellett az ingatlanár nagyon relatív - ahogy azt épp ez a válság mutatta meg. Ugyanis elképzelhető, hogy valaki néhány évvel ezelőtt akkor 15-20 millió forint értékű ingatlanra tett szert, azonban annak értéke a tulajdonos aktív hozzájárulása (például lakásfelújítás) nélkül 30 millió forint felé nőtt, egyszerűen azzal, hogy az ingatlan környezete felkapott helyé vált.

Persze tudom, erre mindenki azzal jön: de hát nyert 10-15 milliót, holott ez nem igaz. Ugyanis ez csak akkor lenne igaz, ha eladnák az ingatlant, ám amíg benne laknak, használják azt, az addig csak egy fiktív vagyonnövekedés, amelyet persze azért az adóhatóság megállapítna és nagy lelkesedéssel kivetné rá az adót - amire esetleg a tulajdonosnak, aki a lakáshitelét nyögi, lehetséges, hogy nincs fedezete.

Persze tudom én, hogy sokkal egyszerűbb Robin Hood-ot játszani, szidni a multikat, vagy bárkit, akinek egy fél szobával nagyobb lakása van. Sokkal egyszerűbb, mint gondolkodni, és megnézni az érme másik oldalát is. Ezért is tartunk itt, ahol tartunk. Ahelyett, hogy az elmúlt 20 évben ledolgoztuk volna a Nyugat európától való lemaradásunk felét....

VIII. Nagyapó 2009.04.20. 00:05:36

Ennek viszont a kisebb konkurrencia nyilván nem örül, az alkalmazottak meg en bloc rühellik a tőkét :-)

Ez a "mindent egy helyen" amúgy egyfajta szoft árukapcsolásként is felfogható, ami azért nem feltétlenül a legjobb dolog a világon. És ami szomorú, hogy a kisebb termelők - pusztán a nem megfelelő volumen miatt - úgy is kiszorulhatnak a polcokról, hogy kisebb boltok beszállítóiként árban amúgy teljesen versenyképesek volnának.

A kapitalizmussal pedig könnyebb lehet úgy megbarátkozni, ha úgy érzed, megfelelő szervezőkészséggel akár részt is vehetsz benne, és ha pl. a néhány nagy felvásárló túl olcsón veszi át Tőled az almát, akkor mehetsz és eladhatod Te magad a piacon...


***


Az ingatlant amúgy lehet, valóban érdemesebb volna a "fogyasztásával" párhuzamosan, vagyis folyamatosan adóztatni - csak akkor cserébe illene valahogyan adómentessé tenni az építkezést. Ill. ha csak a csalók kiszűrése a cél, az sem rossz ötlet, hogy lehessen levonni az SZJA-ból. Mindenesetre szvsz a többi adóalap éppúgy ezer okból vitatható, mint ez.

Rorgosh 2009.04.20. 04:55:02

@VIII. Nagyapó:

Az a probléma, hogy a hazai termelők, kereskedők "juszt se" működnek együtt.

Ha a nagybani felvásárlónak mindenki egyenként akarja eladni az almát, akkor a termelők egymással kezdenek gyilkos versenybe, ami persze nyilvánvalóan alacsony felvásárlási árat jelent. Ha összefognának, akkor azonban képesek lennének mérsékelni a kínálati versenyt a keresleti verseny szintjére, ami jóval magasabb felvásárlási árakban realizálódna.

Persze akkor egymással meg kellene egyezniük, hogy mondjuk ha az eladásra kínált 100 tonna almából csak 90 tonnára van szükség, akkor miképposztják ezt meg egymás között. Sajnos mi nem vagyunk egy túl együttműködő nép, és erre képtelenek vagyunk. Mert nálunk senki nem hajlandó a saját bevétele egy részéről lemondani azért, hogy az együttműködés fenntartható legyen, hanem mindenki mástól várja eme nemes gesztust...

Arra sem hajlandóak egy település kereskedői, hogy közös fellépéssel egy változatos és teljes termékkínálatot felmutató "Bolt utca"-t hozzanak létre - nem is beszélve arról, hogy esetleg maguk kezdeményezzék egy mini pláza építését.

