nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Jógaóra, háziállat, Big Mac menü

2009.07.03. 14:50 eltecon

Tovább is van: vitamin, óvszer, romantikus regények. Mi a közös bennük?

Az, hogy úgynevezett alsóbbrendű termékek. Legalábbis a közgazdaságtanban így hívják őket. Nem azért, mert gagyik vagy lesajnálandóak, egyáltalán nem. Bár a közgazdászok sokszor tűnnek arrogánsnak és tudálékosnak, a többi társadalomtudomány képviselői pedig szentül meg vannak győződve, hogy a közgazdászok állandóan kiosztják őket még azokban a kérdésekben is, amelyekhez pedig egyáltalán nem is értenek, nos, mindezek ellenére a közgazdászoknak - legalábbis hivatalból - nincs véleményük arról, hogy mi a trendi vagy a menő. A közgazdaságtan számára az ízlés: adottság, jó vagy rossz, de nem szakértendő.

Akkor mitől is alsóbbrendű a McDonald's? Attól, hogy a fogyasztása a jövedelemmel ellentétesen mozog, fellendüléskor kevesebbet, recesszióban többet eszünk belőle. A legtöbb dolog nem ilyen, ha kevesebb a pénzünk, szinte mindenből visszavágjuk a kiadásainkat. Kevesebbet eszünk, kevesebet iszunk, kevesebbet költünk nyaralásra és öltözködésre is. A legtöbb termék kereslete tehát többé-kevésbé követi a jövedelmek alakulását, a közgazdászok el is keresztelték őket normál javaknak. Ami nem normál, az alsóbbrendű. Nos, nem a nyelvi leleményességéért szeretjük a szakmát. (A különösen konjunktúraérzékeny termékeket pedig luxusjavaknak hivjuk, az ő fogyasztásuk igencsak érzékeny a jövedelemre, ha a jövedelem egy százalékkal nő (csökken), belőlük több mint egy százalékkal többet (kevesebbet) fogyasztunk. Értelemszerűen a luxusjavak kínálói azok, akik a legjobban meglovagolják a fellendülést, és a leghisztisebbek a recesszió idején. Bárki megerősítheti, aki volt idén fodrásznál vagy fogfehérítésen. Vagy.)  

A legtöbben akkor mondtunk le végképp a közgazdaságtanról, amikor ilyeneket kezdtünk tanulni a kötelező mikroökonómia tárgy keretében. Nem azért, mert a hörcsög- vagy a hamburgerpiacot nem tudtuk átlátni vagy nem akartuk megérteni, hanem mert a példa nem a hörcsög vagy a hamburger, hanem jó esetben a zabkása a háború idején. Rossz esetben (vagyis jellemzően) nincs is példa, csak valami furcsa képlet egy parciális deriváltról. És szinte sosem derül ki, hogy miért is jó, ha tudjuk, hogy valami inferior, mármint attól a nyilvánvaló haszontól eltekintve, hogy ha tudjuk, akkor átmegyünk a vizsgán.

Azért jó tudni, hogy egy termék alsóbbrendű, normális vagy luxus, mert így előrejelezhetővé válik a kereslete, tudhatóvá a kilátásai, tervezhetővé a bevétele, feltérképezhetővé a relatív ármozgásai. Ha elhúzódó recesszióra számítunk, fektessünk a kisállatbizniszbe, és váljunk meg a szépségklinika-részvényeinktől, fordítva - fordítva. A mikroökonómia hasznos, sőt, ha ezt a gyűjtést olvasgatjuk, még szórakoztató is.      


9 komment

Címkék: luxus normál mikroökonómia inferior

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr21223053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ricardo 2009.07.03. 15:34:12

És ha már luxus javak, akkor a teljesség kedvéért említessenek meg az ún. Veblen-javak is. Ezek olyan javak, amelyek kereslete csökken, ha csökken az áruk, illetve kereslete növekszik, ha az áruk növekszik.

És erről eszembe jut egy vicc.

Két újgazdag orosz oligarcha beszéget:
- Ó, látom új karórád van.
- Igen, New Yorkban vettem 100 ezer dollárért.
- Ugyanezt az órát Las Vegasban simán megkaphattad volna 130 ezerért is.

ricardo 2009.07.03. 18:23:50

@petepeter:
Thorstein Veblennek van egy híres könyve, ’A dologtalan osztály elmélete’ (majd egyszer olvassa el). Ebben Veblen azt írja, hogy a különböző társadalmi rétegek mindig a náluk egy grádiccsal magasabb anyagi helyzetben lévő rétegek fogyasztási szokását majmolja, illetve próbál elszakadni a nálánál szegényebb rétegek szokásaitól. Azaz, a társadalmi distancia érzékeltetésének egyik fő eszköze a fogyasztási minta. Veblen azt írja, hogy amikor pl. megjelent a fényképezőgép minden arisztokratának hirtelen a fotózás lett a hobbija. Aztán ahogy egyre olcsóbb lett az aparát, és egyre több és több embernek lett fényképezőgépe, úgy lett a fényképezés egyre inkább megvetett hobbi a jobb körökben. Vagyis ugyanaz a jószág egyszerre lehet Veblen jószág, és normál jószág. Attól függ, honnan nézzük. A fényképezőgép az összlakosságra nézve természetesen normál jószág, viszont a gazdag arisztokrácia felől nézve Veblen jószág.

