128 évvel ezelőtt ezen a napon született Ludwig von Mises.
Ezen a napon
2009.09.29. 16:54 eltecon
10 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr391415996
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ricardo 2009.09.30. 13:42:02
Mises nem igazán ismert itthon. Ami furcsa, hiszen lenne rá apropó (ez kiderül a linkelt méltató szövegből is). Éppen a minap említettem itten Kornait meg az ún. puha költségvetési korlát jelenségét, amihez pl. Mises erősen kapcsolható. Mises szerint ui. a profit (és a veszteség) gazdasági szerepe mindenek előtt a szelekció: ha egy vállalat nem profitábilis, akkor vagy olyan terméket állít elő, amire a nagyérdeműnek nincs szüksége, vagy a vállalat nem működik hatékonyan, mert rosszul szervezett, nem költséghatékony, nem fejleszt stb., stb. Ha egy vállalat veszteséges, akkor az tkp. azt jelenti, hogy így vagy úgy, de végső soron rosszul használja fel a társadalom meglévő erőforrásait. Mises szerint a kapitalizmus valójában éppen azért hatékony, sikeres és fejlődőképes társadalmi rend, mert a gazdálkodókat a ’profit and loss’ szabályozza. Kornainál a puha költségvetési korlát jelensége lényegében ezt a ’profit and loss’ mechanizmust kapcsolja ki. Ui. a ’profit and loss’ maga a hatékony korlátozó mechanizmus. Ha egy veszteséges vállalatot valamilyen külső szereplő (jellemzően az állam) mindújra kisegít, akkor az a vállalat egy idő után nem fog hatékonyan működni, hiszen megmaradásának alapvetően nem feltétele a termékfejlesztés, a költséghatékonyság, az állandóan változó körülményekhez való alkalmazkodás stb. Illetve, ha egy gazdaságban rendszer-szintű a puha költségvetési korlát jelensége, akkor az a gazdaság nem sikeres, az erőforrásaival nem hatékony, nem fejlődőképes. Ez természetesen összekapcsolódik a másik misesi toposszal, a gazdasági kalkuláció kérdésével. A puha költsévetési korlát rendszer-szintű működése állandó központi jövedelem átcsoportosítást jelent a különböző gazdálkodó szervezetek között, a szocialista rendszerben a különböző vállalatok között. Miután az egyes vállalatok termékei más vállalatok inputjai, így a puha kötségvetési korlát okozta keresztbe-kasul jövedelem transzfer eltorzítja árrendszert. Egy idő után már nem tudni, hogy ténylegesen melyik gazdálkodó nem hatékony. Lehet, hogy egy nem veszteséges vállalat is csak valójában azért nem veszteséges, mert a beszállítói szubvencionálva vannak, így közvetve maga is, jóllehet a nyeresége meg el van vonva tőle stb. Azaz, az árrendszer mint jelzőrendszer misesi toposza szintén kapcsolatban van Kornai-féle puha költségvetési korláttal.
ricardo 2009.11.07. 13:15:07
online.wsj.com/article/SB10001424052748704471504574443600711779692.html
A cikk egyébiránt nem pontos. Mr. Spitznagel félremagyarázza Misest. Az osztrákok szerint az árak jelzések, melyek egy jószág szűkösségét mutatják. A kamat a kölcsönpénz ára. Ha magas a kamatráta, akkor szűkös a kölcsönpénz, mert alacsony a megtakarítási hajlandóság. Az emberek inkább fogyasztanak mintsem megtakarítanának, i.e. jobban értékelik a jelenbeli fogyasztást, mint a jövőbenit - magas az időpreferenciájuk, ahogyan azt az osztrákok mondják. Ha a kamatráta alacsony, akkor mindez épp fordítva van. Azaz, a kamatráta jelzés, ami a kölcsönpénz szűkösségét jelzi. Ezt a szűkösséget pedig alapvetően az emberek időpreferenciája határozza meg. Azaz, az osztrákok szerint a kamatráta, a pénz ára eredendően nem direkt monetáris jelenség, hanem éppen úgy piaci mint minden egyéb jószág esetében. A mesterségesen alacsony kamatráta így valójában egy téves jelzés, ami azt a látszatot kelti, hogy lehetőség van olcsón beruházni, bővében van a megtakarítás, hiszen az emberek jobban preferálják a jövőbeni fogyasztást. A beruházók pedig követik a hamis jelzést. Az olcsó pénz hatására épülnek a lakóparkok, meg kúszik fel az értékpapírok árfolyama. De ha az árak a kalkuláció eszközei, akkor a hamis árakkal elszámoljuk magunkat. A boom éppen azért nem tartható fenn, mert nincs valódi megtakarítás mögötte, pusztán nagyobb lett a pénzmennyiség, ami átmenetileg megváltoztatta a relatív árakat a beruházási eszközök javára. Amikor szétterjed a pénz a gazdaságban, magasabb árszínvonal mellett visszaáll a régi állapot - az emberek időpreferenciája ui. alapvetően nem változott meg. Önmagában a pénzmennyiség nem változtat az emberek időpreferenciáján, az ui. nem monetáris jelenség. A lakóparkok üresen állnak, ha egyáltalán befejezik az építést, mert nincs valódi megtakarítás, amiből a lakásokat meg lehetne venni. Bár Mr. Spitznagel méltatja Misest, mégis elemi tévedésben van, amikor ezt írja: "Government-imposed expansion of bank credit distorts our "time preferences," or our desire for saving versus consumption." Valójában éppen attól omlik össze Mises szerint az alacsonyan tartott kamatráta, a hitelexpanzió kiváltotta boom, mert az emberek időpreferenciája pusztán a pénzvolumen hatására nem változik meg.