Ne a Tesco-t hibáztassuk azért, mert a vásárlók aljas módon nem akarnak órákat vesztegetni a bevásárlásra, és ezért oda mennek ahol sokmindent helyben megkapnak.

Nem véletlen a plázák népszerűsége a vásárlók körében. Megkapják a kiskereskedőket, és az általuk jelentett egy termékcsoporton belüli termékkínálatot, és megkapják azt is, hogy alig pár ezer négyzetméternyi területen mindent képesek megvenni, amire szükségük van.

De mit csinál a hazai kiskereskedő?! Úgy kell keresni a boltját, és folyamatosan sír a nagyok miatt, ahelyett, hogy megpróbálna együttműködni a többi kereskedővel - persze akkor meg kellene egyezni arról, hogy milyen arányban osztják meg egymással mondjuk a "kiskereskedő boltcentrum" létesítési költségeit. És persze a Tesco-ban vásárolt almát adja tovább...

Ingatlan: persze, lehet folyamatosan adóztatni. Aztán milyen vicces lesz, hogy miután 20 év után fellélegeztél "Végre enyém a kéró!"- felkiáltás mellett örvendezel a lakáshitel utolsó részletének kifzetése mellett, a következő évben elveszíted az állásodat, és miután nem fizeted be az ingatlanadót, ezért az adóhatóság elárverezi a házadat a fejed fölül...

A jelenelgi adók mindegyike lényegében a jövedelemhez kapcsolódik, éppen ezért automatikus stabilizátorként működnek. Ha csökken a jövedelmed, kevesebb adót fizetsz. Persze hivatkozhatsz a gépjárművek súlyadójára, de arra is igaz: bejeletheted a forgalomból való ideiglenes kivonást, és így azt sem kell fizetned.

Ám laknod akkor is kell valahol. A lakásod nem termel jövedelmet, egyszerűen az egyik alapvető életfeltételt biztosítja számodra, az időjárás viszontagságaitól való védelmet.

Az ingatlanadó a legsötétebb kommunizmus alapelvének újra érvényre juttatását jelentené: "A magántulajdon bűn."

Nem az ingatlant kell megadóztatni, hanem általános vagyonbevallást kell bevezeti. És akkor ki lehet arra vetni a jövedelemadót, aki azzal rendelkezik. (Ha a nagybácsi nevére írja valaki a vagyonelemeket, akkor a nagybácsit kéri majd meg az adóhatóság, hogy a 100 millás villa alapján ugyan fizetne be 100 millió forintos jövedelemhez tartózó jövedelemadót és társadalombiztosítási hozzájárulst. Nos, a nagybácsi alighanem igen-igen szomorú lesz ettől...)

Vidéki 2009.04.20. 09:43:49

A szerző szerint: „A magyarok nem szeretik a multikat.”
Ezt úgy interpretálja, hogy a magyarok gondolkodását egy irracionális ellenérzés motiválja a multikkal szemben, amelyet semmiféle gyakorlati tapasztalat nem támaszt alá.
Valójában meg kell nézni diszkriminatív bérpolitikájukat amelyet az itteni „bennszülöttekkel” szemben alkalmaznak az „anyaországiakhoz” képest.
A „mesés profitokkal” kapcsolatos tisztánlátást megnehezíti, hogy a multi, ha több országban van vállalata, beszállítói szerződéseket köthet saját cégei között, és egy számlázási trükkel (legálisan) eltüntetheti a profitot ott, ahol nem szeret adózni.
Már hosszú ideje tart a multik édesgetésének politikája.
Ennek érdekében átadtuk számukra (bagóért) a nemzeti vagyon jelentős részét, vakon megbízva irántunk tanúsított mérhetetlen jóindulatukban.
Ennek eredményeképpen ma ott tartunk, hogy a munkahelyek száma most másfél millióval kevesebb, mint húsz évvel ezelőtt, és fölzárkózásunkra (például a szomszédos Ausztriához) még a távoli jövőben sem láthatunk esélyt.
A valósághoz közelebb állna, ha a szerző a multik fényezése és a magyarok téves véleményalkotásának bírálata helyett leszállna a földre és észrevenné, hogy nem a legtökéletesebb világok legjobbikában élünk, és a magyarországi multik politikája (az ország lakosságával szemben) sem hibátlan és ad némi alapot az ellenérzésre.

