nem a pék jóindulatától

John Cochrane-től, aki mintha korábbi posztunkhoz igen hasonlókat gondolna Krugman közéleti szerepéről. Rövid kivonat a tanulságokból. (Jószándékú, nem szószerinti fordítás.)"Mit is akar Krugman? Miért lett tagadó, szkeptikus, hetven évvel ezelőtti és logikai buktatókban…

Az anyagi kár - így utólag nézve - talán nem is olyan észveszejtő. Valami mégis jóvátehetetlenül elveszett pusztán azáltal, hogy mindez így megtörténhetett.

Adataink legalábbis nincsenek, ellenőrzött kísérleteink még kevébé, egyelemű mintákon végzünk statisztikai bűvészmutatványokat, magunk sem hiszünk önmagunknak - kedvenc provokátorunk újra támad. Egy-két gyöngyszem a szokás szerint leginkább polgárpukkasztó…

Akkor is a FED, a túlságosan szigorú, s ezért hibás monetáris politika az oka az egésznek és punktum. Lehet, hogy szerzőnk egy kicsit mániás ezzel a "mindig és mindenhol a monetáris politika számít" dologgal? Nem csoda, az ő blogja a The money illusion.

Másik kedvenc keynesiánus véleményvezérünk (közéleti vállalkozónk?) megírta nekünk a fiskális stimulus elméleti igazolását röpke 12 oldalon. Elegáns és tömör, akár Lucas Krugman is írhatta volna. (Btw: a Berkeley-n is a monetarista a szitokszó minden chicagóira?)

1. Az IMF is blogol (jobban ráérnek, tényleg vége a válságnak?).2. Az IMF (blogja) szerint Kelet-Európa nem ismétli meg a délkelet-ázsiai válságtapasztalatokat.  

Hat-e, és hogyan az átélt recesszió a szélesebb publikum gazdaságról formált vélekedésére és preferenciáira? Közhelyszerű igazságnak tekintettük annak idjén, hogy a Bundesbank legendás infláció-ellenessége a hiperinflációkat átélt szavazók akkor rögzült értékeit…

Kemény szavak a hazai felsőoktatás színvonaláról úgy általában. Én, ugye, csak a közgazdasági felsőoktatás állapotáról szoktam dervisként sikoltozni, mert csak erről vannak bensőséges ismereteim. Lehet, hogy máshol semmivel nem jobb a helyzet? Akkor viszont nagyon nagy baj van.

A New York Timesban megjelent Krugman-cikk különösen nagy visszhangot keltett olvasóink körében, többen kommentelés helyett emailben osztották meg szerkesztőségünkkel gondolataikat. Az alábbi levél írója azt a szerepet találta figyelemre méltónak, amit a cikk szerzője…

Mérjük a GDP-t a városok fénykibocsátásával (zöldeknek: fényszennyezésével)! Persze nem ott, ahol a statisztika megbízható, hanem ott, ahol nem az. Egyes fekete-afrikai országokban a tényleges GDP köszönő viszonyban sincs azzal,amit a helyi statisztikák mérni tudnak/akarnak.…

A no-globálokkal elég nehéz racionális diskurzust folytatni. Ám a folyamattal szemben kevésbé ellenséges csendes többség is sajnálatos, de közhelyszerű igazságnak tartja azt, hogy a globalizáció elsősorban a gazdagoknak kedvez. Nos, lehet, hogy ezt a közhelyet is célszerű…

Avagy miért nem hasznos mindent elfelejtenünk, amit az elmúlt 30 évben a makroökonómia felfedezett.

Olvasni nem lehet, csak hallgatni.

Az oroszok is.