Most brit példa, Krugmantól.
Görögökről még
2010.03.12. 11:43 eltecon
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr341833837
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rorgosh 2010.03.15. 03:10:39
Természetesen nem következik be az államcsőd automatikusan, ám azért akad néhány különbség is.
Egyrészt Angliával szemben az utóbbi 2000 évben Görögország soha nem volt a nemzetközi bankrendszer központja. Emellett míg az angol társadalomban magas a közbizalom szintje, addig a görögre ez nem igaz. Ami egyszerűen szólva azt jelenti, hogy az angol bankrendszer bízott az angol kormányban, hogy nem fog bedőlni, amit elő is segített egy relatíve alacsonyabb kamatszinttel.
Ezzel szemben a görög kormányban legfeljebb a görög kormány bízik meg teljesen, más nem. És ezt a bizalmat ki sem tudja nagyon építeni egy közvetlen állam és bankok közti diskurzussal, ugyanis a hitelezők máshonnan hozzák a pénzüket.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy az angol nagy eladósodások idején még nem volt agyonszabályozva a bankrendszer, így lehetőség volt arra, hogy magas adósság mellett is alacsonyak legyenek a kamatok: az adós hitelképességének megítélése még a bank szuverén joga volt, ám ma már nem az. Tehát ma egy bank akkor sem adhatna olcsó hitelt a görög államnak, ha az euró miatt biztos lenne benne, hogy a tőkét hozammal együtt látja viszont: jön az illetékes pénzügyi felügyelet és a görög állampapírokhoz olyan tartalékképzést ír elő, ami önmagában 1-3%-al megemeli a kamatot...
Sorolhatnám még, de felesleges. Ha a görögök összeszedik magukat, akkor oltári nehézségek árán ugyan, de rendbe tehetik a költségvetést. Ám valószínűbb, hogy túlélésre játszanak majd, hogy a lassan megérkező újra fellendülés maga enyhítsen a problémán, és akkor talán kevésbé fájdalmasan választhatnak egy kinövési politikát. Miközben a probléma magját jelentő strukturális problémák maradnak...
Egyrészt Angliával szemben az utóbbi 2000 évben Görögország soha nem volt a nemzetközi bankrendszer központja. Emellett míg az angol társadalomban magas a közbizalom szintje, addig a görögre ez nem igaz. Ami egyszerűen szólva azt jelenti, hogy az angol bankrendszer bízott az angol kormányban, hogy nem fog bedőlni, amit elő is segített egy relatíve alacsonyabb kamatszinttel.
Ezzel szemben a görög kormányban legfeljebb a görög kormány bízik meg teljesen, más nem. És ezt a bizalmat ki sem tudja nagyon építeni egy közvetlen állam és bankok közti diskurzussal, ugyanis a hitelezők máshonnan hozzák a pénzüket.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy az angol nagy eladósodások idején még nem volt agyonszabályozva a bankrendszer, így lehetőség volt arra, hogy magas adósság mellett is alacsonyak legyenek a kamatok: az adós hitelképességének megítélése még a bank szuverén joga volt, ám ma már nem az. Tehát ma egy bank akkor sem adhatna olcsó hitelt a görög államnak, ha az euró miatt biztos lenne benne, hogy a tőkét hozammal együtt látja viszont: jön az illetékes pénzügyi felügyelet és a görög állampapírokhoz olyan tartalékképzést ír elő, ami önmagában 1-3%-al megemeli a kamatot...
Sorolhatnám még, de felesleges. Ha a görögök összeszedik magukat, akkor oltári nehézségek árán ugyan, de rendbe tehetik a költségvetést. Ám valószínűbb, hogy túlélésre játszanak majd, hogy a lassan megérkező újra fellendülés maga enyhítsen a problémán, és akkor talán kevésbé fájdalmasan választhatnak egy kinövési politikát. Miközben a probléma magját jelentő strukturális problémák maradnak...