VIII. Nagyapó 2009.04.20. 10:29:55

@Rorgosh:

Sztem rosszabb a helyzet - ahol volt kistermelők utcája vagy piac, szvsz ott is inkább megszűnt az utóbbi időben.

Abban viszont csak ne állapodjanak meg a termelők, hogy csak az alma 90%-át adják el - azt kartellnek hívják, és az álmoskönyv szerint nem jelent jót :-) Csináljanak rövidebb eladási láncokat, és OK. Ill. amit az önkormányzat megtehetne, hogy telepít közvetlen a Tesco mellé piacteret; ezt nem különösebben kifogásolhatná senki, bár a Tesco nyilván megpróbálna lobbizni ellene, dehát neki meg a jóédesanyját, ha korlátozni akarja a versenyt, ugyebár.

***

Az ingatlanadó amúgy egyáltalán nem magyar specifikum lenne, tudomásom szerint a legtöbb EU-s országban létezik. Ha már egyszer az az elv, hogy aki jobban él, azt terheljük, akkor aránylag korrekt adónem - és könnyebb beszedni, nem lehet egy csalással egyszer s mindenkorra megúszni.

Másrészt az is mókás, hogy a lakásbérlést közben adóztatjuk - így ha két ember kibérli egymás lakását, akkor már fizethet mindkettő. Infrastruktúrát viszonylag korrektnek tűnik ilyen alapon fejleszteni és fenntartani.

Rorgosh 2009.04.20. 18:27:16

@VIII. Nagyapó:

Félreértettél: nem ők döntik el, hogy 90%-ot visznek a piacra, hanem ha a kínálat 90%-ra van kereslet, akkor milyen elv szerint szállítják be az almát. Vagyis a kieső hasznot hogy osztják fel.

Emellett ha a kereskedelem egyik területe kevés kézben koncetrálódik, akkor az teljesen normális, hogy a másik oldal is koncentrálódik.

Amúgy az ingatlanadó attól még nem korrekt, hogy máshol is van.

Aki jobban él, azt terheljük, mondjuk ezt másképp: mindíg azt a lovat ütik, amelyik húz. És ez a "progresszív" adórendszer nagy kritikája: adóelkerülésre ösztönöz, és egy cseppet sem igazságos. Mert aki jobban él, az lehet, hogy tett is ezért valamit.

Az ingatlanadó azért büntetné a mérnököt, mert 18 éves korában nem szakmunkásnak állt, és kezdett azonnal pénzt keresni, hanem elment az egyetemre, további öt évig tanult, majd sikeresen elhelyezkedve több hasznot termelt az országnak. Vagyis nem elég, hogy csak később kezdhetett neki a saját élete kiépítésének, még meg is szivatjuk.

Persze könyebb valakit azért büntetni, mert van valamije, mint utánajárni a nagy vagyonoknak, illetve, hogy az illető a vagyona megszerzésekor adózott-e a jövedelme után....

Rorgosh 2009.04.20. 18:42:13

@Vidéki:

Vicces ez a diszkriminatív bérpolitika citálása. A multi a magyarországon a magyar munkaerőpiac alapján alakítja ki a bérpolitikáját. Ha viszont máshonnan is hoz munkaerőt, akkor azt csak akkor tudja megtenni, ha az ottani munkaerőpiac alapján ad neki fizetést.

Ez nem diszkrimináció. Egyszerűen ilyen a munkaerőpiac. Ennek ellenére a legtöbb multi jobban fizeti az alkalmazottait, mint a hazai vállakozók - az utóbbiakat miért nem szidja senki?

