Az otthoni erőszak miatt. És vélhetően ugyanezért lövik őket agyon, ha öngólt vétenek, bár ez utóbbira nincs tudományos bizonyítékunk. 

A tágabb kérdés az, hogy mi a háború vagy a mindennapokban tapasztalt erőszak hatása a szörnyűségeket átélők egészségére, pszichéjére, értékeire és főként: viselkedésére. Azért nem könnyű erre válaszolni, mert nehéz az egyéni tapasztalat hatását az ország általános jellemzőitől (jogrendjétől, kultúrájától) elválasztani. Vajon azért agresszívabbak-e a polgárháborús országok lakói, mert a polgárháború maga torzulásokat okoz bennük, vagy azért, mert jobban elnézik, pláne bátorítják náluk az ilyesmit? Nehéz ügy.

A megoldás az lehet, hogy azonos játékszabályok mellett működő laboratóriumba zárjuk őket mind, azokat, akik erőszakos országokból jönnek és azokat, akik békésekből. A profi focibajnokság pont ezt teszi: integrálja a belga, a koreai, a kolumbiai és a szerb játékosokat, és ugyanazokat a - jellemzően a társak testi épségét védő - szabályokat kényszeríti rájuk. A kérdés az, ki fog többe véteni ellenük. A válasz az, hogy a kolumbiaiak vagy általánosabban: bizony azok, akik polgárháborúban járatosabbak.

Edward Miguelt nem először hivatkozzuk, ő vizsgálta azt is, hogy az ENSZ-diplomaták mennyire parkolnak a tilosban, és ő jegyzi a korrupciós vizsgálatok legnépszerűbb népszerűsítőjét. Olvassátok, megéri.