A közgazdászokra jellemző csőlátás, hogy a termékenységi ráták idősoros adatait a GDP idősoros adataival veti össze, vagy éppen a munkanélküliségi ráta, vagy horribile dictu a jegybanki irányadó kamatráta adataival. És fel sem merül benne, hogy pl. baby boom of postwar prosperity esetleg a zártterű autók meg az autósmozik elterjedésével függ össze. Mert Malthust konkrétan már rég lesajnáljuk, ámde ettől még éppen úgy gondolkodunk. :)

@ricardo: A közgazdászokat is lehet ezek szerint csőlátásban szemlélni. Az igazán jó közgazdaságtan nyíltan keresi a választ, de ha nem olvassuk, akkor gondolhatunk róla mindenfélét. Pl. csőlátást is. Az American Economic Review-ban (!) 2005-ben megjelent cikk szerint pl a baby boom hatterében a háztartási gépek forradalma állt. www.econ.rochester.edu/Faculty/GreenwoodPapers/bb.pdf

@kezdi:
No jó, visszavonom. És ha már szóba hoztam Malthust. Malthus a népesedésről írt híres tanulmányában megjegyzi, hogy a nagy háborúk után a termékenységi ráta gyakran átmenetileg megemelkedik. M. ezt nem magyarázza külön csak amúgy ötletszerűen odaveti: olyan mintha a természet helyre akarná állítani a kárt, és addig emeli átmentileg a szaporulatot, amíg az eredeti trend helyre nem áll. Mmm. Malthus-Jánossy-féle postwar baby boom elmélet? Haha. Mi nem jut eszembe! Kellene valami modell tesztelni!

@ricardo: :)
Hát nem tudom, én nem látom a nyilvánvaló mechanizmust, és mintha idehaza sem így lett volna.
nepesedes.hu/drupal/files/családpnp1.doc
Idősor rögtön az 1. oldalon. Furcsa viszont, hogy a szerző mindezek ellenére megteszi a tiszteletkört a malthusi gondolat körül: "A II. világháború után átmenetileg megnőtt a termékenység, mert a párok ekkor vállalkoztak azokra a gyermekekre, akik nem születhettek meg korábban a háborús viszonyok miatt." (2. oldal közepe fele)

@kezdi:
Magam sem látom a nyilvánvaló mechanizmust. :) (Nota bene, Malthus tkp. gondolata: a munkabér hosszú távon nem emelkedhet a létfenntartásnak egy minimális szintje fölé, mert a jólét növeli a népszaporulatot, ami növeli a munkaerőkínálatot, ami viszont leszorítja a munkabért, erre a bizonyos minimum szintre. A jó Malthus csak azt felejtette el, hogy a népesség növekedése a növekvő fogyasztási igény miatt a munkaerőkeresletet is éppen úgy növeli. Dialektika über alles! Henry George szépen rá is mutatott az egyszerű tényre, hogy a sűrűn lakott városokban nagyobb a gazdagság, és a jólét mint a ritkán lakott vidékeken. Azaz, a növekvő népesség nem csökkenti, hanem éppenséggel növeli a jólétet. Miként már Smithtől is tudjuk, a munkamegosztást, azaz a termelékenységet korlátozza a (felvevő) piac nagysága. (Ehhez lásd még a tegnap ide linkelt Paul Romer interjút, aki ezekért a roppant eredeti gondolatokért Nobelre érdemes.))