A mesés profit esetében teljesen mindegy, hogy most melyik leányvállaltnál realizálódik a profit, ha itt termeli. Ha ő ilyet termel itt, akkor egyre- másra hozná ide az üzemeit, legfeljebb a profitlenyúló leányvállalat maradna valamelyik adóparadicsomban. A gyakorlat viszont mégsem ez. Nem a magas hazai nyereségadó miatt - az alacsonyabb a nyugat európainál. Hanem a magas bérhez kapcsolódó adóterhek miatt, amelyek ellen nem tud védekezni a külföldi leányvállalatokkal.

Emellett a legtöbb hazai multi nem vett részt a privatizációban, szóval nem tudom milyen nemzeti vagyont játszott bárki a kezükre bagóért. Javarészt "zöld mezős" beruházásokat hoztak létre itt ezek a cégek.

A foglalkoztatás csökkenéséért is felesleges a multikat hibáztatni: az bizony asaját adó és szociális rendszerünk terméke, mert ez egy olyan ország, ahol jobban megéri az állam által adott segéyleken élni, mint bejelentetten dolgozni.

Valóban, nem kell fényezni a multikat. Ők ugyanis nyereséget termelni jöttek ide, nem jótét lélekként. Ám, ha eszünk van, ezzel mi is jól járunk, mert nálunk teremtenek munkahelyeket, és az általuk fizetett magasabb bérből nálunk lesznek megtakarítások.

Ám persze mi zsigerből uáljuk őket, lényegében egyetlen képességük miatt: ők képesek a magas szintű szerveződésre, és ennél fogva kemény tárgyalópartnerek. Mi azonban sem velük, sem egymással nem működünk együtt, hanem csak pumpolni próbáljuk azt, akinek egy picit is jobban megy az átlagnál. Mert a kommunizmus továbbél nálunk...

VIII. Nagyapó 2009.04.20. 21:50:01

@Rorgosh: Ez ugy altalaban minden vagyoni/jovedelmi helyzet fuggvenyeben valo adoztatas kritikaja - bizonyos megkozelitesben talan jogos, de a megvaltoztatasa nem realis. Ha viszont mar igy adoztatunk, akkor viszont legalabb az ne legyen, hogy csak az fizet, aki luzer kijatszani.

Masreszt: en ugy tanultam, hogy a kereslet az ar fuggvenyeben valtozik - 90%ra az adott ar mellett van kereslet, tobbre meg kevesebbert. Ez meg onmagaban nem problema, az egyik vagy mindket oldal tulzott koncentralodasa szvsz inkabb az.

Vidéki 2009.04.21. 11:20:57

@Rorgosh:
1. Csak a szépre emlékezel, amikor ezt írod: „szóval nem tudom milyen nemzeti vagyont játszott bárki a kezükre bagóért.”
Hajdanában 12 modern cukorgyárunk volt, köztük olyanok, amelyeket nem sokkal eladás előtt modernizáltak drága nyugati kölcsönöket felhasználva.
Ma hol vannak ezek?
Voltak nagy gyógyszergyáraink, ezek közül ma csak a Richter nincs külföldi irányítás alatt. A körülbelül ugyanakkora Chinoint és az Egist annak idején egyenként olyan áron privatizálták, amely egy nyolcada a Richter tőzsdei értékének.
2. Írod: „Ennek ellenére a legtöbb multi jobban fizeti az alkalmazottait, mint a hazai vállalkozók”
Ölts álruhát, mint annak idején Mátyás király, menj el mondjuk a soroksári Auchanba és kérdezd meg az alkalmazottakat, mennyit keresnek.
Ezt vesd össze egy párizsi Auchan alkalmazottainak jövedelmével.
3. Írod: „A foglalkoztatás csökkenéséért is felesleges a multikat hibáztatni”
A multik hány százalékkal veszik ki részüket a már rendkívül kedvezőtlenül alakuló alacsony foglalkoztatásból?
4. Írod: „Ám persze mi zsigerből utáljuk őket.”
A tisztánlátás képessége és a zsigeri utálat között óriási a különbség.
„Reformközgazdászaink” egyetlen utat látnak a multik dédelgetésének politikáját.
Remélik, hogy ha mi elég mélyre szállítjuk le bérigényeinket, akkor majd ők méltóztatnak idetelepedni és megoldani minden problémánkat.
Szerintem felelősen gondolkodó közgazdászainktól ennél sokkal kreatívabb gondolkodást kell elvárni.

