Ahány ház, annyi közgáz.

Látok itten az irodalomban ilyet:
Woodford, Michael (2003): Interest and Prices, Princeton: University of Princeton Press.

Interest and Prices? De ismerős cím. Nem írt valaki már egy ilyen könyvet pénzről és üzleti ciklusokról?

books.google.hu/books?id=_UMG8_R8tnIC&dq=wicksell+%2B+interest+and+prices&printsec=frontcover&source=bl&ots=1cPa68dUtC&sig=unctZrSyH3DDN81jCZsCO7ZB_HI&hl=hu&ei=dz6qSsS9Mo2-mQOyqLWoBQ&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=3#v=onepage&q=&f=false

Woodford szereti neo-wickselliánusnak nevezni saját megközelítését, a címadás is a tisztelgésről szól. Bővebben: 209.85.129.132/search?q=cache:A1Vx7xOkLaUJ:www.columbia.edu/~mw2230/Symposium/BoianovskyTrautwein.doc+woodford+neo+wicksellian&cd=4&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

Nyilvánvalóan fontos a monetáris politika. Különösen, hogy modern világunkban ez folyamatosan alakul, így a gazdálkodóknak nincs lehetőségük a hosszú távú alkalmazkodásra. Hiszen ha egy picit is "megfut" a gazdaság, úgy a jegybank egyből beavatkozik, hogy kordában tartsa az inflációt, így képes hamar visszafogni a befektetéseket.

Sajnos a másik irányban már nem ennyire rugalmas a rendszer. Hiába csökkent azonnal kamatot a jegybank lassulás és az infláció visszaesése esetén, a gazdaság felpörgetéséhez gyakorta beruházások szükségesek, amelyek sok időt igényelnek.

Még komolyabb probléma az, hogy míg a beruházások komolyan időigényesek, addig a háztartások képesek gyorsan lecsapni az olcsóvá váló hitelekre, így a kereslet jobbára gyorsabban nő, mint a kínálat. Ez pedig az infláció növelését gerjeszti, így a jegybank újra kamatot emel...

Ha valaki ebben nem épp ideális beruházási környezetet lát, az magára vessen...

@óriás:
Ezek szerint nincsenek véletlenek. :)

Éppen most olvastam. Gustav Cassel szerint is a FED volt. :))))

Gustav Cassel: The Rate of Interest, The Bank Rate, and the Stabilization of Prices (1927)
socserv2.socsci.mcmaster.ca/~econ/ugcm/3ll3/cassel/interest

Különösen szépek a záró mondatok :)))

"What the economist can do is to examine present facts and proposed lines of action, and to show how they are likely to influence the development of
economic life. But he can never make a prediction of our future independent of our own actions. And we should never lose sight of the fact that the future is influenced by coming events about which we know nothing, and the prediction of which in any case does not belong to economic science."

@ricardo:

Igen, ez a lényeg. Ma már a befektetők figyelembe veszik a jegybank és az állam valószínűsíthető lépéseit a döntéseiknél. Különösen a nagybani befektetők.

Tulajdonképpen a jegybank, és magának az államnak a gazdasági beavatkozása is a rendszer részévé vált. Mindenki számol velük, így viszont a beavatkozás elveszíti a hatását...

@Rorgosh:
Mit mond Cassel? A jövő nem a pontdiagramok pontfelhőire leginkább illeszkedő regressziós egyenesek képzeletbeli meghosszabításában van, hanem a gazdasági szereplők jövőbeni döntéseiben. A gazdaság nem úgy működik, hogy az emberek eljátszák makromodellek egyenletei által rájuk rótt szerepeket, megengedve nekik, hogy a standard hibán belül kiélvezzék a szabadságukat. A jövő úgy alakul, ahogyan azt az emberek alakítják. És ettől kezdve a dolgot csak legfeljebb megjósolni lehet. Persze lehet olyanokat mondani, a jövő egy kicsit mindig olyan mint a múlt, meg hogy az emberek a hasonló helyzetekben többnyire hasonlóan viselkednek stb., stb. Ami részben igaz. Ám ez legfeljebb olyan módszerekhez adhat csak alapot, mint pl. a tőzsde spekulánsok technikai elemzése, ahol a japán gyertyák felismerni vélt tipikus alakzataiból próbálják kikövetkeztetni egy-egy eszköznek, vagy indexnek a jövőbeni alakulását, meg a különféle indikátorok jelzéseiből. Ha egy eszköz árfolyam-görbéje körül a Bollinger-szalag beszűkül, akkor valószínűleg kitörés lesz, és ha az eszköz az RSI szerint túladott, akkor valószínűleg fölfelé stb. No de miért is? Hát leginkább a rutin, meg a tapasztalat. Mert ez eddig sok esetben így volt. Mondhatni, sokszor bejött, de aztán semmi több. Amolyan jó fogódzó a nyers intuíció mellé, csak hát éppen semmi bizonyos nem következik belőle. Mert a holnap leginkább a holnapi döntésektől függ. Más szóval, a makroökomókusok modelljei elvben semmivel sem állnak biztosabb lábakon, mint az értékpapír spekulánsok japán gyertyái. Legfeljebb nagyképűbben vannak tálalva.

Van egy régi teológiai vita. Ha az isten mindentudó, akkor az egyénnek nincs szabad akarata. Miért is? Ha az isten mindentudó, akkor nyilván azt is tudja, hogy én holnap mit fogok csinálni. Ez viszont azt jelenti, hogy azt, amit én holnap tenni fogok - már előre eldöntetett. Kb. az idők kezdete óta. Nos, ilyenek a platóni ideák örök változatlanságában lakozó matek modellek predikciói is. Mennél pontosabban kívánják az isteni mindentudás fényében előre jelezni a jövőt, annál inkább kétségbe vonják a szereplők autonómiáját, és öntörvényűségét. És persze annál érdektelenebbek: én is bármikor megjósolom, hogy jövőre a nyár után az ősz jön. Szóval, skolasztikus dolgok ezek. :)))

@ricardo:

Az emberek maguk alakítják a jövőjüket ez tény. Lehet, hogy nem egyfajta görbét néz a befektető, ám mivel nem hülye, így mérlegel.

Akkor kezd bele egy új befektetésbe, ha megítélése szerint - persze lehet, hogy téved - nagyobb haszonra tesz szert, mintha a bankba tenné a pénzét.

Ha magasak az adók, vagy olyan helyzet alakult ki, hogy a vak is látja, hogy ebből adóemelés lesz, akkor bizony némiképp szkeptikusabb lesz a vállalkozása sikerét illetően. Ha ez még magas, vagy várhatóan magas kamatlábbal is párosul akkor csak akkor kezd bele, ha nagyon biztos a dolgában - vagy ha nagyon vakmerő.

Ám a gazdaság hosszútávú, tartós növekedése mögött inkább azok a befektetők, vállalkozók állnak, akik szeretik ugyan a kockázatot (illetve elfogadják azt a busás haszon reményében) ám megfontolják lépéseiket, és üzleti terveikben képeznek valamiféle tartalék mozgásteret.

Ők viszont egy ilyen befektetési környezetben inkább kivárnak még, ami bizony lassú kilábalást jelez előre...

És ez nem valamiféle elvont pontfelhő, hanem az a józan paraszti ész, amelyen az egész közgazdaságtan tudománya alapul. A különbség csak és kizárólag annyi, hogy én nem támasztom alá matematikai modellekkel, hanem egyszerűen úgy írom le, ahogy az egyszeri befektető gondolkodik a befektetésről...