Adam Smith ötlete - hogy tudniillik a munkamegosztáson és cserén alapuló társadalomban az emberek leginkább úgy tesznek jót másokkal, hogy közben a saját céljaikat követik (lásd blogunk mottóját) - máig a közgazdasági gondolkodás egyik legmarkánsabb szemléleti sajátossága. Ezért gondoljuk azt, hogy az emberek leginkább ösztönzőkre reagálnak, s viselkedésüket mind megérteni, mind befolyásolni leginkább ezen keresztül lehet. S noha ez az alapeszme számunkra világos, mint a nap, talán ez az, ami a leginkább elválaszt bennünket a nem közgazdászoktól. Azt ugyan a legtöbben tudomásul veszik, hogy anyagi ösztönzőkkel lehet hatni az emberekre, ám ezt valahogy piszkosnak, a magas morális alapelvekkel szembenállónak tartják. Mintegy azt implikálva, hogy az igazán jó társadalom az volna, ahol az emberek érdek nélkül, akár a saját érdekeik rovására tennének jót másokkal. Valami ilyesmi érhető tetten a jelen világ pénzközpontúságát ostorozó, gyakran valami idealizált múltba révedő, nap mint nap hallható merengéseken is. (Annak az állításnak, hogy a mai világ egyre anyagiasabb és manapság csak a pénz számít, csak úgy van értelme, ha korábban ez nem így volt. Van erre bármilyen bizonyíték?) Tim Harford a témán rágódva néhány érdekes irodalmat is kínál.
Ösztönzők és erkölcsök
2010.02.09. 12:24 eltecon
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr491742264
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ricardo 2010.02.09. 19:49:09
No igen, az ösztönzők. Épp most olvasom:
"Our great problem is the many people who have the best of intentions but who have been taken in by some popular fallacies.
Sometimes I tell a story to illustrate this point. It is about two American sailors in uniform who were spending a weekend in Stockholm. They had been brought up like most good American boys to go to church on Sunday. So they found a large Swedish church and went in. They found, of course, that the service was in Swedish, which neither of them understood. They took seats up front, behind a certain gentleman. They agreed between themselves that when this gentleman rose they would rise and when he knelt they would kneel. They would then worship God in their own
way. This was all with the best of intentions.
Midway through the service, the gentleman in front of them stood up. So the two sailor boys in their American uniforms also stood up. The congregation then slowly broke into laughter. The boys were embarrassed and sat down. After the service was over, they spoke with the minister at the door. They found that he knew English. One of the sailors then asked him why the people had laughed when
they stood up. The minister smiled, scratched his head a bit, and said, "I was announcing a baptism and I asked the father to stand." The boys had stood up with the best of intentions.
Many of us, like the sailors, do things when we do not know what we are doing. We do not know the results our actions will produce. We do not know how ridiculous they may make us look to somebody else. So, good intentions are not enough (...) And so it is in life. It is not good intentions that count.
It is reality. It is the fact that only correctly selected actions produce the results that you seek."
"Our great problem is the many people who have the best of intentions but who have been taken in by some popular fallacies.
Sometimes I tell a story to illustrate this point. It is about two American sailors in uniform who were spending a weekend in Stockholm. They had been brought up like most good American boys to go to church on Sunday. So they found a large Swedish church and went in. They found, of course, that the service was in Swedish, which neither of them understood. They took seats up front, behind a certain gentleman. They agreed between themselves that when this gentleman rose they would rise and when he knelt they would kneel. They would then worship God in their own
way. This was all with the best of intentions.
Midway through the service, the gentleman in front of them stood up. So the two sailor boys in their American uniforms also stood up. The congregation then slowly broke into laughter. The boys were embarrassed and sat down. After the service was over, they spoke with the minister at the door. They found that he knew English. One of the sailors then asked him why the people had laughed when
they stood up. The minister smiled, scratched his head a bit, and said, "I was announcing a baptism and I asked the father to stand." The boys had stood up with the best of intentions.
Many of us, like the sailors, do things when we do not know what we are doing. We do not know the results our actions will produce. We do not know how ridiculous they may make us look to somebody else. So, good intentions are not enough (...) And so it is in life. It is not good intentions that count.
It is reality. It is the fact that only correctly selected actions produce the results that you seek."
aszora 2010.03.02. 23:17:29
Hát a Bibliában is megdicséri a gazda azt a szolgát, aki jól sáfárkodott a rábízott tallérokkal, szóval a haszonelvűség nem eredendő bűn a vallás szerint sem (bár lehet hogy ez az Ószövetségben van :))
Nekem pl. semmi problémám azzal, ha a kereskedő, bank pék stb. saját hasznára törekszik, ha viszont ezt az én rovásomra (megtévesztő reklám, "apróbetűs", egyoldaúan módosítható szerződések, minősíthetetlen árú stb.) teszi, azaz nem nyújt megfelelő ellenértéket az elérni kívánt haszon érdekében, az már kevésbé tetszik, és az ilyen jellegű viselkedés ugye rontja az össztársadalmi hatékonyságot is. Mert vannak nulla összegű játékok, de lehetséges win-win szituáció is...
Konkrétan a hazai gazdasági bajok gyökerének is azt gondolom, hogy eluralkodtak a nulla összegű játékok, ez elvonj aa tehetséges embereket is az értékteremtő unkától, mert ott a haszon ahol lehet pumpolni az államot vagy lenyúlni/kicsalni a kedves ügyefelek pénzét, vagy másik oldalról lehetőleg minél inkább kimaradni az arányos közteherviselésből, de a legtutibb a kettő együtt ugye.
Aztán a végén csodálkozunk, hogy már nincs munka, nincs is mit elosztani, csak az adósság és a frusztrált tömegek, akik szerettek volna 13-14-15. havi nyugdíjat, többszáz 100%-os befektetési hozamokat, sok segílyt, meg állami támogatást, helyette kaptak pilótajátékot, korrupciót, adósságcsapdát, munkanélküliséget, melegbárt, 4-es metrót és digitális iskolatáblákat...
Nekem pl. semmi problémám azzal, ha a kereskedő, bank pék stb. saját hasznára törekszik, ha viszont ezt az én rovásomra (megtévesztő reklám, "apróbetűs", egyoldaúan módosítható szerződések, minősíthetetlen árú stb.) teszi, azaz nem nyújt megfelelő ellenértéket az elérni kívánt haszon érdekében, az már kevésbé tetszik, és az ilyen jellegű viselkedés ugye rontja az össztársadalmi hatékonyságot is. Mert vannak nulla összegű játékok, de lehetséges win-win szituáció is...
Konkrétan a hazai gazdasági bajok gyökerének is azt gondolom, hogy eluralkodtak a nulla összegű játékok, ez elvonj aa tehetséges embereket is az értékteremtő unkától, mert ott a haszon ahol lehet pumpolni az államot vagy lenyúlni/kicsalni a kedves ügyefelek pénzét, vagy másik oldalról lehetőleg minél inkább kimaradni az arányos közteherviselésből, de a legtutibb a kettő együtt ugye.
Aztán a végén csodálkozunk, hogy már nincs munka, nincs is mit elosztani, csak az adósság és a frusztrált tömegek, akik szerettek volna 13-14-15. havi nyugdíjat, többszáz 100%-os befektetési hozamokat, sok segílyt, meg állami támogatást, helyette kaptak pilótajátékot, korrupciót, adósságcsapdát, munkanélküliséget, melegbárt, 4-es metrót és digitális iskolatáblákat...