Az út amelyen már húsz éve járunk, nem a felzárkózáshoz vezet!

Vidéki 2009.04.21. 15:12:01

@Rorgosh:
Ha elkezdenénk keresni lámpással egy olyan közgazdászt, aki nem érez sem zsigeri vonzalmat, sem zsigeri utálatot a multik iránt, tárgyilagos gondolkodása hasznunkra lehetne.
Említettem, hogy annak idején a nagy gyógyszergyárak közül a Richtert más technikával privatizálták, mint a Chinoint, Egist, vagy a Biogalt.
A Richter magyar irányítás alatt maradt.
Azt sem árt a kiváló közgazdásznak figyelembe vennie, mennyivel járt rosszabbul a magyar állam, amikor a Richterhez képest egy nyolcad áron privatizálta például az Egist, vagy a Chinoint.

Ha a fent említett tárgyilagos és kiváló közgazdász drága idejéből képes lenne időt szakítani arra, hogy megvizsgálja, hogy melyik cég mennyi adót fizetett be az állam kincstárba, vagy a magyar állampolgárságú alkalmazottak bére hogyan alakult az azonos profilú vállalatoknál, tisztábban láthatnánk a multik tevékenységét illetően.
Persze az sem kizárt, hogy a tárgyilagos közgazdász itt hétpecsétes titkok falába ütközne, ezért mi nem juthatunk a jobb megismerés birtokába.

petepeter 2009.04.21. 17:26:28

@Vidéki: Vicces fiú vagy te. Miért gondolog, hogy a gazdasági jelenségek elemzése zsigeri vonzalom vagy utálat kérdése? Ha az volna, akkor a jó közgazdásznak nem kellene annyit tanulnia, márpedig nagyon sokat kell. Akkor olyan egyszerű volna, hogy "nekem szimpatikus tehát jó, nekem utálatos, tehát rossz". A közgazdaságtan módszerrtana éppen azért van, hogy ne a zsigereidet használd. Én az eszmecserétekre alapot adó írásban semmiféle érzelmet nem nyilvánítottam, azt írtam, hogy a multik igazán profithajhászók, és azt gondolom, hogy emiatt jobban kiszámítható a viselkedésük, mint annak aki érzelmektől vezérelve gazdálkodik. Nem tudom mennyit keresnek a Richzernél a magyar alkalmazottak, de biztosan sokkal többet mint egy hasonló méretű színmagyar vállalatnál. Ilyen összehasonlításra remek statisztikák vannak. Mint ahogy a profitjaikra is. Ne másokat küldjél, magad járj utána!

Vidéki 2009.04.21. 18:13:17

@petepeter:
Kérded: „Miért gondolod, hogy a gazdasági jelenségek elemzése zsigeri vonzalom vagy utálat kérdése?”
Ha megnézed a közgazdászok elméletei gyakran mennyire szemben állnak egymással, akkor kézenfekvőnek látszik, hogy a működő törvényszerűségek értelmezése nem annyira egzakt, mint a természettudományokban és gyakran a zsigeri vonzalom, vagy utálat billenti át a közgazdászok gondolkodását egyik, vagy másik oldalra.
Ha elolvastad hozzászólásaimat, nem hiszem, hogy valamely zsigeri érzelem nyomait észrevehetted volna.
A zsigeri érzelmek kérdését Te magad vetetted fel, amikor cikkedet ezzel a két mondattal kezdted: „A magyarok nem szeretik a multikat. Az átlagos magyar a külföldiekkel szemben amúgy is – mondjuk így - tartózkodó, a tőkét meg egyenesen utálja.”