Többletet a költségvetésbe! 2009.07.03. 22:00:36

"The interaction effects are a different kind of anomaly from that posed by Giffen goods. The Giffen goods theory is one for which observed demand rises as price rises, but the effect arises without any interaction between price and preference—it results from the interplay of the income effect and the substitution effect of a change in price."

en.wikipedia.org/wiki/Veblen_good

ricardo 2009.07.04. 09:03:25

Megemelkedik a rizs ára. Miután a szegény ember jórészt rizsen él, így az árnövekedés hatására kénytelen lemondani arról a kevés krumpliról, amit hétvégeken evett, és a hétvégén is csak rizst enni. Azaz, a rizs árnövekedése növelte a rizsfogyasztást. Ha viszont a rizs ára annyira megnő, hogy fölé megy a krumplinak, akkor a krumpli fogja kiszorítani a rizst, azaz a rizs fogyasztás az ár növekedés hatására csökken. Azaz, a rizs Giffen-jószág, amíg az ára el nem éri a helyettesítője árát, utána viszont normál jószág. Persze egy gazdag embert másként érint a rizs árváltozása. A rizs fogyasztása igen kis részét teszi a jövedelmének, így a rizs árváltozásával szemben szinte teljesen rugalmatlan a fogyasztása. Más szóval, a rizs árának a jelentős növekedésére is csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem fogja vissza a rizs fogyasztását. Egyszóval, egy ugyanazon jószág, pl. a rizs ugyanannak a fogyasztónak lehet hol Giffen, hol normál jószág, illetve különböző fogyasztók számára egyszerre lehet Giffen-jószág, és normál jószág.

Rorgosh 2009.07.08. 06:17:40

@ricardo:
Ellenben egy termék összfogyasztásának struktúrája alapján általánosságban megállapítható, hogy össztársadalmi szinten - természetesen a normális ársávjában - melyik fogyasztási kategóriába tartozik....

óriás 2009.07.08. 08:28:01

@ricardo @Rorgosh: Vannak igazából Giffen-javak? Úgy értem, hogy talált valaki valaha igazi példát erre a jelenségre? Én is a ricardo-féle rizs-érvelést tanultam, de nem láttunk olyan tnulmányt, ami megnézte volna, hogy tényleg volt-e olyan korszak/jószág/embercsoport, amelyre ez a magatartás érvényes lett volna. A Hirshleifer-könyv idéz egy tanulmányt, amely cáfolja, hogy 18. század végén az angliai mezőgazdasái munkások körében a kenyér Giffen-jószág volna. Szóval: tud valaki jobb (tényleg igazolt) példát?

eltecon 2009.07.08. 09:26:01

@óriás: A legenda az ír krumpli éhinség idején ( en.wikipedia.org/wiki/Great_Famine_(Ireland) ) a krumpli keresletének alakulásáról szól, bár természetesen kétséges, hogy bármilyen korabeli megfigyelő az árváltozáson kívüli más hatások kiszűréséről gondoskodni tudott volna. Giffent Marshall keverte a képbe, a Principles-ben neki tulajdonította az ilyen jószág leírását. ( en.wikipedia.org/wiki/Robert_Giffen ) Érdekes módon Marshallon kívül másnak nem sikerült erre utaló passzusokat találni Giffen könyveiben. Sok a rejtély a Giffen javak körül.

perro morado 2009.07.08. 17:14:23

Giffen joszag vs. nem Giffen joszag kerdesben szerintem az is szamit, hogy egyeni vagy piaci keresletrol van szo, hosszu tavrol vagy rovid tavrol, stb.

Egyeni kereslet szintjen, rovid tavon viszonylag konnyu Giffen-fele sztorikat konstrualni. Pl. tegyuk fel, hogy valaki gazfuteses lakasban lakik Bp-en, es telenkent a harom het szabadsagat altalaban Sziciliaban vagy mas egzotikus, meleg helyen tolti. Ha megduplazodik a gaz ara, akkor lehet, hogy teljesen feladja az utat (hogy a tel hatralevo reszeben fizetni tudja a gazszamlat), es a magasabb ar ellenere megnohet a gazfogyasztasa is, mert az extra harom hetet otthon tolti. (Plusz van egy betegsege, ami miatt nem veheti alacsonaybbra a homersekletet a lakasban.)

Persze hosszabb tavon elkoltozhet, atallhat mas futesre, kersehet olcsobb utat, kikuralhatja a betegseget, stb.

A klasszikus Giffen-joszag egyebkent elvileg egy nagy mertekben inferior joszag, ami a budget nagy szazaleket teszi ki (igy a jovedelmi hatas uberelheti a helyettesitesi hatast).
süti beállítások módosítása