De most egészen másféle tanulságokról van szó. Gorodnichenko, Tesar és Mendoza az 1991-93 között Finnországot sújtó gazdasági visszaesést elemzik egy olyan dinamikus modell segítségével, amelyben a bérmerevségeknek jelentős szerepe van. A gazdaságot megrázó sokk a Szovjetunióval bonyolított, speciális egyezményekkel védett külkereskedelem össeomlása volt. A válság előtt a finn ipar jelentős mértékben specializálódott a szovjet piacokra, kvázi barter rendszerben fizetve a döntően onnan beszerzett kőolajért. A Szovjetunió összeomlása megszüntette a védett piacot és a finn termékekért cserébe olcsón kapott olajforrások is kiapadtak. E kettős sokk a finn ipar radikális átrendeződését kívánta meg, ez pedig - a bérmerevségekkel súlyosbítva - elhúzódó és mély válságot okozott.
A java azonban most jön. Szerzők modellje nemcsak a finn gazdasági visszaesés fő vonásait magyarázza kiválóan, hanem remekül illeszkedik a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet gyötrelmeit ugyanebben az időszakban megtapasztaló volt szocialista országok transzformációs visszaesésnek nevezett hasonlóan súlyos recessziójára is. Márpedig, ha ugyanaz a sokk egy szilárd és jól működő piacgazdasági intézményekkel rendelkező országban - és Finnország kétségkívül akkor is ilyen volt - lényegileg azonos következményeket produkál, akkor a volt szocialista országok gyatra vagy nem létező intézményei az átmenet nehézségeiben nem játszhattak olyan domináns szerepet, mint amekkorát a korban oly divatos tranzitológiai irodalom hagyományosan tulajdonít nekik. Pedig milyen sokan éltek ebből a kilencvenes évtizedben! Abból, hogy nálunk minden más, nálunk minden speciális, a közgazdaságtan általános elemzési elvei csak a piacgazdaságra érvényesek, nálunk nem. Ehhez ezért csak mi érthetünk. Persze, ami elmúlt, elmúlt. Azért mégis érdemes újragondolni ezt az egészet.
Ez a papír megjelenésekor egyszer már szerepelt blogunkon, ám akkor csak mint gazdaságtörténeti érdekesség a válságokat összehasonlító sorozatban. A fenti szempontokra Karádi Péter hívta fel figyelmünket, köszönjük.
