Tovább is van: vitamin, óvszer, romantikus regények. Mi a közös bennük?
Az, hogy úgynevezett alsóbbrendű termékek. Legalábbis a közgazdaságtanban így hívják őket. Nem azért, mert gagyik vagy lesajnálandóak, egyáltalán nem. Bár a közgazdászok sokszor tűnnek arrogánsnak és tudálékosnak, a többi társadalomtudomány képviselői pedig szentül meg vannak győződve, hogy a közgazdászok állandóan kiosztják őket még azokban a kérdésekben is, amelyekhez pedig egyáltalán nem is értenek, nos, mindezek ellenére a közgazdászoknak - legalábbis hivatalból - nincs véleményük arról, hogy mi a trendi vagy a menő. A közgazdaságtan számára az ízlés: adottság, jó vagy rossz, de nem szakértendő.
Akkor mitől is alsóbbrendű a McDonald's? Attól, hogy a fogyasztása a jövedelemmel ellentétesen mozog, fellendüléskor kevesebbet, recesszióban többet eszünk belőle. A legtöbb dolog nem ilyen, ha kevesebb a pénzünk, szinte mindenből visszavágjuk a kiadásainkat. Kevesebbet eszünk, kevesebet iszunk, kevesebbet költünk nyaralásra és öltözködésre is. A legtöbb termék kereslete tehát többé-kevésbé követi a jövedelmek alakulását, a közgazdászok el is keresztelték őket normál javaknak. Ami nem normál, az alsóbbrendű. Nos, nem a nyelvi leleményességéért szeretjük a szakmát. (A különösen konjunktúraérzékeny termékeket pedig luxusjavaknak hivjuk, az ő fogyasztásuk igencsak érzékeny a jövedelemre, ha a jövedelem egy százalékkal nő (csökken), belőlük több mint egy százalékkal többet (kevesebbet) fogyasztunk. Értelemszerűen a luxusjavak kínálói azok, akik a legjobban meglovagolják a fellendülést, és a leghisztisebbek a recesszió idején. Bárki megerősítheti, aki volt idén fodrásznál vagy fogfehérítésen. Vagy.)
A legtöbben akkor mondtunk le végképp a közgazdaságtanról, amikor ilyeneket kezdtünk tanulni a kötelező mikroökonómia tárgy keretében. Nem azért, mert a hörcsög- vagy a hamburgerpiacot nem tudtuk átlátni vagy nem akartuk megérteni, hanem mert a példa nem a hörcsög vagy a hamburger, hanem jó esetben a zabkása a háború idején. Rossz esetben (vagyis jellemzően) nincs is példa, csak valami furcsa képlet egy parciális deriváltról. És szinte sosem derül ki, hogy miért is jó, ha tudjuk, hogy valami inferior, mármint attól a nyilvánvaló haszontól eltekintve, hogy ha tudjuk, akkor átmegyünk a vizsgán.
Azért jó tudni, hogy egy termék alsóbbrendű, normális vagy luxus, mert így előrejelezhetővé válik a kereslete, tudhatóvá a kilátásai, tervezhetővé a bevétele, feltérképezhetővé a relatív ármozgásai. Ha elhúzódó recesszióra számítunk, fektessünk a kisállatbizniszbe, és váljunk meg a szépségklinika-részvényeinktől, fordítva - fordítva. A mikroökonómia hasznos, sőt, ha ezt a gyűjtést olvasgatjuk, még szórakoztató is.