A cikk egyébiránt nem pontos. Mr. Spitznagel félremagyarázza Misest. Az osztrákok szerint az árak jelzések, melyek egy jószág szűkösségét mutatják. A kamat a kölcsönpénz ára. Ha magas a kamatráta, akkor szűkös a kölcsönpénz, mert alacsony a megtakarítási hajlandóság. Az emberek inkább fogyasztanak mintsem megtakarítanának, i.e. jobban értékelik a jelenbeli fogyasztást, mint a jövőbenit - magas az időpreferenciájuk, ahogyan azt az osztrákok mondják. Ha a kamatráta alacsony, akkor mindez épp fordítva van. Azaz, a kamatráta jelzés, ami a kölcsönpénz szűkösségét jelzi. Ezt a szűkösséget pedig alapvetően az emberek időpreferenciája határozza meg. Azaz, az osztrákok szerint a kamatráta, a pénz ára eredendően nem direkt monetáris jelenség, hanem éppen úgy piaci mint minden egyéb jószág esetében. A mesterségesen alacsony kamatráta így valójában egy téves jelzés, ami azt a látszatot kelti, hogy lehetőség van olcsón beruházni, bővében van a megtakarítás, hiszen az emberek jobban preferálják a jövőbeni fogyasztást. A beruházók pedig követik a hamis jelzést. Az olcsó pénz hatására épülnek a lakóparkok, meg kúszik fel az értékpapírok árfolyama. De ha az árak a kalkuláció eszközei, akkor a hamis árakkal elszámoljuk magunkat. A boom éppen azért nem tartható fenn, mert nincs valódi megtakarítás mögötte, pusztán nagyobb lett a pénzmennyiség, ami átmenetileg megváltoztatta a relatív árakat a beruházási eszközök javára. Amikor szétterjed a pénz a gazdaságban, magasabb árszínvonal mellett visszaáll a régi állapot - az emberek időpreferenciája ui. alapvetően nem változott meg. Önmagában a pénzmennyiség nem változtat az emberek időpreferenciáján, az ui. nem monetáris jelenség. A lakóparkok üresen állnak, ha egyáltalán befejezik az építést, mert nincs valódi megtakarítás, amiből a lakásokat meg lehetne venni. Bár Mr. Spitznagel méltatja Misest, mégis elemi tévedésben van, amikor ezt írja: "Government-imposed expansion of bank credit distorts our "time preferences," or our desire for saving versus consumption." Valójában éppen attól omlik össze Mises szerint az alacsonyan tartott kamatráta, a hitelexpanzió kiváltotta boom, mert az emberek időpreferenciája pusztán a pénzvolumen hatására nem változik meg.
ricardo 2009.11.08. 12:46:58
@Rorgosh:
Nincs mit. Ha érdeklődik az osztrák iskola iránt, akkor ajánlom Önnek Gene Callahan 'Közgazdaságtan hús-vér embereknek' című könyvét. A könyv tkp. az osztrák iskola főbb toposzait bemutató népszerűsítő írás. (Az eredeti kötetet alcíme: An Introduction to the Austrian School, ami a magyar kiadásról lemaradt. Gyanítom, üzleti megfontolásból. (Ez az alcím ui. erősen csökkenti a valószínűségét, hogy a kötet a végül a kosárban landoljon, ha már egyébként kézbe vette a kiváncsi vevő, ami önmagában sem egy túl valószínű esemény.) Nota bene, így persze némileg megtévesztő a cím.))
Nincs mit. Ha érdeklődik az osztrák iskola iránt, akkor ajánlom Önnek Gene Callahan 'Közgazdaságtan hús-vér embereknek' című könyvét. A könyv tkp. az osztrák iskola főbb toposzait bemutató népszerűsítő írás. (Az eredeti kötetet alcíme: An Introduction to the Austrian School, ami a magyar kiadásról lemaradt. Gyanítom, üzleti megfontolásból. (Ez az alcím ui. erősen csökkenti a valószínűségét, hogy a kötet a végül a kosárban landoljon, ha már egyébként kézbe vette a kiváncsi vevő, ami önmagában sem egy túl valószínű esemény.) Nota bene, így persze némileg megtévesztő a cím.))
ricardo 2009.11.12. 21:21:28
Korszerűtlen szerzőket kell olvasni.
blogs.reuters.com/rolfe-winkler/2009/11/09/for-new-economics-look-to-old-economists/
Figyelemre méltó a posztban linkelt Holt cikk (amit ezért külön is ideszúrok). Fisher és Keynes együtt néhány bekezdésben.
blogs.reuters.com/rolfe-winkler/2009/03/11/panics-and-booms-1897/
blogs.reuters.com/rolfe-winkler/2009/11/09/for-new-economics-look-to-old-economists/
Figyelemre méltó a posztban linkelt Holt cikk (amit ezért külön is ideszúrok). Fisher és Keynes együtt néhány bekezdésben.
blogs.reuters.com/rolfe-winkler/2009/03/11/panics-and-booms-1897/
ricardo 2009.11.21. 15:41:58
Tiszteletteljes kérdés a nagyérdeműhöz! Hirtelen ötletem támadt. Ha lefordítanék néhány tanulmányt az osztrák cikluselmélet tárgyában Misestől, Hayektől, Rothbardtól, mekkora eséllyel lenne rá valamilyen kiadó? Semmilyen fizetséget nem várnék. Minden további nélkül lenne rá kiadó, nagy valószínűséggel lenne, jó eséllyel, nagy nehézséggel, teljesen kizárt. Nekem fogalmam sincs, laikus vagyok. Vélemény? Köszönöm.