Ha tapasztalataik kedvezőtlenek, muszáj szeretni őket?

milkapista 2009.04.21. 23:49:29

Ember vagyok,, tehát az érzelmek fontos szerepet játszanak a döntéseimben, ami mutatja, hogy nem vagyok gép. Szerintem ez nem baj.
5-6 éve(gimis koromban) még nagyon örültem, ha azt hallottam, hogy jön ide egy ilyen vagy egy olyan multi.
Örültem ha a hajszárítonk dobozát elolvasva láttam hogy MADE IN HUNGARY, és megnéztem alaposabban: székesfehérváron gyártotta a PHILIPS Hungary Kft. és exportálta Japántól az USÁ-ig mindenhova. Ilyenor örültem, hogy igen mennyi helyről folyi hozzánk a pénz(hangsúlyozom ekkor még 16-17 éves voltam). Az árnyoldalaiba bele se gondoltam, hisz arra rálátásom se volt.

Azóta megtapasztaltam milyen érzés is egy multi összeszerelő üzemében rabszolgának lenni(egyik nyáron kipróbáltam, csak ajánlani tudom mindenkinek, nagyon tanulságos).

Jobban belegondolva valóban olyan jó az országnak, ha ezetől várjuk a szebb jövőt?
Nos az összeszerelést(netán kutatás-fejlesztést) végző multik hasznosak is lehetnek nem vitatom. Na persze nem úgy, ahogy most, mert jelenleg több kárt okozna mint hasznot(összes hasznuk az ország szempontjából a kifizetett nyomrúságos munkabér). A lényeg, hogy ne rájuk építsük az ország gazdaságát, mert az önállóságunk elvesztését jelentené(felesleges a feltételes mód szerintem, sajnos).

A kiskereskedelmi multik viszont mindenféleképppen kártékonyak és feleslegesek, tőlük minél előbb meg kéne szabadulni(és ezt most nem érzelmi alapon mondom). Nem tudom, hogy mondjuk a Tescoban elkötött pénz hány százaléka kerül vissza a magyar gazdaságba, de meg lennék lepve, ha elérné az 50-et.

Az összes multira igaz viszont az, hogy az ott dolgozókbol engedelmes rabszolgákat csinál, kiöli belőlük az önálóságot és az egyéni kezdeményező készséget(ez a dolgozók szintjén). A vezetők kiválasztásában sem az egyéni képességek vagy urambocsá az intlligencia számít, hanem, hogy minél jobban tudja teljesíttetni a beosztottjaival a központilag kiadott utasításokat(mindegy milyen áron). Ezeknek az embereknek az adott cég fontosabb lesz mint a nemzetük vagy a saját családjuk, vallásuk(ha volt nekik).
A Tescoban dolgozom jelenleg, tudom miről beszélek:)
Minden multi, olyan mint egy önálló diktatúra(sok közülök nagyobb és befolyásosabb mint egy-egy -nem is olyan kicsi-ország).

Ezt ma olvastam a Tesco lapokban:
Hiszek abban, hogy a minél jobb kiszolgálás előnyt biztosít számunkra a piacon. Ezzel is segítve megvalósítani a Tesco célját, hogy mi legyünk a legnagyobb ég legjobb kislkereskedelmi lánc a magyar piacon.
Ezt emlékezetből írtam, szal nem szó szerint, de ez a lényege. A HR igazgatótol idéztem amúgy.
Gondolm nem nehéz elképzelni milyen sugárzó arccal mondta ezt:)

A 21. század imája: Hiszek a piaci előnyben...

milkapista 2009.04.21. 23:51:31

Ja és ma már főleg globális és transznacionális cégekről van szó, a multinacionális forma már elég elavult, most kapásból egyet se tudnék mondani.

milkapista 2009.04.22. 00:11:00

Tudom, hogy ez a hozzászólás eléggé érzelmi alapon ment.
Pedig tudok ám tárgyilagos, száraz stílusban is írni, mintha közöm se lenne a dolgokhoz, de most ilyet volt kedvem írni:)

@Vidéki:
A természettudományokban, a természeti jelenségek értelmezése nem is , olyan egzakt mint hinnéd.

A jelenlegi uralmon levő nézetek is csak hipotézisek, feltételezések. Ott van a ma általánosan elfogadott evolúció, ami nincs bebizonyítva, de legalább ennyire logikusak a teremtés elmélet különböző változatai(amik érdemtelenül képezik közröhej tárgyát).
Vagy a Hold kialakulásáról számtalan elmélet létezik, amikből egy sincs se megcáfolva se bebizonyítva, hogy ez a valóság.

Ha ez így van a természettudományok esetében, miért lenne máshogy a közgazdaságtan esetében?

Nyilvánvaló, hogy van egy a véleményüntől független valóság. De ezt a valóságot a rendszer részeseként, nem tökéletes rálátás esetén nagyon nehéz felfogni és megérteni a működését. És mégnehezebb ezt átadni a rendszer többi tagjának(azaz a többi embernek).
Tehát ha, olyan nézőpontból akarsz megérteni egy komplex rendszert, ahonnan nem látsz rá az egész rendszerre, akkor a hibázási lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen. ebből adódik a sok, gyakran egymásnak homlokegyenest ellentmondó vélemény.

Ez az én véleményem:)

Vidéki 2009.04.22. 07:42:49

@petepeter:
Te cikked első mondataiban az átlagos magyarokat irracionálisan gondolkodó lényekként tüntetted fel.
Az Indexen egy ismert újságíró Tóta W kedvenc fordulata a hülyemagyarozás.
A Magyar Narancsnál is trendi ez a fajta gondolkodás az átlagos magyarról.
Ha nem így kezded cikkedet, a Magyar Narancs talán nem is közli?

Bcitylife 2009.04.22. 13:52:55

Hát akkor nézzük az adatokat. Magyarországon a bruttó nemzeti jövedelem és a bruttó hazai össztermék aránya 2007-ben 0,93 volt, és abban az időszakban, amire rendelkezésre állnak adatok (azaz 1995. óta) soha nem volt magasabb, mint 0,96, az átlagos értéke 1995. és 2007. között 0,9478.

Akinek esetleg nem világos, hogy ez mit jelent, egy rövid magyarázat álljon itt.
A bruttó nemzeti jövedelem lényegében azt mutatja, hogy a magyar állampolgárságú lakosságnak mekkora a jövedelme, amire akár itthoni, akár külföldi munkából vagy vagyoneszközből szert tett. (nem tartozik bele tehát pl. az inkriminált multik külföldre vitt tőkejövedelme (profitja), sem a külföldi állampolgárságú itthon tevékenykedő multivezérek fizetése).
A bruttó hazai össztermék azt mutatja, hogy mekkora jövedelmet termeltek a Magyar Köztársaság területén működő gazdasági szereplők. Ebbe beletartozik az összes itthon jelenlevő multi teljes termelése (hozzáadott értéke, profitja, minden).

A két szám aránya tehát azt mutatja meg, hogy 100 forint Magyarországon megtermelt jövedelemből nettó hány forint marad magyar zsebben. (A nettót itt abban az értelemben értem, hogy beleszámítjuk a magyarok külföldi jövedelmeit, amiről az a tippem, hogy nemzetgazdasági szinten egyelőre elhanyagolható nagyságrendű összeg.)

100 Magyarországon termett forintból tehát az elmúlt 13-14 évben átlagosan 95 forint maradt magyar zsebben.

Nevezhetjük ezt kiszipolyozásnak, kizsákmányolásnak, csak akkor mondjuk meg, hogy ez alatt ezt értjük.

milkapista 2009.04.22. 14:22:48

@biribando:

Lehet igazad van az arányokkal.
De lenne egy megjegyzésem:
Egy Magyarországon bejegyzett cég jövedelme tudtommal a GNP-t erősíti(ha itthon működik, akkor persze a GDP-t is). Namármost az Auchan Magyarország kft(vagy akármelyik ilyen cég) magyar cégnek minősül-e? Erős a gyanúm, hogy igen, vagy ha mégsem akkor ez a 0,93-as szám erősen sántít.

A multik általában nem úgy viszik ki a profitot, hogy átutalják, hanem szépen elbujtatják a cégen belüli transzferárakban(így akár úgy is tűnhet, hogy veszteséges a magyar leányvállalat).

süti beállítások módosítása